Hozzá mennétek/mentetek, vagy elvennétek feleségül valakit, akibe nem vagytok már szerelmesek? Illetve nem érzitek, hogy úgy odavan értetek?

Nálam már nem aktuális, negyven feletti nő vagyok. Viszont nyáron ment férjhez az unokahúgom, és ott voltunk az esküvőn. 3 éve voltak együtt, 2 éve együtt is laktak, tehát már nem a rózsaszín ködben esküdtek. Ezzel együtt annyira szép volt az az elköteleződés, az a boldogság, amit láttam rajtuk.

Csak azért írtam le, mert voltam mostanában jó pár esküvőn, és máshol mindenhol azt láttam, hogy ara ragyog, ez oké. De a vőlegényen minden esetben látszott, hogy leginkább az az esküvő oka, hogy vagy nagy a nyomás a lány családja részéről, vagy nagy a nyomás mindkettőjük családja részéről. Vagy egyszerűen már régóta (értsd 7-8 éve) együtt vannak, hogy nézne már ki, ha nem lenne esküvő.

Én eddig egyedül ezen az egy esküvői párocskán láttam azt a szerelmet, a szemükben a tüzet, igen, a vőlegényében is. Szerintem valahogy így érdemes.

Szerelemből házasodni?

Olyan, mint részegen, hajnal kettőkor felhívni a főnököd és elmondani neki a véleményed a cégről meg róla is.

Amikor elmúlik a rózsaszín köd, na akkor lehet/kell/szabad házasodni!