Mit tennétek a helyemben? 10 nap múlva esküvőre vagyunk hivatalosak.

Beszélnék azzal a rokonnal (menyasszony vagy vőlegény), akinek az esküvője lesz. Rákérdeznék, hogy ezt ők akarják, vagy az örömanya?

Ha nincs kifogásuk a teljes család jelenléte ellen, akkor elmennénk együtt. Amennyiben ők sem szeretnék, hogy a gyerek ott legyen, én egészen biztosan nem tenném be a lábam hozzájuk soha többé az életben.

Hasonló a kisfiam (figyelemzavaros hiperaktív, és egyéb mentális betegsége is van, nem mennék ebbe bele, de ő is nagyon közvetlen idegenekkel is), és soha nem dugdostam el senki elől.

Ha valaki azt mondaná, hogy ő nem kívánatos vendég, biztos, hogy kijönne belőlem az anyatigris, és kb. ott szakadna meg a rokoni kapcsolat.

Sem ő, sem ti nem tehettek erről az állapotról.

Volt olyan "kedves rokon" akivel pont azért szakadt meg a kapcsolattartás, mert nem úgy állt a gyerekhez, ahogy az értelmes felnőtt embertől elvárható lett volna.

Az ünneplő ruha jól fog még jönni, legfeljebb kerestek direkt okot, hogy felvegyétek. A nászajándékot meg el lehet passzolni, vagy használjátok ti.

Ismerem a gyerekem, őt tudom, hogy hogy viselkedik, és gondolom, így vagytok ti is. A szülő eldönti, hová illik vinni, és hová nem. Nem egy vadidegen...

(Nálunk pl. úgy, hogy a barátnőm esküvőjén a szertartásra nem jött egyik gyerek se, a lagzin ott tomboltak mindketten. Senkinek nem volt kifogása a "furcsa" gyerek ellen.)

Másrészt kínos lenne a szituáció neked is, ha elmész.

Ha megkérdik, hol a férjed, mit felelsz??? Vigyáz a gyerekre, mert megkértek, hogy őt ne hozzátok, te meg kénytelen voltál elhozni a nászajándékot?

Az örömanya konkrétan lesza.rja, mennyire sértő a kérése, téged nem is értem, mit érdekel, ha ezek után megsértődnek, mert nem mentek el.

A helyedben inkább velük akasztanék tengelyt, mint a férjemmel. Alapból neki adok igazat, hogy vagy az egész család jelen lehet egy családi eseményen, vagy senki.

Ha mégis elmész a kisebbikkel, lehet, hogy otthon lesz tartós békétlenség, ami mégiscsak sokkal rosszabb.

Szerintem...

Biztosan nem mennék el a férjem nélkül, és nem azért, mert nélküle nem buliznék, ha nem mert teljesen igaza van. Kiáll a család, a fia mellett, a minimum, hogy követem a példáját.

Megbántódik a rokon? És? Őt érdekelte, hogy titeket megbánt? Nem. Ha a gyerekemet valahol nem látják szívesen, nem megyek oda mulatni, jópofizni, sőt, ajándékot plusz pénzt adni. Soha!

hát én abban a pillanatban, amikor erre "megkér", közölném, hogy akkor köszönjük a meghívást és sok boldogságot a párnak, de így nem kívánok megjelenni.

Bár nem vagyok ebben a helyzetben, de mélyen felháborít ez a fajta diszkriminatív viselkedés. Teljesen egyetértek a férjeddel, én sem mennék a helyébe, sőt a páromat is megkérném, ne menjen. Hogy a rokonok megsértődnek? Ja, kérem, akinek én és a családom ennyit jelentek, az sértődjön nyugodtan!

El nem mennék a helyedben, ha beruháztunk már rá (ruha, ajándék), ha nem!

Beleképzeltem magam a helyzetbe...

Megmondtam volna, hogy vagy mind a négyen megyünk, vagy felejtsenek el minket.. de ha lehet, akkor örökre.

A férjednek van igaza.

Milyen anya vagy te, hogy fontosabbak a rokonaid, mint a saját gyereked?!

Nem.. ne haragudj.. én ezt nem tudom megérteni. Lehet azért, mert a mi családunk (anya, apa, tesóm, én) nagyon összetartunk. Ha anyuéknak mondták volna, bármilyen alkalomkor, hogy "De a gyerekeket/gyereket hagyjátok otthon.", hát nem mennek el ők se. Mert vagy négyen megyünk vagy nem megy senki!

"Meghívunk titeket, de a sérült fiadra nem vagyunk kíváncsiak.." És ezek után még a rokonaid a fontosak? .... Komolyan nem bírom megérteni..

A lelki teher azért nehezedik rád, mert egyébként is sok van rajtad. Egy sérült gyerekkel élni nagyon kemény dolog - itt megragadom az alkalmat, hogy elmondjam: jó volna, ha az egész család érdekében kérnél pszichológusi vagy pszichiáteri segítséget. Semmi nagy vasziszra nem kell gondolni, arról van szó, hogy a sérült családtag miatt mindkét szülőn nagy a felelősség és a lelki nyomás, és az egészséges testvéren szintén. Ilyenkor családterápiát szoktak alkalmazni, amelyik kicsit levesz a vállatokon levő felelősségből és lelki nyomásból és a nem sértült kicsinek is segít.

A te mostani problémádhoz:

Igazat adok a férjednek. Durva dolog volt, amit ez a család csinált. A fogyatékos gyereked a családod része, ha ezt nem képesek tudomásul venni és tolerálni, akkor nem kell megjátszani magatokat a rokonok kedvéért, hanem ignorálni kell az egész bandát. Nem érdemlik meg, ahogy ti ott megjelenjetek!

Nem veszed észre, hogy nem arról van szó, hogy jaj csak meg ne bánsd a rokonaidat, hanem FORDÍTVA? Milyen durva agresszió az a rokonaid részéről, hogy egy sérült gyereket úgy akarnak kidobatni a családjából, mintha ott sem lenne? Jó, hogy azt nem kérték, hogy dobd a Tiszába! Abszurdum! És ennek is meg akarnál felelni, hogy meg ne bántsd őket?!

Ráadásul ezzel a durva húzással azt is jelzik, hogy ti szülők ALKALMATLANOK vagytok arra, hogy odafigyeljetek rá és megvédjétek a rokonokat vagy az idegeneket a gyerek zaklatásától.

Ez bizony nagyon-nagyon durva agresszió! Szerintem nagyon keményen olvass be a rokonnak, aki ezt tette és ne menjetek el az esküvőre, se ajándék, semmi. Nem kell folyton jókislánynak lenni, állj a sarkadra!

Az előttem szólóval értek egyet. Én sem mennék el, de elvinném az ajándékot az ifjú párnak, és megmondanám, hogy nem kívánunk részt venni az esküvőn a fiunk nélkül, de azért nagyon sok boldogságot kívánunk nekik (érezzék csak, hogy mennyire bunkók).

Igaza van a férjednek! Ha ilyenek a rokonok, akkor el kellene gondolkodni, hogy van-e értelme kapcsolatot tartani velük a jövőben. Gondolj bele, te jól tudnád magad érezni úgy, hogy a családod egy része, hogy úgy mondjam nem kívánatos?

Amúgy bennem is az merült fel, hogy lehet, hogy az ifjú pár nem is tud a kavarásról.

19-es vagyok, előttem szóló alatt a 16-ost értettem.:-)

Szóval az ajándékot odaadnám, legyenek vele boldogok, és emlékeztesse őket életük nagy napjára, amikor a családból valakit nemkívánatosnak minősítettek...