Miért hiszik azt az emberek, hogy az esküvő róluk szól?

Lehet úgy is hozzáállni, hogy kizárólag a párról szól, és senki más nem érdekes. De ebben az esetben elég, ha ketten ott vannak, meg a két tanú.

Amikor azért hívja meg az ember a szeretteit és a barátait, hogy együtt örüljenek a boldogságuknak, akkor azért illik legalább arra odafigyelni, hogy ne cse.sszenek ki a másikkal szándékosan. Mondjuk a vegetáriánus unokahugi ne csak pörköltet választhasson, a cukros nagyi ehessen legalább egy diabetikus sütit, a terhes nővérének ne kelljen 12 órát utaznia a helyszínre, és hasonló lelki finomságok.

Ha meg nem, akkor tessék elfogadni, hogy xy és családja nem lesz jelen, és nem ad nászajándékot. Ennyike.

Attól is függ szerintem, hogy miről van szó. Ételeknél szerintem fontos, hogy mindenki találjon neki megfelelőt. Hiába a párról szól az esküvő, de egyben ők a vendéglátók. Én egyáltalán nem eszem halat, de ha lesz a tálon, akkor nem fogom "kitiltani". Ahogy pl. megértem, ha vegetáriánus a pár, de ha násznép 80%-a nem az, akkor kicsit furán veszi ki magát, ha nincs hús. Függetlenül attól, hogy én zöldségeken is elvagyok egy este, de van, aki nem.

Az viszont szerintem érthető, ha valaki nem akar gyerekeket, főleg kisgyerekeket.

"Templomi esküvőnél kicsit furcsa a gyerekek kitiltása, mivel a keresztény elvekkel ez eléggé szembemegy."

Nézd, én minden vasárnap járok szentmisére. Időnként katasztrófa, mert a gyerekek játszótérnek használják a templomot. Trappolnak, üvöltenek, rohangálnak, sikongatnak, semmit sem lehet hallani. A kedves szülők meg nem értik meg, hogy más odafigyelne az imádságra, és egy dolog, hogy ők 0-24 órában ezt hallgatják és megszokták, de mások nem... Tisztelet a kivételnek, mert ismerek én is olyan szülőt, aki első nyikkanásra viszi ki a gyereket. De sajnos - elvileg hívő körökben sem - a többség nem ilyen.

Nekünk a házasságkötés szentség. Egyszeri pillanata a pár életének. Én szeretném ezt kellő érzülettel, ráhangolódással megélni, és nem úgy, hogy közben egy jó hangos "kakilni kell!" vagy "mikor megyünk haza?" bekiabálás kíséri. Ha ennek az az ára, hogy meg kell mondani a szülőknek, hogy ne hozzák a gyereket, akkor sajnos az az ára...

Nálunk voltak gyerekesek, mi is voltunk gyerekekkel, mindenki kivitte az első nyikknál (a legtöbben ezért csak az ajtónál grasszáltak). Viszont ha nem hozhatták volna, eljönni sem tudtak volna. Minden pár a rokonságban, barátainknál gondolt a kicsikre, úgy választottak helyszínt, hogy nekik is volt hol rohangálniuk, valahol be is szervezték őket és buborékfújást szolgáltattak rizsszórás helyett :)

(És nálunk, ill. ahol még voltunk templomban szokott lenni külön gyermekmegőrző, valahol korcsoportonként gyerekistentisztelet is. Szerintem nagyon jó dolog, hogy a gyerekekkel együtt nem zárják a szülőket pár évre.)