Egyedülálló huszonéves nők! Ti nem vágytok eljegyzésre, esküvőre?

Nem azzal van a baj, hogy erre is vágyik, csak egyszerűen ezt konkrét férfihoz kellene csatolni. Oké, hogy lehet valakivel komolyan tervezni, de ha neki az első 1-2 randin már eljegyzést meg kisbabát emlegetsz, ne csodálkozz, ha lelép az illető. Az utolsó megjegyzésedre: nem a kedved akarom elvenni, csak szimplán reális kép kellene magad elé. 22 évesen azt írod hogy 30 évesen fognak eljegyezni - mi van??? :D

Ismerkedj, járj nyitott szemmel, simán szembe jöhet a következő 1-2 évben több olyan fiatal férfi, akivel aztán komolyan tervezhetsz. Aki mondjuk 2-3 éven belül eljegyez - hopp, akkor leszel 26 éves. Ráérsz még, de ne ez az eljegyzés-esküvő-gyerek mese legyen a cél, szerencsétlen csávó pedig az eszköz mindehhez.

Kérdező! Vedd már észre hogy direkt kötnek beléd! Mintha a kedves kommentelőknek nem lenne mindegy, hogy te jövőhéten, vagy 10 év múlva mész férjhez :D sz*rd le a visszajáró veszekedőket. Az a kommentelő is aki kérdezi hogy mennyi pénzed van meg milyen végzettséged. Sok köze van ehhez bárkinek is. A kérdés szempontjából meg lényegtelen. Osztja az észt itt mindegyik, közben meg mindenki csalja egymást ezerrel. Hányingerkeltő.

Az meg miért lenne gyerekes hogy te vágysz anyaságra, férjre? Igen szerintem is aki 22 évesen nem egy r ibanc azt gúnyoljuk ki. És eszedbe ne jusson hogy valaha esküvőt akarsz mert AZT KONKRÉT SZEMÉLYHEZ KELL KÖTNI! Úristen...

Már miért kellene alapvetően konkrét személyhez kötni azt, ha valaki szeretne házasságban élni? Nem kell. Ez inkább emberfüggő dolog, és nincs kapcsolatban semmilyen negatívummal.

Én amióta az eszemet tudom vágytam arra, hogy törvényes kapcsolatban, házasságban éljek amennyiben megtalálom a hozzám való igazi társat. (ha ez nem sikerült volna, akkor inkább egyedül, mint egy nekem nem 100%-ig jó és megfelelő kapcsolatban).

Engem az a divat se érdekelt ami jó pár éve elterjedt, hogy a házasság csak papír, meg hogy hülyeség, nem jelent semmit stb stb. Van aki így gondolkodik, van aki úgy. De eléggé nagyképűnek kell lenni ahhoz, hogy valaki azt állítsa magáról, hogy ahogy ő él az a jó, és ha mások másképp gondolják, akkor hülyék, szar emberek stb.

Sose voltam az a fajta aki birka mód követi a tömeget valami új trendben, ha én azzal nem értettem egyet.

Tény: a magam részéről a gyerek utáni vágy már akkor jött amikor a konkrét személy megvolt, előtte nem akartam gyereket egyáltalán, de ez is egyénenként változó. Igaz végül nem vállaltunk gyereket, már nem is tervezzük, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy mások vagyunk, mások a vágyaink, az egyéniségünk, és mindenki ennek megfelelően él.

Ha az embernek vannak konkrét tervei a jövőre nézve a magánéletét illetően, hogy pl milyen jellegű kapcsolatban akarja élni az életét, (törvényesben, vagy anélkül) az nem kapcsolatfüggés és nem tündérmese, még csak nem is hülyeség, butaság. Nincs vele semmi baj. Fura ez a sok támadás a kérdező irányába emiatt.

Kérdező, azt írod, most is lenne egy jelentkező. Nemrég lett vége az előző kapcsolatodnak, annyira pánikolsz emiatt az egész eljegyzés-esküvő-gyerek téma miatt, amit itt előadtál, hogy máris rá vagy állva erre, hogy új jelentkező, új kapcsolat.

Az pedig, ha néhány random neten kommentelő emberke hozzászólása miatt a sírás kerülget, szintén csak azt bizonyítja, mennyire kislány vagy még. Szerintem inkább fejben érj meg a dolgokra, egy gyűrű az ujjadon nem fog felnőtt nővé tenni.

"Oké, akkor nem ismerkedek innentől kezdve, nem akarok kapcsolatot, egyedül fogok megöregedni."

Egy szóval nem írtam ilyet, sőt, pont azt írtam, hogy járj nyitott szemmel, és pár éven belül menyasszony lehetsz.

"Ez boldoggá tesz? Remélem kielégültél."

Nem hiszem, hogy őszintén érdekelne a boldogságom téged :D Ebben a kérdésben a saját boldogságod fontos, ami őszintén kívánom, hogy valósuljon meg. Csak egy picit változtass a hozzáállásodon, ez a sértődős stílus pl. nagyon nem nyerő.

"Menj foglald le magad mással mint hogy folyamatosan engem szidsz."

Szerintem a legdurvább kifejezés, amire ezt rá lehet sütni, az a "kislány" volt, de a stílusodat tekintve ez nem járhat messze az igazságtól.

"Gondolom véletlen hogy minden kommented 0 %-ban hasznos.."

Amíg lepontozod te is, meg még néhány erre tévedő nő, akiket kényesen érint a kérdés, addig ez nem lep meg :)

Tökéletes életem pedig közel sincs, de kívánom, hogy neked minél tökéletesebb legyen. Elkeseredésre pedig nincs okod, nyugi :)

26 éves vagyok, lassacskán 27. Mindig vágytam rá, gyerekkorom óta arról álmodoztam, hogy megtalálom az igazit, akivel összeházasodunk és együtt fogjuk leélni az életünket.

Megtaláltam azt az illetőt. Szeret engem, de elvenni nem akar. Azt állítja, igen, de valójában sose fogunk összeházasodni. 23 éves voltam amikor összejöttem vele, azóta együtt lakunk.

Nem egyszer álomba sírtam magam mellette, hogy mi ketten sose leszünk házasok. Könny szökik a szemembe, amikor látom, hogy egyre több ismerősöm révbe ér, tőlem fiatalabbak is. Ha véletlenül szembe jön velem a neten egy esküvővel kapcsolatos cikk, máris ott a gombóc a torkomban.

Másra se vágynék, mint arra, hogy végre eljöjjön az én nagy napom is, de sose fog eljönni. Tudod, én nem 100 fős lagzikról meg drága ruhákról álmodozok... hanem egy kis meghitt szertartásról, kevés ember előtt, és az érzésre, hogy végre teljes mértékben ahhoz tartozhatok, akit szeretek.

Ráadásul a környezetem is elkezdte a piszkálást. Faggatnak, mikor lesz eljegyzés, esküvő. Mikor pedig azt mondják ránk, hogy élettársak, olyan érzés, mintha kést döfnének a szívembe.

Voltak ígéretek, de már az sincs :) A vége pedig az lett, hogy mellette vagyok, de mivel életem álma sose válik valóra, úgy érzem, nem vagyok biztos benne, hogy szeretem. Szerettem, de az ő érettlensége, a be nem tartott ígéretei, a hitegetése napról napra ölték ki belőlem szép lassan a szerelmet. Vele vagyok, de már nem vágyom rá. Nem akarok vele intim kapcsolatot. Kiégtem.

Bocsi, hogy egy regény lett.

Mivel idősebb vagyok nálad, és látszólag ugyanúgy gondolkodunk, azt tanácsolom neked, ne menj bele olyan kapcsolatba, ahol a másik fél nem akar esküvőt.