Már elkéshettem a menyasszonyi ruha bérléssel?

Tudom, tudom, állítólag minden nő erre készül. De nekem soha, még kislány koromban sem voltak ilyen álmaim, hogy jaj, az én esküvőm ilyen meg olyan lesz, sosem álmodoztam a tökéletes ruháról, és a többi hülyeség. Nem vagyok tipikus nő más tekintetben sem, így ebben sem...

A házasságot akarom, de arról fantáziálni, hogy milyen szalvéta lesz az asztalon, milyen virágból lesz a csokor, meg hónapokig ezekkel álmodni, nem, ez nem én vagyok.

Nekem még ez a kis esküvő megszervezése is idegeskedéssel jár, ezt is túlontúl soknak érzem. Nekem igenis csak az kell, hogy összeházasodjunk, kimondjuk az igent, és nem lenne ez feledhetetlenebb azért, mert egy vagon pénzt és időt ölök bele a szervezésébe.

"Nem is értem minek akarsz ilyen hozzáállással esküvőt szervezni"

Nem is szervezünk semmit. Nem akarunk utána kajálást, mert a hátunk közepére sem kívánjuk a családdal evészetet. Nem akarok több tízezerért ruhát bérelni, mert idézem egy hajadon kolléganőmet: "legalább a képeken jól mutat évek múlva".

Ez van, a saját esküvőmön spórolok. Nyugi, a kolléganőim épp elég hülyének néznek emiatt, de hát mit lehet tenni?

Menjünk anyakönyvvezető elé, és adassuk össze magunkat? igen, pont ezt fogjuk tenni. Mi eredetileg két tanúval akartunk egybekelni, de aztán jött a "ne fosszuk meg a szülőket attól, hogy ott legyenek".

Igen, azokat a szülőket, akik mikor bejelentettük nekik, egy árva büdös szót sem szóltak, nemhogy gratuláljanak (szüleim).