Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Komolyan ennyire rá vannak kattanva a nők az eljegyzésre?
Sose voltam házasságpárti, sok a rossz tapasztalat a környezetemben. A kedvesem viszont totál rá van kattanva a házasság témára, mert neki az a család, meg anélkül nem akar gyereket.
Na most, ebből régebben is volt vitánk, mert én gyereket szeretnék, már benne vagyok a korban. Ő is mindig mondja, hogy nem akar idősen szülni. Aztán ehhez képest meg a házassághoz köti a gyerekvállalást.
Idővel azért szívesen elvenném. Ő az első, akinél ez eszembe jutott, exeknél soha.
Három éve vagyunk együtt, egy éve élünk együtt. Közös albérlet, a nulláról indultunk, most meg egész szép életünk van, szóval sok mindent letettünk az asztalra egy év alatt.
A múltkor egy nagy veszekedés után megint szóba került a téma. Hogy ő nem akar engem korlátozni meg leláncolni, de ha megkérem, akkor egy év múlva esküvő, meg a gyerek még legalább egy év, és ő 30 felett lesz, amit nem akar, és még nincs lakás, és ha nem jön össze a gyerek... szóval így évekre előre megtervezett mindent. Én megmondtam, hogy ennyire nem tudok előre gondolkodni. Meg így is mennyi mindent elértünk, nem értem, hogy miért ennyire elégedetlen.
Nyilván sz*rul esik, mert én is akarok családot. Most meg kb. betáblázná az életemet. Azért az esküvő sem két forint, nekünk meg lakásra kéne gyűjteni, hogy ne albérletben r*hadjunk. Tudom, hogy vannak álmai, milyen esküvőt szeretne, beszélgettünk már korábban. 50-60 fő legalább, és akkor az nem nagy esküvő. A végén elbőgte magát, hogy ő tornacipőben is hozzám jön, neki nem ez a lényeg. Meg hogy nem érdekli már az egész, nem kell neki a gyerekhez esküvő, csak akkor ne hazudjak neki, hogy én el akarom venni, mert én őt bizonytalanságban tartom.
(Amúgy annyi, hogy szoktam poénkodni vele, ha szóba kerül család előtt, hogy majd 80 évesen elveszem. Az anyja minden ünnepen ezzel nyaggat, most komolyan, mit kéne mondanom? De a kedvesemnek meg mindig mondom, hogy ő az első nő, akivel el tudnám képzelni, hogy megkérem.)
Na mindegy, akkor végül megnyugodott, ennyiben maradtunk.
Most haver megkérte a barátnője kezét egy év után. Én kísértem el gyűrűt választani az asszonynak, otthon meg nyilván elmeséltem, hol voltunk. Meg hogy neki nem is tudnám, mit válasszak, ha egyszer megkérném, annyi minden volt ott.
Erre így némán végighallgatott, majd elbőgte magát. Nem veszekedett meg semmi, csak így ült meg ömlött a könnye.
Én meg egyszerűen nem értem az egészet, most mi a fenét követtem el megint? Próbáltam jó fej lenni, meg elmesélni neki mit láttam, erre tessék.
Ennyire rá lenne indulva az eljegyzésre? Most komolyan nekem is vennem kéne egy gyűrűt, csak mert a haver?
Nyilván el akarom jegyezni, de annak, hogy így erőlteti, r*hadtul semmi értelme.
Tudom, nem lehet általánosítani, mert a nők sem egyformák, de valaki magyarázza el nekem ezt a házasodási mániát, mert már nem értem...
Az esetek 90%-ban csak olvasgatni járok fel erre az oldalra, de most nem bírom ki, hogy ne szóljak hozzá a kérdéshez... Teljesen át tudom érezni, amin a barátnőd keresztül megy, ugyanis én is hasonló cipőben járok. Igaz, a párom és én néhány évvel fiatalabbak vagyunk, mint ti (24), viszont már 8 éve alkotunk egy párt.
Biztos van, aki úgy gondolja, hogy egy 8 éves kapcsolatot már csak a megszokás tartja össze, de őszintén állíthatom, hogy az évek alatt csak még inkább beleszerelmesedtem a páromba, egymás társává formálódtunk az évek alatt. Mindennek köszönhetően én már szeretnék feleségül menni hozzá, mert az én fejemben ez a képlet ennyire egyszerű: adott két ember, akik szerelmesek egymásba, bebizonyosodott, hogy tudnak együtt élni, tudnak társként együttműködni, akkor hát semmi akadálya annak, hogy összeházasodjanak. A párom viszont egyáltalán nem tervezi a közeljövőben, hogy megkéri a kezem, és feleségül vesz, ami nem mondom, hogy állandó, inkább állandóan visszatérő feszültségforrás közöttünk.
Amikor megkérdezem, hogy miért nem szeretné még hivatalosan is összekötni velem az életét, a következőket szokta mondani: "Még nem értem meg rá (mármint Ő)", "Addig még sokat kell változnom emberileg", "Még várom azt a belső hangot, ami azt mondja, itt az ideje". Ilyenkor én meg csak nézek, hogy: WTF???
Eleinte felidegesített ezekkel a válaszokkal, mert számomra ezek a semmitmondó, "nesze itt van fogd meg jól" kategóriába esnek. Mára azonban már sokkal inkább elszomorít, sőt, kifejezetten megaláz a tudat, hogy ennyi együtt töltött év, közösen megélt szép és nehéz élethelyzetek után sem képes eljutni arra az elhatározásra, hogy "Igen, én feleségül akarom venni ezt a nőt. Hogy miért? Mert 1. szerelmes vagyok belé, 2. réges-régen eldöntöttem, hogy vele akarom leélni az életemet, 3. tudom, hogy boldoggá tenném vele".
Eleinte saját magam előtt is mentegettem, mondván, "megértőbbnek kéne lennem vele, hiszen mégiscsak egyidősek vagyunk, ami egy nőnél 23-24 éves korában már evidens, az egy férfinál nem", de mostanra már azt gondolom, csak hiteget. Még csak azt sem állítom, hogy direkt, egyszerűen csak kihasználja azt a lépéselőnyt, hogy az eljegyzés ideje teljességgel a pasin múlik (amúgy ez akkora szemétség!), ezért sem értek egyet veled abban, kedves kérdező, hogy "a nőknek mennyire könnyű, csak megkérik a kezüket és csak igent kell mondaniuk". Ja, csak éppenséggel nincsenek befolyással a saját életükre, mert éveken keresztül várniuk kell egy elköteleződni képtelen férfira...
válasza:
válasza:31. Egy dologban tévedsz. Nem kell várnia a nőknek sem, egy elköteleződésre képtelen férfira. Lehet lépni és keresni olyan társat akivel jobban passzolnak egymáshoz.
Meg lehet beszélni a kapcsolat elején, hogy ki mire vágyik, milyen jellegű kapcsolatra, hogy képzeli a megállapodást, családalapítást, akar-e házasodni, akar-e gyereket, ha akarnak gyereket akkor mennyit, hány év házasság után tervezik, hogy ha esetleg nem jön össsze a gyerek akkor mik lehetnek az alternatívák stb stb. Ilyenekről is tudni kell beszélgetni egy komoly, őszinte kapcsolatban, ha úgy érzik a felek, hogy egymás mellett szeretnének végleg maradni.
Illetve észre kell venni 1-2-3 év után, ha csak hitegetve van az ember, és ha házasságban képzeli el az életét, de a párja nem, akkor tudomásul kell venni, hogy ők ketten nem egymáshoz valók. Ennyire egyszerű.
Vagy bebeszéled magadnak, hogy nem is akarod, szóban lemondasz a házasságról, de abból csak az lesz, hogy ameddig együtt vagytok, emészteni fogod magad, ez egy nagy tüske lesz benned.
Nekem is van több ismerősöm akit hülyített a pasija, elterelő kamuszövegekkel, miközben eszük ágában sem volt házasodni az adott nővel. 5-8 év után az összes srác lelépett és az új nőjét elvette 1-2 év után. Illetve volt egy lány aki 6 év után megunta a barátnő szerepet és hogy csak ígérgetett neki a srác akivel volt, elhagyta a pasiját. 1 év után meg is kérte az új párja, és idén lesz az esküvőjük. Ha valami nem felel meg, változtatni kell és kész.
válasza:Úgy látom többségében női válaszokat kaptál, ezért engedd meg kérlek, hogy dióhéjban elmeséljem neked, én hogy jártam:
Az egyetemen jöttem össze az élettársammal. Csinos, bár kissé húsos csaj volt, mégis lenyűgözött, és már nem voltam belé szerelmes, járni kezdtünk. Közös megegyezéssel elkezdett gyógyszert szedni... azaz nekem azt mondta, hogy szedi, és mégis terhes lett. Mikor rákérdeztem, bevallotta, hogy részéről tervezett volt az egész, és nem szedte a gyógyszert. Abortuszról hallani se akart, ő és a családja követelték, hogy vegyem feleségül.
Nem tettem meg. 5 éve nap mint nap azzal nyaggat, hogy vegyem el, és milyen szemét vagyok, hogy nem teszem. Megmondtam neki, hogy nem fogom elvenni. Azóta, hogy terhes lett, én tartom el, mert nem dolgozik, otthagyta az egyetemet, a gyerekkel meg semmit se foglalkozik, a lányom nem is kötődik hozzá. És úgy "mellesleg" a legutóbb 107 kilót mutatott alatta a mérleg.
Vele vagyok, mert a gyereket nem hagynám ott semmi pénzért. Ritka nagy fos az életem, egyedül a lányom miatt él bennem a remény: várok, amíg elég nagy lesz hozzá, hogy eldönthesse, velem akar élni.
Azért meséltem el ezt neked (méghozzá nagyon rövid tőmondatokban és tán át se jött a lényeg) mert: van egy normális párod. Szépen beszélsz róla, kedvesednek hívod. Az előző kapcsolataidban megégetted magad, azt írtad megcsaltak, átvertek többféle módon is. Te pedig mégis őt bünteted olyan dolgokért, amiket el sem követett. Megsérültél, és cserébe őt sebzed.
Én őszinte és egyenes emberként megmondtam az élettársamnak - aki ott vert át ahol tudott - hogy SOHA AZ ÉLETBEN nem fogom elvenni, de még eljegyezni se. Neki nincs mit számon kérnie rajtam. De a te párodnak van, mert belőled hiányzik ez az őszinteség. Raboljátok egymás idejét, mert nem ugyanazt akarjátok. Te gyereket akarsz mindenféle kötöttség nélkül, ő pedig csak egy számára biztonságos kapcsolati státuszban szeretné bevállalni a gyereket.
Én téged se hibáztatlak, mert azzal sincs baj, aki úgy gondolkodik mint te. De ahhoz, hogy egyenes maradjon a gerinced, döntened és lépned kell minél előbb. Vagy őszintén elmondani neki, hogy nem kívánod eljegyezni, vagy szakítani kell, hiszen bárki enged a végén, áldozat lesz a részéről.
Van egy harmadik lehetőség: együtt maradtok papír és gyerek nélkül, ami pedig mindkettőtök számára csak boldogtalansággal és lemondással fog járni.
Én a keserű tapasztalataim ellenére úgy gondolom, hogy amint le tudom zárni ezt amiben most vagyok, és ha találok egy normális nőt, el tudnám venni feleségül.
válasza:#35
Olvastam már a kérdésed, ott is leírták, hogy hajítsd ki a francba, és vedd magadhoz a gyereket.
Még mindig nem történt semmi? :/
válasza: válasza:Amíg három évre előre nem tudsz tervezni, hogy akarsz gyereket?
Az egy 18-20éves kapocs, innen nézve sokkal komolyabb kötelék, mint a házasság.
Ráadásul elválni el lehet, de a gyerekről csak speciális esetben mondhatsz le.
Amint megvan a gyerkőc, az élet tervek sorozatává válik. Persze egy olyan 10 év után könnyebb, de ez nem jelenti azt, hogy csökken a felelősség.
válasza:Szervusz Kérdező!
Valami fejlemény?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!