Mi történik akkor, ha egy férfi el akarja jegyezni a pàrjàt, de nem hajlandó térdet hajtani előtte?

A kérdező feltesz egy kérdést.

Elküldik pszichológushoz és tesznek pár szexista megjegyzést rá a nők.

A kérdező ugyanilyen szinten válaszol.

Maaajd ezek a nők kiakadnak, hogy hát ez milyenmá'.

Ez a mém megvan, ugye?

[link]

A válasz a kérdező problémájára és a kommentelők értetlenkedésére ebben rejlik:

"Nem kivételezek semmilyen nővel. Történt velem egy esemény, és annak idején megfogadtam, hogy életem nagy szerelmével sem fogok kivételezni sosem. A büszkeségem mindennél fontosabb."

/kérdező utolsó előtti hosszászólása talán/

A büszkesége fontosabb mint élete szerelme. Az előttem szólók és jómagam ezt nem tartjuk egészséges kapcsolatnak. A kérdező igen. Innentől más előfeltételezésekkel indulunk, így nincs miről beszélnünk.

Szerencse, hogy bőven vannak a világban olyan "nyalis pasik", akik nem dobálóznak ismeretlenül általánosító baromságokkal, tisztelik a nőket, és nem ellenségnek tekintik azt, akivel az életüket készülnek együtt tölteni.

Nekik is jó, ha boldogok egy párkapcsolatban, és nekünk is, hogy nem szorulunk rá a magadfajta "asszony verve jó", túldramatizáló agyalágyultakra.

Btw, mindegy, hogy a férfi térden, állva, vagy fél kezén egyensúlyozva kér meg, de ha úgy gondolja, hogy a lánykérés, a házasság, vagy bármi annyira rossz neki, hogy megalázva érzi magát, akkor nem értem, hogy jut eszébe egyáltalán megházasodni.

Ha ez a véleményed a nőkről, akkor ne kínozd magad azzal, hogy megalázod, lealacsonyítod vagy rabszolga sorba taszítod magad az eljegyzéssel. Egyszerűen ne tedd meg, és akkor nem kell amiatt aggódnod, hogy milyen pózban nem teszed.