Van, akinek önző szülei tönkretették élete nagy részét és mégis helyrejött az élete, és visszatértek életébe az elvesztett személyek és dolgok?

Ha önzésnek számít, hogy gyönyörű másfélszobás városi lakást hagytak ott anno egy lepusztult 1 szoba - konyhás vályogházért a szüleim, csakmert az anyámnak nem tetszett a panel, akkor igen.Arra persze nem gondolt az anyám, hogy neki úgymond lesz ÉLETE, nekünk viszont - húgommal - nem, csak hártránnyal indulunk a nagybetűsben a vidéki elszigeteltség és ingerszegénység miatt.

Ráadásul olyan körülmények között tengődtünk, hogy – őszinte leszek – én soxor el sem mertem vinni a barátaimat, barátnőimet, annyira kellemetlennek éreztem a szitut.

Imádtam egyébként az első években vidéken lakni, de ahogy egyre inkább teltek az általános iskolás, rájöttem, azzal a színvonallal, amit vidéken produkál az okatatási rendszer, nem sokat fogok érni a középiskolás éveimben.

Eleve fel sem vettek gimibe, mert matekból volt felvételi, mi meg a közel 8 év alatt a suliban semmit nem tanultunk, mert nem is tanítottak a tanárok, inkább pletykáltak, politizáltak az órákon...szóval botrány.Ez a vidék!

:P

Nekem évekig kellett azon erőlködnöm, hogy - miután - elhelyezkedtem dolgozni, legalább egy albérletet megengedhessek magamnak a városban, de soha nem gyűlt össze annyi pénz, amennyi kellett volna, mert a romhalmaz házunkon - ami az évek során még "putrisabb" lett - annyi javítanivaló volt, hogy nekem a fizum ( 20 évesen! ) javarészt erre ment el, magamra meg nem jutott, mert a lókötő húgom lusta volt elmenni dolgozni, nekem kellett eltartani, az anyám meg még neki adott mindenben igazat, akármilyen vita, konfliktus is volt közöttünk.

Én ezt is önzésnek veszem az anyám részéről, mert az ő nemtörődömsége és hanyagsága végett szívtam a legtöbbet, és törtek derékba a fiatal éveim.

Hozzáteszem: egy fillér kölcsönt fel nem vett a házunkra, inkább elvárta, hogy perkáljam neki a lóvét, mint a kisangyal…

Summa summarum:

Ha a mostani páromat nem ismerem meg, akinek saját lakása van, dolgozik normálisan ( velem együtt ), akkor szerintem én az életben nem keveredek ki a nem kevésbé önző családtagjaim árnyékából, szorításából.

Gyakran a szerencsén múlik, hogy vkinek a sorsa jobbra fordul, illetve azon, hogy jókor legyen jó helyen, mert erőn felül senki nem tud teljesíteni minden esetben az élet egyes területein.

"Röviden" ennyi.

28 / nő.