Mit tennétek a helyemben? 10 nap múlva esküvőre vagyunk hivatalosak.

Kedves Kérdező!

Szerintem igazad van, bár tudom, hogy ettől nem fogod jól érezni magad.

Nemrég mentem férjhez, úgyhogy elég frissek még az élmények. Nálunk is volt olyan kavarás, hogy az egyik rokon összeszólalkozott apósommal, és nem jöttek el. Bunkóság volt... Nem jelezték, hogy nem jönnek. A szervezés és a lagzi során is olyan viselkedést tanusított a "kedves" rokonság egy része, hogy az valami kritikán aluli. Az egy dolog, hogy mi hívogattunk fel mindenkit, hogy jönnek-e, hány fővel jönnek, stb., mert le kellett adni a létszámot. Sokan erre sem méltattak bennünket.

Őszintén mondom, hogy én sokkal jobban örültem volna, ha az a legnagyobb bajom a lagzin, hogy van egy 20 éves fiú, aki túl kedves és közvetlen mindenkivel. Ehelyett nekem a sógornőm balhéja jutott, aki irigységében nem bírt magával, anyám kint sírt, mert az a p.csa beszólogatott neki, a testvérem pedig nem is táncolt velem. Ez tömény rosszindulat. Persze azóta sem kértek bocsánatot, és azóta sokkal jobban eldurvult a helyzet.

Amit veletek tettek, az szörnyű számomra. Idegenek nem mindig tudják, hogy hogyan kell kezelni a sérült embereket, de az meglep, hogy a családod is ennyire elhatárolódik. Őszintén szólva, én sem mindig tudom, hogy hogy viselkedjek ezekkel az emberekkel, mi lenne helyes, de legalább megpróbálom ha arra kerül sor. Gondolom olyan lehet a fiad, mint egy kisgyerek egy felnőtt testében. Nem gondolnám, hogy bármi probléma lett volna ha elmegy veletek, de az örömanya hozzáállása őt minősíti. Nem is kellett volna foglalkoznia az egésszel...

Nagyon sajnálom, hogy családon belül is ilyen diszkriminációt kellett átélnetek. Minden elismerésem az olyan családoké, ahol szeretetben nevelik fel a sérült gyermeket is. El sem tudom képzelni, hogy milyen nehéz lehet ez, elviselni a sajnálkozó, sokszor megvető tekinteteket, megjegyzéseket.

Nagyon jó ember benyomását keltetted bennem, remélem túl tudtok lépni majd ezen az egészen. Idegenektől sokszor több együttérzést kap az ember, talán már tapasztaltad.

Sok-sok jót kívánok Nektek!

Kedves kérdező!

Én nem ismerem a fiadat, de a házunkban lakott egy a fiadhoz hasonló 20év körüli gyerek. Ő is ártalmatlan volt eltekintve attól, hogy például mikor kiléptem a liftből odarohant hozzám és megragadta a lábamat, én pedig borzasztóan megijedtem tőle. Nem tudom, hogy a fiad is ennyire vészes eset-e de ha igen akkor mások számára ez tényleg ijesztő lehet. Ettől függetlenül én a helyedben nem mennék el a lagzira, mert, ha ennyire zavarja a párt a helyzet akkor meghiváskor meg lehetett volna ezt beszélni és találni közösen egy megoldást.

Sajnálom, hogy ilyen helyzetbe kerültél mert nagyon kedves embernek tűnsz és mindkét fél érvelés érthető.

Megmondom őszintén, ez tényleg bunkóság. A meghívásnál kellett volna szólniuk. Ettől függetlenül én is rém kellemetlenül érzem magam értelmi sérültek társaságában. Az sem túlzás, hogy félek tőlük.

Ez abból fakad, hogy mikor kislány voltam zaklatott egyszer egy értelmi sérült jóval idősebb fiú (lefogott és meg akart csókolni). Ezt azóta sem dolgoztam fel, és viszolygok azoktól akiken látom, hogy nem tiszták agyilag.

Szóval ha odajönne hozzám a fiad, valószínű, h fintorognék, és nagyon gyorsan elmenekülnék, talán még erélyesen fel is szólítanám, hogy hagyjon békén. (Ez az incidens pl. nagyon kellemetlen lenne egy esküvőn) Te pedig ebből annyit szűrnél le, hogy egy diszkriminatív paraszt vagyok. Ezt csak azért írtam le, mert nem minden fekete, vagy fehér. Sajnos az értelmi sérültek egy része tényleg nem veszélytelen és én soha többé nem szeretnék velük közelebbi kapcsolatba kerülni, hogy kiderüljön.