Szerintetek mennyire gáz, vagy ritka, hogy irtózok minden esküvős, lakodalmas dologtól, témától? F

42

Lehet, ő az egy másik profilról...

Ó hát engem nem keserítsz el, csak hasonló témákban Edricus már elég gyakran kifejtette a véleményét. No de mindegy is.

Hogy a kérdésre is válaszoljak, én nőként nem preferáltam a nagy esküvőt, polgári esküvőnk volt csak, 2 tanú, és senki más. Nem szeretem a tömeget, nem szeretek a középpontban lenni, elég introvertált vagyok. Ez így a férjemnek is megfelelt, mert szerencsére ugyanolyan elképzeléseink voltak erről. De ha ő esetleg mégis nagyobb esküvőt szeretett volna, akkor nem lett volna ellene kifogásom, ha tudom, hogy őt ez boldoggá teszi, és ez fordítva is így lenne. Szóval a lényeg, hogy hasonló gondolkozású párral nem lesz ebből problémád, persze ez nyilván nem derül ki egy kapcsolat elején, hogy mi lesz majd esküvő esetén, de ki tudja mit hoz az élet, még valami arany középút is szóba jöhet.

"semmi negatívat nem mondtam azokra, olvasd vissza"

Visszaolvastam:

"Ha egy ilyen véleményt hallok amit írsz, akkor mindig röhögök, és látszik, hogy nőknek az 1 napi cirkusz sokszor többet jelent, mint egy hosszú távú igaz társ."

"mindig röhögök, és látszik, hogy nőknek az 1 napi cirkusz sokszor többet jelent, mint egy hosszú távú igaz társ."

Én meg azon röhögök, akiknek annyi képzelőereje sincs, hogy nem tudja elképzelni, hogy a "kéttanús polgári, farmerben bemegyünk 5 perc alatt aláírni" és a "150 fős csinadrattás, galamberegetős, Mészáros-féle hacacáré" között semmi, de semmi átmenet nincs.

Őszinte leszek, én többre tartom a házasságkötést annál, minthogy egy ugyanolyan semmilyen nap legyen, mint a többi. Nem kell aranyhintó és 100 tagú cigányzenekar, de azért egy vacsora azokkal, akiket szeretünk, egy teljesen normális igény. Nálunk az a szokás, hogy a fontosabb eseményeket megosztjuk, megünnepeljük a családdal, barátokkal. Legyen az ballagás, diploma, keresztelő, esküvő...

Amúgy meg ez csak a párra tartozik és hogy mind a ketten elégedettek legyenek. Ha nincs hiányérzet egyikükben sem, hogy csak kéttanús, akkor legyen az. Szerintem gond csak ott van, ha a preferenciák nem egyeznek és nem is tudnak kompromisszumot kötni. Tehát, ha mondjuk:

- az egyik óriási esküvőt akar és ebből nem enged és belerángatja ebbe a párját biodíszletnek

- de ugyanennyire problémás az is, ha az egyik kéttanúsat akar, amiből nem enged és még arra sem hajlandó, hogy a családdal legyen egy szűkkörű ünneplés, vacsora.

Konkrétan a #2 válaszolót minősítetted :) Folytatva azzal, hogy "Ez megint azt jelenti, hogy a lakodalom fontosabb, mint a párod." Hiába biggyeszted oda utóiratban (😂) hogy ez nem személyeskedés volt.

"A vőlegényed nem akart, de Te ugyan úgy a saját akaratodat érvényesítetted, nyilván ő belement." - Itt pedig még a vőlegényéről is véleményt alkotsz, és tényként közlöd a fejedben létező elméleteidet.

Fogadd meg a saját tanácsodat és ne ítélkezz, vagy legalább ne vergődj, amikor cserébe rólad meg a vergődésedről is véleményt alkotnak mások.

Ui. nem személyeskedni akartam, bocs, ha úgy tűnt.

Nekem az a véleményem, hogy ez "csak egy nap", amin többnyire a felek megtudnak egyezni jobbára ugyanúgy, mint mondjuk azon, hogy hova menjünk nyaralni, mennyit költsünk rá, milyen hétvégi programot szervezzünk, vagy mit együnk vacsorára, milyen cipőt vegyünk a gyereknek, stb. Minden azon múlik, hogy NEKTEK, kettőtöknek mi a vágya és azt hogyan tudjátok közelíteni egymáshoz. Ha nem tudjátok, na az baj...

A mai világban már szerintem nincs olyan, hogy "nen elfogadható". Felőlem ha biszex férfiként pasival akarsz 200 fős csinnadtrattát, az is oké és mint jó barátod ott leszek, támogatlak és veled együtt ünneplek, mert téged ez tesz boldoggá. Kb. ennyi erről a véleményem.

Én a tipikus falusi esküvőket, lagzikat nem szeretem, de ettől még ha egy barátunknak, családtagunknak ez tetszik, akkor elmegyünk ünnepelni velük. Bizonyára a mi felfogásunk sem tetszett mindenkinek, viszonylag laza esküvőnk volt 60 fővel, de mi a férjemmel ezt így találtuk ki ketten úgy, hogy az mindkettőnknek teljes oké legyen, ne érezzük kényelmetlenül magunkat, sőt. Egy héttel a miénk után mentünk egy esküvőre egy kastélyba hercegnőset játszani, ahol a közös barátaink zöme ott volt. Hatalmas volt a kontraszt a miénkhez képest. Nem az én stílusom, rosszul lettem volna, ha nekem ilyen esküvőm lett volna, de nekik ez volt a vágyuk.

Az én baráti társaságomban többen is tartottak szűk családi esküvőt. Előre szóltak, hogy ez lesz, ők ezt szeretnék, áldásom rá. Volt olyan aki tartott pár héttel később a barátoknak egy házibulit és ennyi. Nekem nem volt hiányérzetem, hogy nem mehetek az esküvőjükre, mert bezzeg mi meghívtuk őket... Szerintem minden tök oké, ha a párnak oké. Ilyen formán értelmetlen a kérdés. A párod mit szól ehhez? Találj vele kompromisszumot a kérdésben, a többi meg totál mindegy.

Sokan ott követik el (főleg nők) a hibát, hogy ahogy bekapja őket az esküvőszervezés, úgy egy idő után már nem a belső hangra hallgatnak, hogy mit szeretnének igazán, vagy mit nem, hanem elviszik őket a menyasszonyos csoportok, insta fotók, stb. Nyilván ez természetes, hisz egy egész iapr épül erre, pont ez a cél. De ha az ember helyén tartja az eszét, akkor tudja azt mondani, hogy na ez már sok. Ugyanez igaz egyébként a gyermekvállalásra. Én így utólag azt mondom az esküvő semmi. Egy nap. Nem múlik rajta semmi. Ha két fél nem tud ezen megegyezni, akkor jobb, ha elengedik egymás kezét, mert nemtudom hogyha már ez sem megy, akkor hogy fogják olyan fontos kérdésekben támogatni egymást, mint családi tragédiák, gyermekszületés, komoly anyagi döntések, stb.