Egyedülálló huszonéves nők! Ti nem vágytok eljegyzésre, esküvőre?

Én nem. A legutóbbi kapcsolatomból én léptem ki, mert elegem lett, és inkább vagyok egyedül, mint egy rossz kapcsolatban. Azóta sokkal több idő jut az amúgy kevés szabadidőmből (tanulok és dolgozok is, plusz szakdogát írtam tavaly) magamra és a hobbijaimra, gyakrabban járok sportolni, többet foglalkozom a háziállataimmal, többször látogatom a családomat, nyaralni is voltam idén. A külsőmre és az új albérletemre is több az energiám, így mindkettőn láthatóak kisebb változtatások. Nem érzem igazából a pár hiányát sem, pl lefekvéskor zavarhatna, hogy egyedül alszom el, de inkább élvezem, hogy senki nem rúg oldalba meg tehénkedik rám.

Az én ismerősi körömben is mostanság egyre többen esnek teherbe, de én csak örülök az örömüknek, mert én sose vágytam gyerekre, így nincs mire irigykednem. A házasság meg nekem főleg jogilag számítana, gyerek esetén. Párkapcsolatban nem tartom fontosnak. Az esküvő sose érdekelt, ha valaha megházasodnék, nem szeretnék nagy cirkuszt, max 30 fő meg egy kerti grillezés nekem bőven elég, de ha csak aláírnánk a papírt pár közeli családtaggal, azzal se lenne bajom.

Szóval nem, én nem vágyok ezekre, és egyáltalán nem vagyok elkeseredve, jól érzem magam. :) Próbálj pozitívabb lenni. Majd jön, akinek kell, ha itt lesz az ideje.

26/N

Nem erzem magam kapcsolatfuggonek azert, mert mar nagyon szeretnek a baratomra inkabb ugy hivatkozni, hogy a ferjem. Csaladfuggo sem vagyok attol, hogy szeretem a szuleimet meg a testvereimet, tanulasfuggo sem vagyok attol, hogy egyetemista vagyok, baratsagfuggo sem vagyok, mert ha ferjhez megyek akkor is szeretnek mas emberekkel egyutt lenni, otthonfuggo sem vagyok, mert elegem van a kollegiumbol meg az alberletbol... A lista vegtelen. Ha van egy vagyad attol meg nem vagy fuggo. Hazassagra vagyni semmivel sem rosszabb vagy felszinesebb mint akarmi masra.

Igen kerdezo, fiatal vagy, van idod, de ettol meg fajhat neked ez a dolog, nem vagy ettol se felszines, se fuggo, se baratnoket utanzo kislany.

Hasonló helyzetben voltam a korodban, illetve a folytatását "küszködöm" most is. Maholnap 28 vagyok, és bár már összeköltöztünk a párommal, de az eljegyzés még odébb van, az esküvő-gyerek téma meg aztán pláne.

Én meg érzem, hogy szinte már porladok. :D Mindig is fiatalon akartam családot, úgy képzeltem, mostanra már legalább egy gyerek lesz, meg rendezett családi élet. Hát, nem jött össze. :)

Elkeseredettnek nem érzem magam, bár bánom, hogy másképp alakult az életem; és persze, nyilván irigykedem picit, mikor a főiskolás ismerősök már a 2-3. gyereknél járnak. De, ha őszinte akarok lenni, nem csak én vagyok így baráti körben, sőt, a többség ugyanebben a cipőben jár.

Szóval fel a fejjel! :) Nem mindig alakul úgy az élet, ahogy szeretnénk, de ki lehet hozni a legjobbat belőle. :)