Miért azzal mérik az emberek két ember szerelmét, hogy az esküvőt mennyire nyilvánosan szervezik, és mennyit hajlandók költeni rá?

Bocs, de elég felszínes ismerőseid vannak...

Egyébként szerintem egyszerűen ne mondd el nekik ezeket. "Milyen ruhád lesz?" "Meglepetés, majd meglátod!" és hasonlók. Így nem tudnak mibe belekötni.

Én azt vettem észre, hogy főleg azok az ismerőseim osztanak meg minden egyes pillanatot a párkapcsolatukból a pl. facebookon, akiknek valami gondjuk van. Így akarnak elsiklani felette, vagy nem tudom. Jól van, nem áltílánosítok, de eddig vagy három ilyen"exhbicionista" barátnőm szakított csúnyán.

Ja és igaza van az eslőnek, akkori inkább ne ossz meg semmit az ismerőseiddel...

:D Erről a saját rokonaim jutnak eszembe. Én sem vagyok az a mutogatós, más orra alá dörgölős ember.

Így, hogy nem toltam mindenkinek a képébe a gyűrűmet, logikusan az következett, hogy én azt szégyellem, mert nem mutogatom, és hogy nem is vagyok rá büszke. :D

Na bumm... Így kellett megtudnom, hogy nem is szeretem a párom :D

Nálam megoldás: olyan messze költözünk, amennyire csak lehet.

Nekem is szolid volt, csak a közeli család volt ott. Eredetileg két tanús lett volna, de egy szem gyerekként ez ordas húzás lett volna a szülőkkel szemben.

Eleinte volt némi próbálkozás, hogy legyen nagy lagzi, de némi érveléssel ezt könnyen le lehetett verni.

Lesajnálást nem kaptam senkitől, a barátok eleve tisztában voltak vele, hogy nem vagyok az a típus, aki habos-babos ruhában szeretne lenni és szerepelni.

Pedig a baráti körömben alapértelmezett az őszinteség, más, nekik nem tetsző döntéseim kapcsán simán megkaptam az arcomba, hogy hülye vagyok, nem jól csináltam.