Mennyi volt, vagy lesz a hozományod? Hány Ft?

70es, azért ne sarkíts. nekem is volt normális gyerekkorom, volt játékom, könyvem, tiszta ruhám. csak épp nem volt ráírva, h Adidas. nem ettől lett tragikus a tinikorom, elhiheted :P és amúgy mástól sem. egyszerűen nem a nagyzolásra lettem ránevelve, hanem a spórolásra. nem azt mondom, h fillérszexualizáló vagyok, de megnézem mire adom ki azt a pénzt, amiért megdolgoztam.

ha megkapom olcsóbban, vagy épp nincs rá szükségem, akkor minek fizessek többet, ill. minek fizessek egyáltalán? hogy elmondhassam a Jóskának, h nekem nagyobb a lapostv-m mint az övé? miközben nem is érdekel egyetlen adó egyetlen műsora sem?

amúgy én 87ben születtem :) nem tudom az én lakásom ára pontosan milyen ütemezéssel gyűlt össze, mindenesetre hálás vagyok a családomnak, hogy megadták ezt a hatalmas segítséget. utálom mikor valaki olyanokat beszól, h alámtolták.... könyörgöm, nem tőled, nem a szüleidtől vették el azt a pénzt, hanem megdolgoztak érte. bármily meglepő, becsülöm, h nem kell albérletre pénzt dobálni, nem kell még 25 évesen is anyám nyakán élni.

amúgy egyszerű a félretevés. idén elkezded 5000-rel, és évente indexálsz.

így nem az lesz a vége a megtakarításnak, hogy kevesebbet kapsz, mint amit a futamidő elején saccoltál.

de még ha nem is gyerek leendő lakására teszel félre, hanem csak úgy, hogy legyen mihez nyúlni vész esetén. illetve ha nincs vész, akkor meg legyen miből elindítani az utódot. akkor is megéri.

csak nem kell minden xarra ész nélkül felvenni a kölcsönöket. akkor marad a betéti számlára is.

72-es nem arról beszéltem, aki megteheti hogy félre rak a gyereknek, bár sok esetben inkább az örökség dob egyet rajta, amit a szülők nem maguknak forgatnak be, hanem a gyerek jövőbeli lakásának, házának alapja lesz, vagy akár azt kapja meg, de nekem volt pár osztálytársam, meg ismerősünk, akiknél tényleg soha semmire se volt pénz, mert ugye a gyereknek gyűjtötték későbbre. A gyerekek viszont marha gonoszak és én a mai napig emlékszem rá, hogy mennyire utálatos volt mindenki velük az iskola udvaron és elég keserű felnőttek lettek belőlük, bár mondjuk kaptak legalább egy lakást.

Egyébként olyan lenézően írod, hogy nem anyád nyakán élsz, meg nem kell albérletre dobálni ki a pénzed. Nekem sem. Nekem is van lakásom, se nem örököltem, se nem vették nekem, mégis megvan már egy kis ideje, szóval én se maradtam le semmiben azokhoz képest, akiknél sose volt semmi, de mire végzett az egyetemmel megkapta a lakást.

Kérdező hány éves vagy? Az én nagyszüleim a Jászsságból valók, de úgy házasodtak, hogy nem volt hozományuk. Ők teremtették meg maguknak.

21/L

Kedves, nagyon el vagy te tévedve a világ működéséről.

1: egy nagyon szegény ember nem tud egy fillért sem félrerakni.

A párom 170 nettó kap havonta, ehhez én még összekaparok havi 50-60 körül. Sajnos beteg vagyok, örülök ha ennyire futja. Albérlet 60ezer forint, a számlák nyáron 20, télen akár 60-70körül vannak.

Akkor ugye ott a tévé és az internet, mert van aki haladna a korral :)) A telefonszámlák. Havidíjasak, így 20 ezer kettőnkre.

A gyógyszerek, a kaja. Pénz pápá, és nem szórakoztunk semmit. Nem cigizünk, nem iszunk. 3 éve nem vettem magamnak egy új ruhát sem :)

És akkor a viszonylatokhoz képest mi szinte gazdagok vagyunk.

2, Manapság baromira nem divat azt nézni hogy ki mit visz a házasságba, mert a kivételesekén kívül teljesen elenyésző dolgok.

Egyik visz egy porcelán étkészletet, másik egy suzukit, na azon érdemes ám veszekedni... a hitel meg aztán házasság alatt úgyis közös ugye :))

3, Halálira el lehetsz ám kényeztetve. Nem tartom magam egy rossz embernek, úgy érzem hogy jó szülő is leszek.

De attól még hogy valaki gyereket szül nem szűnik meg embernek lenni, nem megy át robotba.

Nehogymár az utolsó csokiszeletre szánt fillérjét is félrerakja hogy a gyereknek ne kelljen majd egy szalmaszálat se keresztbe tennie.

Persze, ha van miből meg lehet tenni, de ha nincs, ez van.

A kedves gyermek is végigmehet nyugodtan a szamárlétrán mint a szülei, legalább megtanulja mi az élet.

Mi a férjemmel teljes mértékben szülői támogatás nélkül eléldegélünk, nem nagy ördöngősség... 22/N