Belemennél esküvő előtt egy olyan házassági szerződésbe, hogy csak azt viheted válás esetén, amit hoztál és amiért a házasság alatt megdolgoztál?

40: "ha elhagyna a férjem, akkor nem az lenne a legnagyobb bajom, hogy elviszi a pénzem, a vagyontárgyaim, vagy istentudja mit... hanem az, hogy elveszíteném a családomat. Onnantól már majd'hogynem mindegy, hogy ki mit vett és mit visz. "

Hidd el, hogy nem mindegy. Egy válás nem két percig tart, az, hogy megérik egy döntés és a felek lezárják a közös életüket, az hónapokig, évekig tarthat. Én annak a híve vagyok, hogy válás az a házastársak között van, nem a gyerek és a másik szülő között, tehát a láthatás az legyen rugalmas és a másik szülővel ne csak kéthetente lássák egymást. Így is indultam neki, aztán az ex fejét telebeszélték hülyeségekkel (hogyan húzzon le), kavart is egyet elég aljas módon, bunkón is szólt be, a végén üvöltöttem vele a telefonba mint az állat, hogy a láthatás meg úgy lesz ahogy a bíró mondja, ha pl. szombat reggel 9-től, akkor nem jöhet 8.59-re csak 9,00-ra pontosan és ha vasárnap este 8-ra kell visszahozni őket, 8.01-kor hívom a rendőröket ha nincsenek ott.

Végül mégis rugalmas lett a láthatás, de amíg az ember nincs benne egy ilyen helyzetben, nem látja, hogy a másik úgy reagál ahogy sosem gondolta volna és nem ilyennek ismerte meg (és a saját apja-anyja is le van döbbenve), addig elképzelni sem tudja, hogy ez mennyire irritálja és kifordulhat magából. Itt nem arról van szó, hogy nem ismerted meg a másikat eléggé: én saját magamon is megdöbbentem, hogy hogyan reagálok bizonyos helyzetekben, amit ha korábban józanul végiggondolok, akkor teljesen másképp képzeltem el a reakcióimat.