Úgy érzem tönkretették a "Nagy" álmunkat. Van még valaki így?

leírom az én történetemet, csak hogy tanulj belőle :) terhes lettem, anyósoméknál laktunk akkor még. miután megszültetett a fiam mindenbe beleszólt, hány óránként etessem, stb, aminek meg is lett az eredménye, állandó sírás, éhség, tápszer... elegem lett, elköltöztünk egy 6 hetes csecsemővel. onnantól minden nap csesztetett, h menjünk át, mindenbe beleszólt, én meg próbáltam kulturlényként nem visszapof@zni.(állandóan stresszes voltam ettől persze, meg a páromat cseszegettem, h csináljon vmit). egy szép napon játszottunk a játszótéren, meglátott és leteremtett, h miért nem náluk vagyunk, miért a játszótéren. (talán, mert ott tud is játszani a gyerek?) hazamentem, felhívott, megint elmondta ugyanezt. megjött a párom, mondtam neki, h utsó húzása volt az anyjának, állítson rajta, mert tényleg elég. persze semmi nem történt, mert nehogy már ő bármiért szóljon az anyjának... mondtam, ok, befejeztük. a gyerek nélkülem oda nem megy, és mivel én nem megyek át többet, így a picúr sem. ő meg hozzánk be nem teszi a lábát. volt ám nagy szemekkel pislogás... azt hitték viccelek. és nem, mert kb fél évig nem engedtem. aztán jött a pcúr szülinapja, oda elhívtam, láss csodát tudott és tud is viselkedni azóta, ennek már több mint 3 éve. néha persze próbálkozik, de elég ránéznem, mindjárt hozzáteszi, hogy nem beleszólni akar, csak szerinte így meg úgy... most volt az esküvőnk 3 hete kb, kicsit rendezkedett, de a sütikkel, azt meg lesz@artam, másba nem mert beleszólni. nem akarom a szívedet fájdítani, de a manócskánk hozta a gyűrűket és annyira csodálatos volt :) szóval ne engedj, mert tényleg azt hiszi, h nyert, arra rángat, amerre kedve van. és házasodjatok össze még egyszer, pár év múlva, a kisfiatokkal együtt :)

Mondjak valamit. Az elmúlt 15 évben 6 esküvőn voltam. Csilli-villi hintóson, tűzoltódarus - erkélyes lánykérésen, és még sorolhatnám. A 6 házasságból már 5 tönkrement... Nem a csomagolás a lényeg...