Családi kapcsolatomban a párommal élek. Két gyermekünk is van. Meghívtak bennünket egy esküvőre, de kikötötték, hogy a gyerekeinket nem vihetjük. Ti elmennétek így?

Ne légy demagóg! Itt egyelőre azok "megégetése" zajlik, akik gyermekeikkel is részt vennének egy esküvőn.

Attól, hogy valaki eleve gyerektelenül tervezi az életét, még mit sem változik a tény, hogy két ember életközösségének legalapvetőbb - biológiailag is értve ezt - célja a gyermekek vállalása.

Én elmennék a gyerekek nélkül...talán még felüdülés is lehetne..miért is ne :-)))

Legalább kettesben a pároddal jól érezhetitek magatokat..

nem mintha amugy nem.

Szerintem menjetek el.

Nekem ne akard bemagyarázni, hogy a gyerekvállalás önzetlen dolog. A lemondásokat te vállaltad. Ha a gyerekedet jobban akartad, mint a dolgokat, amikről lemondtál, akkor az nem is igazi lemondás. A gyereket te akartad. Megkaptad a gyereket. Megkaptad azt, amit akartál, ebben mi az önzetlen?

Önzetlen dolog az, amit úgy teszel, hogy neked semmi jó nem származik belőle.

Komolyan mondom, sajnállak már, utolsó.

Látom, hogy te csak azt bírod befogadni, miben mi a HASZON. A gyerek nem haszon. A lelki tartalom nem közgazdaságtani kategória.

Tőlem távol áll ez a biberachi szemlélet, hogy ott a haza, ahol a haszon, de továbbra is azt állítom, a gyermekvállalás megtanít(ott) arra, hogy vannak emberi lények, akik vér a véremből, akiket jobban tudok szeretni saját magamnál. Na, többek között ez a HASZNOM az egészből. Botrány, nem?!?

" vannak emberi lények, akik vér a véremből, akiket jobban tudok szeretni saját magamnál"

Ez rendben is van. De ettől még miért kell kicsi gyerekeket elrángatni egy esküvőre meg lagziba, ahol minden tele van részegekkel, hangos a zene, stb? Nem jobb nekik otthon? És nem bírnak ki egy estét anya meg apa nélkül, mondjuk a nagyszüleikkel vagy akár bébiszitterrel? Nem jobb nekik is, ha anya meg apa néha elmegy nélkülük kikapcsolódni, ahonnan feltöltődve jönnek haza?

Az én szüleim például minden évben elmentek egy hétre nyaralni nélkülem. Ettől még nem voltak rossz szülők, és én se lettem lelkileg sérült, kötődni képtelen szociopata.

Ez a mostanában divatos majomszeretet, meg az "én aztán a gyerekem nélkül egyetlen lépést sem teszek" egyrészt hülyeség, másrészt meg többet árt a gyereknek, mint amennyit használ. Ez is önzés ám a maga módján.

"Manapság egyébként már illik a gyerekeknek játszórészt kialakítani és szoktak bérelni hivatásos gyerekfelügyelő, hogy szülők szórakozhassanak."

Na ezen jót mosolyogtam :) Én tartom annyira felnőttnek a gyerekes ismerőseimet, hogy tudják kezelni a helyzetet, miután napi 24 órában gyerekeznek. Ha a tökmag olyan, aki kezelhető, akkor elhozzák és tudnak szórakozni mellette is, ha nem, akkor a lagzi második felében, vagy teljes időtartamában rábízzák valakire a családjukból, baráti körükből.

A kérdésre visszatérve. A meghívás nekem is rosszul esne, ha közeli ismerősről lenne szó, akkor elmennék. Ha valami távoliról, akkor nem biztos.

Az én tapasztalatom ezzel szemben az, hogy az anyaság, a szülőség áldozatokkal, lemondásokkal, szeretettel vállalt önfeláldozással teli, lelki hasznot hozó létforma.

A legjobb indulattal és barátsággal azt tudom neked javasolni, kérdezd meg édesanyádat, mit jelent anyának lenni. Attól még, hogy az ember vágyik rá, a folyamat az első perctől az utolsóig arról szól, hogy a gyermekeimet az időt, az energiát, az egészséget, az anyagiakat, a figyelmet és minden más, a gyermekneveléshez szükséges létezőt tekintve magam elé helyezem. Ne hidd, hogy a szeretet meg nem történtté teszi a lemondást. Nem teszi azzá. Mégis mindenestül érdemes.