Van itt olyan aki gazdag családba ment férjhez/nősült bele?

Nos, engem az anyám nevelt fel egyedül, nem voltunk szegények, mindig megvoltak a szükséges dolgok, de azért voltak anyagi problémáink. Én ugyan még nem vagyok házas, de a barátom családja gazdagabb, mint a miénk. Ugye neki ott van anyja, apja, akiknek jó munkájuk van, felépítették a nagy házat, kocsi a gyereknek stb. Nekem ezt az anyám nem tudta megadni, de én ettől függetlenül büszke vagyok rá, mert 43 évesen doktorált le és egy értelmes, tanult nő. Eleinte voltak félelmeim, hogy úristen, mit fognak szólni a barátom szülei, hogy nekünk nincs 300 nm-es házunk, meg nem kaptam autót 17 évesen stb. De semmi hátrányom nem származott ebből, mert szerencsére az anyám egy intelligens embert nevelt belőlem, így nincs szégyenkeznivalóm. Közben ugye én is egyetemre járok, építésznek tanulok, ha lediplomázom, remélem, hogy egy megfelelő egzisztenciát építek magam köré.

23/L

Az én környezetemben is csak gond volt ebből. Egy barátnőm most két gyerekkel válik, mindkettejüknek jól fizető állása van, de eleinte apósék, mostmeg már a férj is folyamatosan azt mondja, hogy mit vitt ő ebbe a kapcsolatba? Nem bírta tovább, elköltözött a két gyerekkel, most meg van nyugodva és sokkal boldogabb,mint valaha.

Én sokkal jobb körülmények között éltem, mint a férjem, de egyikünk sem kapott pénzt otthonról. Mindent a két kezünkkel kapartunk össze, most jól élünk, és ebben bizony benne van az is, hogy nem kaptunk még egy lyukas fotelt sem egyik részről sem. Nem is téma közöttünk, hogy ki honnan jött. Mert a mi életünk független. Csak az a kapcsolat tud boldog lenni, amit nem agyon a tiéd-enyém kérdés.

A férjemmel Monacóban élünk, azt hiszem, ezzel mindent elmondtam... Egykeként nőtt fel, és lazán megtehetné, hogy New Yorkban reggelizzen, ebédeljen Londonban, és vacsorázzon Pekingben.

Családjával találkozni eszméletlenül kínos volt. Akkor voltam először külföldön, tehát minden újdonság volt. Az álomszép tengerpart, a csillogó-villogó paloták... Igyekeztem diszkréten rácsodálkozni mindenre :)

Természetesen, szülői ebédre voltunk hivatalosak. Kezdetben elmondhatatlanul feszengtem a kiskosztümömben, magas sarkú cipővel [világ életemben farmer-póló-edzőcipő pári voltam/vagyok]. Aztán, amikor kezdtem feloldódni (annak ellenére, hogy angolul, oroszul és németül beszéltem, míg a szülők csak franciául...), következett az ebéd. Franciák lévén, mindenféle tengeri herkentyű, csiga... Náluk illetlenség, ha valaki nem eszik, ezért megkóstoltam, de elárulom, hogy éhgyomorral jöttem ki. Ezt is megszólták, illetve azt is, hogy nem tudtam ügyesen kikanalazni a kagylót... :DD

Férjem barátai megint katasztrofálisak voltak. Mindenki azt kérdezgette tőle, hogy hol szedte fel a luxusprostiját, azaz engem. Bár tény, hogy mellesleg meg vagyok áldva, és mindig is nagyon ügyeltem az alakomra, de rettenetesen rosszul esett. Szerencsétlenségemre, a haverjaival angolul beszél...

Férjemmel sosem veszekedtünk a pénzen [én veszekedtem, ő csendben figyelt, majd amikor végeztem, közölte az ő álláspontját, ami szögegyenest ellentéte az enyémnek], illemmel sem volt sosem problémám, és amikor lediplomáztam gépészmérnök szakon, akkor anyósom odajött, és azt súgta a fülembe, hogy 'Welcome in my family, darling'.

Tehát, úgy két évig nagyon szenvedtem a családdal, haverokkal, de kibírtam. És megérte. 6 éve vagyunk házasok, 10 éve ismerem a férjem, a lányom 3 éves, a fiam 6 hós.

28/N

De! Kellemetlen! Mármint a férjemnek legalább is! Bár ők sem szegények, középosztálynak mondanám! A szüleim viszont nagyon jól állnak! Kaptam kocsit, építettek nekünk egy nagy házat, még mindig drága ajándékokat kapunk stb. Az elején ő ezt nagyon nehezen dolgozta fel. Megértettem, nekem sem lett volna könnyű! Aztán anyuék is mondogatták neki,hogy ne érezze rosszul magát, mert azért adják, mert szeretnek bennünket és kinek adná az ember, ha nem a gyerekének. A legjobb mondat az volt, ami kicsit meggyőzte, amit apu mondott. A házépítést tervezgettük és mondtam apukámnak,hogy bízzon bennem, jó lesz a ház, nem toljuk el (csak úgy ment bele apu, hogy ha mindent mi magunk intézünk)! Kérdeztem,hogy nem bízol bennem. Erre azt mondta,hogy benned nem annyira, de a párodban igen!:) Ez nagyon jól esett a férjemnek. Továbbá, mivel világ életében be tudta osztani a pénzt, elég sok spórolt pénze jött össze, szóval 2 millióval be tudott szállni. Ez is megnyugtatta egy kicsit. De szerintem világ életében zavarni fogja valamennyire! Főleg,ha apuék beállítanak valami drágasággal. Bár már szóltam neki,hogy álljanak le, meg ez a férjem családjának is rosszul esik. Erre mindig azzal jönnek,hogy ezt ők nem azért adják, hogy a másik családnak is ennyit kellene. Nyilván intelligens emberek, megértik,hogy nem mindenki áll úgy, ahogy ők, viszont mi meg azt fogadjuk el,hogy a gyerekük vagyok és amit tudnak és megtehetnek, mindent megakarnak adni! Én is nyilván ezt fogom egyszer tenni!

Bár az unoka kérdés még csak most jön!:) Idén szeretnénk nekiállni a baba tervezésnek, és hát a férjem már előre fél,hogy mennyire el lesz kapatva. Hát ettől én is félek, de azért majd próbáljuk koordinálni az őseimet!:)

Bocsánat az offért, de válaszolok a hozzám feltett kérdésre...

Pont Porsche Cayenne van a férjemnek, ő is él-hal értük.

Nekem sokáig egy Seat Leon volt, de miután frontálisan belém jöttek, és majdnem meghaltam, a kedves férjem a "biztonságom érdekében" címszóval meglepett egy Audi A6tal. Ha valahova közösen megyünk, akkor a Q7essel, ami "a gyerekeké".

Tehát, monacói viszonylatban nincsenek zseniális autóink :)