Lehet velem van a baj, de én nem tudom, hogy egy esküvőt miért kell 8-10-12 hónappal a nagy nap előtt elkezdeni szervezni?

szerintem is hülyeség,de én nem is akarok a legfelkapottabb helyen esküvőt a legfelkapottabb étteremmel...

Akkor kell 1 évvel előtte ha olyan az étterem,olyan a templom,hogy rengetegen akarnak ott esküvőt,illetve van 500vendég,akiket meg kell hivni,meghivó se 2 hét alatt készül akkor el.

Mi 30 főre 2 hónap alatt megszerveztük ugy hogy utolsó 2 hétre már csak próbasminkem és próbafrizurám maradt.

Ja és aztán először felteszik itt a kérdést,hogy milyen meghívókat osszanak szét meg stb.

Aztán meg,hogy miután pereskedtek kinek milyen joga van a vagyonhoz meg a gyerekhez xD

Az egész házasság egy nagy vicc.

Bár én soha nem vágytam nagy esküvőre, amikor az egyik barátnőmnél végigasszisztáltam a 2-3 hónapos agyvízforraló szervezést (napi kapcsolatban vagyunk és elmesélte éppen mivel hol tartanak), akkor még biztosabb lettem abban, hogy én ezt nincs az az isten, hogy végigcsináljam.

A döntés napján bementünk időpontért, pár nap múlva visszamentünk papírozni, illetve a helyi "DJ" (bácsi, aki beteszi a CD-t a lejátszóba :)) részére átadtuk a kerek két dalt (és egy plusz harmadik "Love and Marriage" a Rém rendes család főcímdala a CD-t összerakó vicces kedvű barátunk jóvoltából, mi is akkor tudtuk meg, amikor a helyszínen megszólalt :)).

Kosztümöt azért csináltattam, mert amúgy is kellett vizsgákra/állásinterjúkra, de a varrónő látogatása volt a legmacerásabb rész.

A "lagzi" pedig a szűk családi és baráti kör miatt egy asztalfoglalás volt, illetve némi egyezkedés az egyik, más vallású barát étkeztetése miatt. A vallása miatt nem ehet meg akármit, így az éttermet megkértük, hogy rá tekintettel csináljanak olyan kaját, ami neki belefér. Neki előre megrendeltük a kaját, a többiek meg étlapról választottak. Egy tortát a rend kedvéért a szüleim hoztak.

A fodrász én voltam (hajmosás, beszárítás itthon), a sminkest meg elintéztem úgy, hogy két órával az esemény előtt berohantam, felkenték a vakolatot (háromszor, mert a próbasmink fogalmát én így értelmeztem :)), hazarohantam, berohantunk, kész is voltunk.

A legnagyobb "szervezési gondot" a kutyánk nászajándéka jelentette, aki valamiért úgy gondolta, hogy bár egy éve szobatiszta, fél órával indulás előtt tesz néhány ajándékot a szőnyegre. Azóta nincs szőnyegünk :)

Mi májusban döntöttük el, hogy szeptemberben összeházasodunk.

Étteremben volt a lagzi, de nem sok időpont közül lehetett választani.

A menyasszonyi ruhák közül is sok le volt foglalva, de aztán mégis megkaptam a kiválasztott ruhát(úgy volt hogy arra a napra elvileg már lefoglalták).

Szóval összességében minden jól sikerült.

Ha újra kezdeném max. az étterem miatt kezdeném a szervezést egy kicsit hamarabb.

Én is pont ezen a kérdésen töprengtem a hétvégén, de nem találtam rá választ. Elképzelésem sincs, hogy mit lehet annyit szervezni. Meg ha már olyan nagy felhajtást akarnék, akkor már felbérelnék egy esküvőszervezőt, én meg csak bólogatnék. Mondjuk szerintem ez azért van, mert vannak olyan menyasszonyok, akik képesek heteket eltölteni azzal a kínzó kérdéssel, hogy milyen színű legyen a meghívó, milyen virág legyen a csokorban, milyen színű legyen a terítő... stb.:D Ami azért vicces, mert a vendégek 80%-a már az esküvő másnapján nem tudna válaszolni, ha rákérdeznénk ezekre a dolgokra a maradék 20% meg úgyis mindent leszólna.

Én valahogy sajnálnék ennyi időt elpazarolni az életemből egyetlen napra, a nászút kiválasztására viszont biztos rámenne pár hónapunk:) nekem az a fontosabb része a házasságkötésnek:D