Miért gondolják egyes nők azt, hogy tartoznak az anyjuknak azzal, hogy az ő ruhájukban esküsznek?

Még nem találkoztam ilyesmivel személyesen, egyedül külföldi műsorokban hallottam róla.

A véleményem az, hogyha ezt akarja akkor viselje az anyukája régi ruháját. Engem nem zavar, akkor sem ha örömmel esküszik benne, és akkor sem ha a lelke mélyén nem tetszik neki az öltözete. Az utóbbit nem értem, de nem az én bajom, nem én fogom évek múlva nézegetni az esküvőn készült képeket.

Ilyenről még nem hallottam, de szép szokásnak tartom. Bár nem hiszem, hogy sok helyen be lehet tartani, mert nem mindenhol van meg a ruha és egyáltalán nem biztos, hogy jó a méret vagy át lehet úgy alakítani, hogy még jól nézzen ki.

Anyukám egy sima fehér kosztümben ment férjhez, kalappal és fehér kesztyűvel, a ruha már nincs meg, viszont a kesztyű megvan és abban vettem át a diplomámat. :))

Még ha csak az anyjukéról lenne szó...

Húgom esküvője előtt volt ilyesmiből óriási balhé. Kinézett magának egy gyönyörű ruhát, de anyósa szerint az túl drága, fölösleges pénzkidobás, minek az amikor meg van az ő ruhája és mennyire boldog lenne tőle, ha azt venné föl. Hónapokig ment a lelki terror... Húgom persze a kiválasztott ruhában ment férjhez, de anyuka azóta is úgy megvan sértődve, hogy hihetetlen.

A mi anyunk viszont nem csinált ebből gondot, azt mondta, hogy olyat válasszunk ami nekünk tetszik.

Azt, hogy az ilyen nők a végletekig ostobák és a saját anyjuk lelki függvényei. Olyan mértékben infantilisak, hogy épeszű férfinek menekülnie kellene az ilyen nő elől, nem feleségül venni és anyává tenni őket.

Az ember nem tartozik az anyjának semmivel. Nem ő akarta, hogy megszülessen, hanem az anyja. Az anyja a szüléssel vállalta a felnevelését, de ha ezért bármiféle hálát vár el, vagy követel, az már kőkemény agresszió. Az más kérdés, hogy az ember, akit szeretett az anyja, az hálás ezért. De a hála az övé, nem anyuka tapossa ki belőle.

7-es: csak hogy tudd: ez az egész cirkusz nem arról szólt, amiről a felszínen szó van, nem a ruháról. A ruha volt az ürügy.

A cirkusz valódi lényeg az volt, hogy az anyós kipróbálta, hogy meg tudja-e törni a húgodat az akarata szerint, vagy nem. Azért van megsértődve, mert most ez az újabb felvonás. Nem tudta a húgodat arra kényszeríteni, hogy azt tegye, amit ő akar, és ezért "megsértődött".

Nem kell foglalkozni vele, minél többet ignorálja a húgod őt, annál boldogabb ember lesz.

Én az esküvőmön a nagymamám esküvői kesztyűjét viseltem tiszteletből és mert gyönyörű tiszta fehérek/szépek maradtak így 70 év távlatából is. Az esküvői ruhája volt rajtam egyszer még kölökkoromban, de tönkrement utána, és sajnos azt nem tudom felvenni. (Anyukámnak nem volt esküvői ruhája, ő kosztümben esküdött apával)

Szerintem ez attól függ, gázul néz-e ki, vagy sem. Nagymamámnak gyönyörű bőrtáskáit kezdtem el pl. nemrég hordani. A nagyim már 15 éve meghalt.

27N

Amerikai szokás, hogy a menyasszony ruháján kell lennie valami újnak, ami az új életre hívjatja el (általában a bugyi vagy harisnyakötő), valami réginek, ami a családjára emlékezteti, és ezzel mutatja ki feléjük a szeretetét, hogy attól hogy új családja van, még nem hagyja el őket (ez szokott lenni az anyuka vagy nagymama fejdísze, kesztyűje, vagy valami fontos családi ékszer), valami kölcsönkapott, amit barátnőtől kér el (ez akármi lehet, pl ékszer, apró kellékek, cipő), és valami kék, ami a hitet, tisztaságot, hűséget jelképezi.

Idegen szokás, nem tudom itthon mennyire tartják, nekem speciel tetszik, pedig nem vagyok egy Amerika majmoló.

De az hogy az egész menyasszonyi ruhát viseljem ami anyámé volt... Én biztos nem venném fel. Ha mindenki ezt csinálná, akkor előttem már négyen hordták volna: anyám és a 3 nővérem. Ja és van még 2 hugom is...