Hogy eltek egyutt anyosotokkal es aposotokkal?

Hát attól függ. Rövid táv vagy hosszú? Hosszú távon még az sem buli, ha csak a szomszédban lakik!!! A legangyalibb anyósok is egy idő után nem tudják magukat türtőztetni, a legjobb szándékkal szólnak bele a mindennapjaitokba, hatodik érzék (vagy jó hallás) útján mindig a leghülyébb pillanatokban, kellemetlen családi viharokban toppannak be. Sokszor elvárják, hogy vendégként kezeld, viszont ahhoz elég sűrűn jön, hogy ez lehetetlen legyen. Ráadásul a pletykás-belebeszélős öregasszony sem alaptalan sztereotípia. Ahogy telik az idő, nyugdíjas évek, egyre kevesebb elfoglaltság stb., a legtöbbjük valóban kényszerét érzi, hogy mással foglalkozzon, életébe beleszóljon. Na és olyankor kéznél van a gyerekük a családjával.

Magam is páromnál élek, igaz nálunk sok minden más. Külön háztartás nincs, és saját kassza sem, mert mindketten tanulunk még. A konfliktusokban az a legrosszabb, hogy nekem nem mondanak semmit, csak páromnak, ő pedig aztán jól összeveszik velem miatta. Pedig de szívesebben mondanám meg anyósjelöltemnek a magamét néha... Mondanom sem kell, hogy csak addig marad ez így, amíg egyetemre járunk. De lehet, hogy ha nyernénk a lottón, örökölnénk vagy akármi, azonnal cuccolnánk... Mondjuk a közös háztartás a legrosszabb. A házimunkával hadilábon állok kicsit (azért nem vagyok teljesen önállótlan), de mit mondjak, szívesebben csinálnám csak magamra, legyen csak nekem üres a szekrényem, ha nem mosok, legyek csak én éhes, ha nem főztem. Így meg csinálok mindent, amit kell s néha azt is amit nem, jól-rosszul, és néha mégis megkapom hogy nem elég vagy inkább a másik házimunkát kellett volna megcsinálni. Ráadásul akkor lenne választásom, hogy másnap szendvics lesz ebédre, vagy éjfélkor elkezdek főzni másnapra (mert mondjuk hétkor értem haza suliból és éjfélig tanultam). Azért nem leszel te jobb helyzetben (sokkal). Édesanyám sokat tudna mesélni arról, mennyire van külön 2 háztartás 2 külön emeleten. Sokat sütött-főzött ünnepekre ide is, oda is, viszonzás nem mindig volt. Azóta már bevállalja inkább a veszekedést-duzzogást, de ez nem mindig volt így.

Én azt javaslom (láttam már pár ilyen helyzetet és én is hasonló cipőben járok), csak óvatosan rendezkedjetek be. Ha nincs rá keret, persze hogy nem kell lakást venni a semmiből vagy ilyenek, de legkésőbb az első gyerek születéséig KÜLÖNköltözni! Igen, nagyon ígéretes az "ingyenbabysitter", nem is egy idegen, hanem a nagyi személyében, de súlyos ára lesz annak később. A hallott/látott családi veszekedések 80-90%-a abból fakadt, hogy valakinek az anyósa túl közel van. Ezt nem csak én mondom, hanem kb. minden ismerősöm, akinek a környezetében akad ilyen.

20/L

Igazán nincs mit. Szívesen elmondom ezt bárkinek, ha már egyszer engem nem figyelmeztetett senki... :-P 12.05 vagyok

12.16 - Igazad van ebben, mert csak egyszer álljon le az ember anyóssal veszekedni, ott elszabadul a pokol (édesapám egyszer megtette...) Viszont ez sem a tuti megoldás, főleg ha túl gyakran történik. Nekem legalábbis mindig lelkifurdalásom van ha szegénykémet használom ütközőnek, ill. "hidegháborús csatatérnek". Mellesleg neki se lehet buli anyjától azt hallgatni, milyen elviselhetetlen dög vagyok én, éntőlem meg azt hallgatni, milyen hülye az anyja...

szerintem lehetelen. vagy csak akkor ha ritkán találkoztok!

mi is együtt élünk a férjem szüleivel, azt hittem h szuper lesz, de maga a pokolllll!!!!

Szia!

Mi hasonló cipőben járunk. Anyumék házára húzunk egy szintet és ott lesz nekünk külön konyha fürdő szobák stb. Sajnos nekünk nincs keret külön telekre, közművek ha meg házat veszek arra szintén költeni kell....lakásra lenne pénz de oda nem akarunk menni mert párom szeretne vállalkozásba kezdeni és az csak úgy megy ha a ház mellé építünk egy kis műhelyt neki (asztalos).

Mi ezt a SIKERÜL E MAJD EGYÜTT ÉLNI? kérdést úgy oldjuk meg, hogy két évig együtt fogunk élni építkezés nélkül csak külön szobába más minden közös (ennek oka hogy a fundamenta lakáselőtakarékosságink majd jövő év végén jár le). HA így sikerül összeegyeztetni mindent..mindenki hagyja élni a másikat akkor simán belekezdünk a bővítésbe ha pedig nem marad a lakásvásárlás... Mint már valaki írta lakva ismerni meg a másikat hát mi most ezt tesszük. Várjuk mi sül ki belőle.

Páromnak a nagymamája óvja ettől az unokáját mert annak idején ő is így élt anyósékkal és nagyon rossz tapasztalatai vannak de én pedig több olyat tudok ahol ez működik. A falunkban többen is így építkeztelk és jól megvannak!

Szerintem méndét félen múlik a dolog.

Azt a tanácsot meg felejtsd el, hogy párodsnak panaszkodj..JAJ SZEGÉNYKE.. két tűz közé tennéd?? Szülei mondják neki meg te is neki és senki nem egymással beszélné meg a konfliktust??? Hát akkkor annak a kapcsolatnak nem sokat jósolnék. Én kifejezetten kértem a páromat hogy ha bármi fájása van igenis merje a szüleimnek mondani és beszéljék meg a konfliktusokat csak így tud működni a dolog!!!!!!!

Remélem sikerül nektek!!!! Meg nekünk is :)