Mit gondoltok erről a helyzetről?

28 éves nők vagyunk. Barátnőmet nem értem, miért törés az neki, hogy 1,5 év alatt nem került gyűrű az ujjára,meg baba a hasába.

Egy 36 éves férfi is lehet boldog az együttélésben és ki akarhatja élvezni ezt a szakaszt a lagziszervezés,babázás előtt. Albérletben élnek olcsón, a pasi sokakhoz hasonlóan nem keres eleget ebben a csodaországban, úgyhogy ezt nekik is meg kell tervezni, hogyan meg mint jönnének ki a hó végére egyszer gyerekekkel, már ha belefér több.

De az ő példáján meg a magamén is megtanultam, hogy csak azért mert mi 28 éves nők, már bocsánat de hormonális kirobbanó petefészkekkel ácsingózunk a babavárás és az elköteleződés után, a férfi, legyen akárhány éves, igényelheti az időt, amíg el tud köteleződni.

Barátnőmék legalább együtt élnek, én mit mondjak, nálunk ez sincs meg, páromban nem lobbant fel ez irànt a vágy, de közben mégis sokat fejlődött az eredeti nagyon bizonytalan állapotához képest. Ez nem rólam szólt, nem en nem voltam elég jó neki, neki kellett megküzdenie azzal hogy nem elég szerethető, meg hát azért jó szabadnak lenni, ha mar végre 26 évesen elköltözött otthonról, és most menjek én a nyakára, el tudom képzelni, hogy nem akar megint "kompromisszumokban" létezni. Én meg nagyon nem itt tartok, mert 19 évesen elköltöztem otthonról egyetem miatt, 22 éves korom óta anyagilag független is vagyok, ő meg csak 2 éve. Saját maga szerint is egy nagy gyerek.

Simán benne van a pakliban, hogy mire barátnőmék eljegyzik egymást, mi szakítunk, mert lehet nem fogom bírni, még nem döntöttem el, szeretem, de szeretnék haladni. De nem keresztény emberek ne hasonlítsák magukat, meg irigykedjenek keresztény emberekre, ahol tök más miatt,pl: szex se lehet házasság elött, hamar elkötelezödnek. Barátnőm ugyanis sok ilyen ismerősére nagyon irigy, látszik rajta mennyire keserű pirula ez neki.

Szóval csak úgy ideológiai szinten, ha a keresztényeknél a házasság a kapcsolat záloga, egy jól működő együttélés lehet olyan fontos a nem keresztény embereknek, mint a házassági papír, ami ennek a hozománya lesz?

Mert ahány nem keresztény, házas ismerősöm van, náluk a házasság volt a formalitás és az együttélés a nagy döntés, a nagy lépés, ami eldöntött mindent.

És én ezt nagyobb gondnak látom, hogy 1,5 év után ez a lépés még nem fontos páromnak, minthogy barátnőm azonnal összeköltözött a barátjával és ìgy se volt elég 1,5 év neki az eljegyzésre.

Ezek közös döntések kell legyenek, nem nyüstölöm tényleg a páromat, csak bedobtam, hogy lehetne erről fantáziálni. Ilyen szinten barátnőm is fantáziálhatna nyíltan a lagziról, meg a közös babákról, mert bármilyen sunyi susmorgásnak tűnik is ez, meg tudja hatni idővel a férfiakat. :D

De én már tényleg nem nyüstölöm ezzel párom, örülök ha néhány családi eseményre el tud jönni velem a munkája miatt. Ráhagytam, benne kéne megszülessen vágy, de nem hoz szóba semmi ilyesmit. Utoljára 3 hónapja filoztam a dolgon vele.