Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mégsem akarok esküvőt? Már magam sem tudom.
Most itt vagyunk négy hónappal az esküvő előtt, családnak beharangozva, egy-két dolog lefoglalva és egyre inkább úgy vagyok vele, hogy a hátam közepére sem kívánom.
Nem látom a költségek végét, tudom, hogy közel sem fogunk nullára kijönni... És nem is akarom megfejni a családot, csak együtt akartunk ünnepelni velük, de aztán meg csak számolom, hogy édes jó istenem.... ennyi pénzt.... Csak egy fél napért gyakorlatilag...
A vőlegényem úgy van vele, hogy csak házasodjunk össze, neki mindegy, de ha már elkezdtük megszervezni, akkor legyen is. Én meg legszívesebben lemondanám, de hát az meg milyen már...
Nem az, hogy hitelből kell, de akkor is...
Másrészt olyan jó lenne egy rendes esküvő, összejön az egész család, mindig úgy élvezzük a dolgot, mikor esküvők vannak, én is mindig akartam szép ruhát stb. de olyan drága és mióta egyre jobban közeledik és látom, hogy a nem is nagy esküvőnkre (tényleg csak a család lesz, barátok kb. nem is, csak azok a családtagok, akikkel napi szinten tartjuk a kapcsolatot) és akkor a legolcsóbb kaja-pia ajánlatot választva is vagy 600 ezret kell majd másnap kifizetni az étteremben meg a sok egyéb...
Igen a megérzésem konkrétan az, hogy egy millió fölött fogunk elkölteni, holott úgy indultunk, hogy MAXIMUM a szülőkkel szép ruhában egy ebéddel utána összeházasodunk.
Kérlek ne akard már megmondani, hogy nekem azzal van-e bajom, hogy házasodni akarok-e vagy azzal, hogy ezt mennyiért tegyem meg.
5-ös, 12-es itt sajnos nem az a cél, hogy elégedett legyen a vevő, hanem az hogy eladják már végre a dolgokat.
Egyébként ez másabb is, mint a vásárlás, a szolgáltatókkal kötött szerződésekben benne van, ha visszalépünk bukjuk a foglalót.
13
Figyi, a te életed, te fogsz végig menni dolgokon, és te fogsz visszatekinteni dolgokra, mikor számvetést készítesz az életeddel kapcsolatba, és ezerrel keresed a hibákat, hogy később rendezni tudd. Ugyanigy reagáltam mint te amikor volt egy ember aki finoman szólt nekem, úgy ahogy én neked, hogy ne.... ugyanigy. Ma már tudom, hogy oroszlánhiba volt nem ráhallgatni.
"Én nem tehetek róla, hogy nekem nem sikerült a házasságod. Elhiszem, hogy rossz, de szerintem nem kellene mindenkire kivetíteni a frusztrációdat."
Kár, hogy a kérdező kommentjeit nem lehet felpontozni, mert ezzel marhára egyet tudok érteni. Ezen az oldalon elég sűrűn.
Amúgy szerintem elkövetted azt a hibát, hogy belesétáltál egy végtelen spirálba. Na még ez legyen, na egye fene még az, és akkor már emez is... sokszor van ilyen.
Szerintem le már ne mond, de húzz meg egy reálisnak tűnő összegbeli határt, hogy akkor max ennyi, és nincs az az istenkeserve, hogy túllépjem. Nem kell meghívni a huszonharmad unokatestvért, nem kell arannyal szőtt ruha, nem kell a legflancosabb étterem. Biztos sok káromkodás elhangzik mire a végére érsz, de legalább nem többszázezres mínuszban kezdtek neki a közös életnek.
szerintem az ember bármit szervez, eljön egy hullámvölgy. Az esküvőt a végére a hátam közepére nem kívántam, elegem volt, túl akartam lenni, sok lelki teher volt nekem a szervezés. aztán olyan szép emlék lett, minden jól sikerült, erőt merítünk belőle. ezt át kell élni sajna.
Nekünk kb visszajött az ára.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!