Ti megtartanátok az esküvőtöket úgy, hogy szinte senki nem támogatja?

Be. Mire várnának.

Ha mindketten még az iskolapadban ülnének, én is azt mondanám, hogy hülyeség, de így, hogy dolgoznak (és eltartják magukat teljes mértékben, igaz?), együtt élnek... miért ne.

Én nem tudnám elképzelni, hogy a szüleim, nagyszüleim, testvéreim, rokonaim, barátaim nélkül ünnepeljek a nagy napon, hiszen mire jó az öröm, ha nem oszthatod meg másokkal?

Ha a szüleim elleneznék, őket akkor sem hagynám ki semmi esetre sem.

Max. szűk körűt tartanék.

Én bevállalnám, ha így érezném jónak.

Más kérdés, hogy a helyükben én nem éreznék így, ennyi idős fejjel szerintem is szükségtelen a házasság. Szinte az összes ilyen tinikapcsolat felbomlik előbb-utóbb.

#5 vagyok. Közben elgondolkoztam a dolgon.

A barátok, az egy dolog. De a szülőkkel valahogy érdemes egyezségre jutni.

Annak idején a szüleim kapcsolatát is ellenezték a szüleik. Ők azonban nagyon tudták, hogy mit akarnak és nagyon nem érdekelte őket senki és semmi. Szépen két tanúval összeházasodtak, aztán utána hazatelefonáltak, hogy megvolt az esküvő.

Ez a húzásuk elég hosszan kihatott a dolgokra. Ugyan évtizedek teltek el azóta, nagyanyám viszont azóta is emlegeti a dolgot, hogy milyen bunkó húzás volt ez. Na persze úgy éli meg, hogy "az a nő" aljas módon elvette tőle a fiacskáját, és még arra se adott lehetőséget, hogy az esküvőn jelen lehessen.

Nem azt mondom, hogy így lesz vagy hogy ez már rögtön azt jelenti, hogy ugrani kell a szülők minden intésére, de tény, hogy a jó viszony fontos.