Legyen esküvő vagy ne?

Azért a végére csak kibújt a szög a zsákból, ami a kérdezőt illeti. Nem százas, az biztos.

Neked szerintem az a fő bajod, hogy a párod olyan messze lakik tőletek. El is hiszem, hogy kiakaszt, én sosem tudnám megszokni. Inkább kínlódunk együtt, egy helyen, de én nem élnék külön a gyerekem apjától egy percig sem. A pénz nem ér annyit, hogy elszalassza látni felnőni azt, akiért elvileg dolgozik.

Nem ismerem az anyagi helyzeteteket, de azt írod - ha jól értelmezem - hogy 1 év múlva a férjed után tudnátok menni, akkor vennék fel bölcsibe a kicsit. Nem megoldható, hogy most menjetek, és te otthon legyél vele? Jó, bizos mérlegeltétek, de valóban olyan mértékben megdobná a költségeket egy visszafogott - de hármasban töltött - egy év, hogy nem lehetne megoldani? Addig tudnál nyelvet tanulni, és esetleg ahogy beveszik a bölcsibe, vállalni vmi munkát. Én egyébként furcsállom az egész szituációt, mert azt érzem, hogyha valaki, aki számotokra fonots, súlyos beteg, akkor pláne inkább boldoggá kéne tenni " még utoljára", és örülni, ha mégsem hal meg :) De elképzeltem, h mondjuk após is tud az esküvőről, és akkor most ő is megtudja, h lehet, h elmarad, " hát mert anyira rosszul tetszik kinézni, hát izéígymegúgy...majd jövőre ha letelt a gyászév, de persze inkább tessék meggyógyulni...blabla. " Hogy érezné már magát, hogy miatta marad el? Ha valóban olyan rossz állapotban van, akkor nemhogy elhalasztanám, hanem inkább még előre is hoznám az esküvőt.

Mi lett?

Éljen! Örülök, h így alakult, és gratula! Jófej az apósbácsi :)