Most akkor mi lenne ha lefújnám az esküvőt?

Nekem ez valamiféle tünetnek tűnik.

El tudom képezlni, hogy lánykérésnél még komolyan gondolta, de azóta az ő fejében változott valami.

Semmilyen más jel nem utal arra, hogy már kevésbé kötődne?

Saját tapasztalatból mondom, ha nem akarjátok mind a ketten úgy isten igazán, hanem csak egy kényszer, muszáj miatt házasodnátok, akkor inkább NE!

Én várandós lettem, az akkori párommal már 3 éve együtt voltunk. Az apja ki sem hagyta szólni hogy a gyerek házasságon kívül szülessen, az én szüleim sem. Gyakorlatilag ők intéztek mindent, szinte mondhatom azt is hogy beleszólásunk sem volt a dolgokba, mint a h.lyegyerekeket akiket terelni kell, olyanok voltunk. Igazán a szívünk mélyén egyikünk sem akart összeházasodni a másikkal, de nem szóltunk semmit. Azt hittük ez így helyes ahogy az ősök mondják. Jó én akkor 19, a párom 22 éves volt.

Nem mentünk el a házasság előtti gyónásra sem... nyűg volt mindkettőnknek az egész.

Úgy hidd el, hogy ahogy lépdeltem a nagy napon hófehér menyasszonyi ruhában 150 vendég előtt az oltár elé, nem az járt az eszemben hogy édes istenem ez életem legszebb napja.... nem! Hanem azon kattogott az agyam hogy minél lassabban érjek oda és azt kell mondanom hogy nem, nem és nem, nem akarom, hogy tudnék innen meglépni, forduljak meg és fussak ki? és mi lesz a vendégekkel? és mit fognak szólni a szüleim? szégyenbe hozom őket?

És mégis nagyon nehezemre esett de igent mondtam....

Életem legrosszabb döntése volt, 4 év után elváltunk. Nem szabadott volna meglépnünk. Mindkettőnk életét (ha lehet így mondani) elcsesztük. Nem házasodhatunk templomban soha mégegyszer. Hiába találtam meg az igazit.

És ha lehet ezt mondani magától a házasság gondolatától is rettegek. Egyszer már be voltunk jelentkezve az anyakönyvvezetőhöz a mostani párommal (8 éve vagyunk együtt), de megbeszéltem vele és lemondtam az esküvő időpontját.

Szóval ne tedd, mert egy életre bánni fogod, hogy nem olyan lesz életed nagy napja, mint amilyennek lennie kellene.

Szerintem nem tragikus ez a helyzet, gondolom az esküvõt azért nem akarja, mert költséges. Viszont belement mindenbe, hogy téged boldoggá tegyen.

Hiszen tudja, hogy ez egy nõnek nagyon fontos az életében, a férfiak meg követnek bennünket.

Szép romantikus megkérést tervezett neked, én nem fújnám le, mert biztosan szeret benneteket.

Utolsó! Akkor miért alázta meg mindenki előtt? Miért nem négyszemközt mondta el neki, ha annyira biztos, hogy szereti őket?

Te megaláznád azt, akit szeretsz? Mert én nem.