Az ügyvéd szüleim ellehetetlenítik az esküvőnket, mit tegyek?

Házassági szerződésre sajnálod a pénzt, de milliókat elverni a párodra/dal arra nem. Értjük!

Nézd, én is hasonló családból származom, mint te, de számomra teljesen evidens az, hogyha egy nálam tehetősebb pasival jövök össze, akkor írunk házassági szerződést.

Tényleg jót akarnak a szüleid. Nemcsak mások gondolják így, én is ezt látom járható útnak.

Érzelmekre valóban nem lehet alapozni.

Van egy olyan példázat a szentírásban, hogy a "homokra épített ház és a kőre épített ház" - vagy valami hasonló.

Ezt a részét kellene áttanulmányoznod. Ez sajnos igaz lesz...

SZóval pár tízezret sajnálsz, de milliókat meg kifizetnél?

Ez tuti kamu, mert ilyen ostoba nem lehet egy orvos. Amíg együtt vagytok, addig semmi jelentősége nincs, ugyanúgy támogathatod a fiúcskádat és pénzelheted, viheted ide-oda, semmi akadálya.

A szerződésnek akkor lesz értelme, ha netán csúnya fordulatot vesz ez a történet. Akkor viszont már nem fizetnél milliókat neki és hálát rebegnél anyádnak, hogy hallgattál rá.

Én meg nem tudok egyetérteni a szülőkkel. Ezzel alapból feltételezik, hogy a lányuk bármilyen jöttment gazemberrel házasodik anélkül, hogy megismerné őt. De oké, hogy a házat védik, viszont az, hogy ne szerezhessenek közös vagyont, teljesen abszurd.

És másfelől pedig: nem ők döntenek. Igaz, nekünk a szüleink nem ügyvédek, és mi még nem házasodtunk össze, de testvéreimnek a házasságánál nem szabták meg, hogy milyen feltételekkel házasodhatnak. Nem is tehették volna, mert egyszerűen nincs beleszólásuk. Az, hogy miről írnak szerződést, vagy egyáltalán írnak-e, az ő dolguk.

A házasság alatt szerzett vagyon közös lesz, hacsak nem kötik ki a szerződésben, hogy a szerzés arányában osztódik meg.

A sajàt ingatlanod + autód lesz a tiéd vàlàs utàn.

Gondolom arra is utalnak a szüleid (bàr elég rosszul magyaràztàk el) hogy ha pl vesztek egy hàzat amibe Te teszel mondjuk több milliót (esetleg a sajàt, àltaluk vett lakàst is) ő pedig kb szàzezret, az ne legyen már fele-fele arànyban megosztva vàlàskor.

Amikor összejöttem a férjemmel, eleinte fogalmam sem volt róla, hogy milyen gazdag családból szàrmazik. Évekig éltünk együtt úgy, hogy én pl minimàlbért kerestem, neki meg volt jó àllàsa (ugyanis én éppen egy àtképzést csinàltam, pont,hogy legyen jobb munkàm).

Amikor megtudtam,hogy van több ingatlana (pont a hàzassàg előtt, addig fogalmam sem volt róla, nem ezért mentem hozzá) én voltam aki egyből ragaszkodott a hàzassàgi szerződéshez, màr csak azért is, hogy gondolati szinten se merüljön fel, hogy csak emiatt vagyok vele...

A közös hàzunk, az így is közös marad, mert együtt vettük (màra nagyjából ugyanùgy keresünk, minimális különbséggel).

Viszont én is égettem màr meg magam nõként, volt nekem is egy hasonló toy boy-om...

Tizenakàrhàny éve kínlódott a főiskolàval, de pl egy nyelvet nem volt hajlandó megtanulni, pedig a munkàjàhoz is kellett volna.

A csalàdja àllandóan sírt, hogy erre nincs, meg arra nincs... Egy darabig segítettem, mert úgy gondolkodtam mint Te. Bevàsàrlàst én fizettem, közös nyaralàsokat is, ha étterembe / iszogatni mentünk a baràtokkal, egyszer elő nem vette volna a pénztàrcàjàt (mert "nincs", de azért fogyasztani mindig fogyasztott, gond nélkül....)

Egyszer-egyszer természetesen belefér, hogy àllom. Még az is, hogy mondjuk le van szervezve valami, és mondja pl hogy ne haragudj most nem tudok eljönni, nincs pénzem, akkor teljesen természetes, hogy felajànlom,hogy fizetem a fogyasztàsàt nőként, meg a szàllàsàt is esetleg, ha szeretném, hogy együtt menjünk.

Na de a gond ott kezdődik, hogy ebbõl rendszer lesz. És teljesen egyoldalú...

Annak idején pont így gondoltam, mint Te, ha próbàltak figyelmeztetni. Hogy ha szeretünk, adunk és minden közös.

Most, így kb 15 év távlatából visszagondolva: úristen, hogy lehettem ennyire vak és hülye.

Szerencsére ingatlanom nem volt, de minden megtakarítàsom elment arra, hogy kettőnket eltartsam... Soha a rezsibe sem adott egy fillért se...

Ja,és én is azt hittem, vagyunk annyira kulturàltak, hogy tudjunk beszélni...

Kimentem hatàrozott időre külföldre tanulni.

Kijött hozzàm làtogatóba. Akkor màr volt eljegyzés.

Aztán véletlenül megtalàltam (akkor még volt iWiW) hogy egy màsik csajjal pózol a képeken "kedvesemmel" felirattal....

A lakàskulcsom meg még nàla...

Ja, és mire visszajöttem, szinte minden cuccom (amiket úgymond együtt vettünk - ok adott bele, de a nagy részét én) elvitt,a közös autót is. Mikor ezért felhívtam, a képembe röhögött... Az a pasi, akit addig totàl kenyérre lehetett kenni, és soha de soha nem gondoltam volna róla...

"Van egy olyan példázat a szentírásban, hogy a "homokra épített ház és a kőre épített ház" - vagy valami hasonló."

Bocs az offért, de ilyenekkel menj a vallás topicba, hacsak nem akarsz értelmes ember előtt bohócot csinálni magadból. A Biblia nem forrás, nem hivatkozási alap. Én sem kezdem el általam kedvelt tök random könyvek nekem tetsző és szerintem odaillő fejezeteit idézgetni. Hacsak nem tudományos forrás.

Nem értem, miért nem akar a párod házassági szerződést. A házasság alatt, ha ő nem tesz hozzá semmit, akkor is élvezi, hogy kitartod, csak ha vége van, akkor megy azzal, amit ő beletett: a farkával, meg a sz..os gatyájával. Ja, hogy neki már most 24 éves korában több esze van, mint neked, és nem akar ilyet kötni, mert nyilván akkor is, ha jól megvagytok, azért egyfajta befektetés az "öreglányt " töcskölni. Azért azt elismerheted, hogy veled se minden százas, ha a társkeresés nálad abban csúcsosodik ki, hogy 34 éves orvosként úgy kell magadnak egy csóró, nincstelen kisfiút vásárolnod, aki nem férfiként funkcionál a kapcsolatotokban, hanem kitartott, a hobbijának élő gyerekként...Jobb nem volt?

Azon legalább elgondolkodhatnál, hogy ha már két tűz között érzed magadat, akkor a kedves párod miért nem teszi meg azt a gesztust, ha szeret, hogy aláírjon egy ilyen szerződést? NEki az égvilágon semmi kára nem származik belőle, mert nem elveszel tőle, hanem ha elváltok, csak azt viszi, amiért ő dolgozott meg. Ha ez sokmilliós festővagyon lesz, akkor azt, ha a koszos fogkeféje, akkor azt. Azt nem lehet mondani, hogy rosszat tesz az egójának a dolog, mert aki képes így élősködni a másikon, ráadásul nyíltan ki is mondja, hogy számol a közös vagyonra (amiből ő már most is csak kivesz), annak az önérzeteskedés nem téma...

Nem lehetetlenítenek el semmit, csak te vagy túlságosan befolyásolható. Ha férjhez akarsz menni ehhez a dzsigolóhoz, akkor tedd azt, de vedd tudomásul a következményeit. Pl. a szülők megvonnak tőled minden anyagi támogatást, az örökösödési lehetőségeidet is alaposan megnyírbálhatják, mivel nincs egyetértés részükről a választásoddal. Ha ilyen nagylánynak érzed magad és valóban erre a pasasra van szükséged, akkor minden helyzetben vállald az akaratodat. De valamiért úgy érzem, hogy ez neked mégsem megy. A szüleidre meg nem kényszerítheted rá, hogy eltartsàk a pasid életművész seggét is rajtad keresztül. Ha kell neked, akkor tartsd el te, és álld az esküvő költségeit is teljesen egyedül. Te akarsz ezzel a farokkal együttélni, nem a szüleid.

"Tőlem ez a felfogás teljesen idegen, az utolsó darab bármimet is megfelezném a párommal, akit mindennél jobban szeretek, és azt szeretném, hogy neki legyen a legjobb, akár a saját érdekeim háttérbe szorítása árán is."

Ezt a mondatot viszont majd ne felejtsd el akkor sem, ha kiderül, hogy a szülők nem ok nélkül féltettek. Tehát nem lesz jogod rinyálni, mivel te választottad. Aki ennyire hiszékeny, elvakult és ostoba, azt szánni sem lehet. Ha fejjel mész a falnak, akkor csendben viseld el majd a fájdalmat is,amit megtapasztalsz.