Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Illik erre a szerepre pont őt megkérni, és ha igen, akkor hogyan kell?
Szóval MAJD később,amikor majd elszeretném kötelezni magam(nem mostanában,mert nagyon fiatal vagyok hozzá),szeretném megkérni az egyik tanárnőmet,akit nagyon szerettem és tiszteltem(viszont),hogy legyen a násznagyom,tanúm..vezessen be a templomba..stb.Illik erre Őt megkérni?Elválalná szerintetek?Hogyan kell ezt?
Lenne-e a bérmakeresztszüleim vagy a keresztszüleim felől ebből sértődés?
És akkor hogyan változna ennek fényében az ülésrend?Nyílván mellettem ül a násznagy és a családja..és az én családom az hol ül?
Családommal 2 olyan lakodalmon is voltam már,ahol apám volt a tanú/násznagy és olyankor a főasztalnál ültünk.De érdekes!Egyszer a menyasszonynak a családja nem ült a főasztalnál.Pedig a szülőket szinte kötelezség odaültetni,nem?
És mi az általános ülésrend?Szóval család..barátok..rokonok..?Vagy van valami megszokott,általános ülésrend?
És hova ültessek olyanokat,akiknek nincs egyetlen ismerősük sem az én családomból??Ez lenne a tanárnő és a férje,akit megkérnék..hívjak más tanárt is?Illik tanárt hívni egy lagzira?
Megkérdezhetem hány éves vagy?
Általános vagy közép iskolai tanár?
Mennyire tarod vele a kapcsolatot ha már nem tanít?
A szokás a főasztalnál: vőlegény apja, vőlegény anyja, vőlegény tanúja (család nélkül!), vőlegény, menyasszony, menyasszony tanúja (család nélkül!), menyasszony apja, menyasszony anyja.
Ettől el szoktak térni, ha a tanúk családosak, általában egy feleség/férj nem gond, de ha gyerekek is vannak, szerintem ciki, hogy az örömszülők messzire kerülnek, netán kiszorulnak a főasztaltól.
Nálunk emiatt úgy volt, hogy mellettünk ültek a szülők, és utána következtek a tanúk, hogy ne kelljen távol ülni a családjuktól.
Tanárokat nem illik lagziba hívni csak azért, mert tanárok. Meg azért sem, hogy a kedvenc tanárodnak legyen társasága. Hiszen ott a férje, az pont elég.
A templomba apukád vezet be. A bevonulásnak meghatározott sorrendje van, aminek megvan a jelentése az egyházban. Először meg a vőlegény az anyjával, aztán a kosz. lányok, gyűrűhordók, aztán a menyasszony az apjával, aztán legvégül a tanúk.
Persze sokan ettől is eltérnek, mert a menyasszony drámai belépőt akar, és ő megy utoljára, de ha nem tartja be az egyházi hagyományt, minek megy templomba, na mindegy. De a templomba semmiképp nem a tanú vezet be, akkor sem, ha pl. nincs apukád. Olyankor fiú testvér vagy férfi rokon vezet.
Egybként kár ezen filózni, mire férjhez mész, az iskolai kapcsolatok megszakadnak, te csak tanítvány leszel, ő meg csak tanár, és lesznek az életedben fontosabb személyek, barátok, akik sokkal közelebb állnak majd az esküvődkor. Iskolás koromban én is terveztem (össze is írtam), hogy kiket fogok majd meghívni az esküvőmre. Mondanom sem kell, hogy a vendéglistára senki nem került fel közülük. :)
Ez a tanár egy volt általános iskolai tanárom,tartom vele a kapcsolatot,hiszen nem rég szakadt meg.:)
Amúgy csak kíváncsiságból kérdeztem,még az esküvő csak egy szép álomnak tűnik.Viszont ezt a tanárnőt mindenképp meghívom,meg a férjét.De akkor a férjétől külön kell ülnie?Hmm..érdekes!Még ráérek úgyis gondolkodni.
Hát, bevezetni a templomba nem mindig szokták a menyasszonyt, legalábbis én egy hete voltam, polgárira és a templomi esküvőre is együtt jött be a pár, de szerintem a lány apukája szokta, esetleg anyuja. A tanú is rokon szokott lenni, általában testvér, legalábbis szerintem. Ülésrend meg általában úgy szokott lenni, hogy menyasszonytól jobbra tanú és családja, szülei és családja, vőlegény felől szintén... de annyira nem vagyok benne az ilyesmiben, még én is fiatal vagyok. :D
Amúgy szerintem tanárt csak akkor hívnak lagziba, ha közelebbi ismerős, barát.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!