Egyedülálló huszonéves nők! Ti nem vágytok eljegyzésre, esküvőre?

Kedves Kérdező!:)

Ne szomorkodj, kinek ez jut, kinek az! Én meg fiatalon férjhez mentem, babát tervezünk, építkezünk és valószínűleg sokan "irigykednek" is, de azt nem látják, hogy én legalább annyi mindenből kimaradok mint ők.

Félre ne értsd, imádom a férjem és a világ semmi pénzéért sem cserélném el azt amim van, de én már szerezhetek magamnak másod diplomát /nem szeretnék olyan anya lenni, aki szoptatás közben a vizsgáira tanul, 100%-os anya és feleség szeretnék lenni/, nem kerekedhetek fel a férjemmel csak úgy, hogy akkor mi 1-2 évre világot látunk Olaszországban munka címszó alatt, mert akkor mi lesz a házfelújítással, a karrierrel, a babavárással!? A diplomáról gyerekek mellett már le is mondhatok, a nagyobb utazásokkal pedig még legalább a gyerekek 4 éves koráig várnunk kell!

Azt tanácsolom azt nézd, hogy mid van és ne azt amid nincs! Egyébként meg, ha 24 évesen megismersz valakit, 25 évesen összeköltöztök, 26 évesen eljegyez, 28 évesen összeházasodtok és megszülöd az első gyereked még mindig fiatal vagy!

Én sosem voltam híve ennek az " éld ki magad"" dugj fűvel-fàval " életmódnak amit sokan hangoztatnak, fiatalon sem. Màr eleve szerettem volna megàllapodni, ha ez elsőre sikerült volna akkor úgy, de erre sajnos nem volt lehetőségem mert nem volt hozzà megfelelő partner. Az első pasival erre semmi esélyem nem volt. Még szerelmet is kamuzott csak hogy lefektessen én meg nagyon odavoltam érte...de miutàn megkapott dobott is, 4 hónap utàn Aztàn jött egy új, ez sem jött be mert ennek a kapcsolatomnak véget kellett vetnem. Alig 1 éve tartott, mégsem működött tovàbb. Utàna még 4 évig próbàltam megtalàlni a nagy őt. Ez csak 24 évesen sikerült. :) 25 évesen férjhez mentem, de nem teljesen alakult úgy minden ahogy terveztük. Félre ne értsd, nagyon szeretjük egymàst, igazi lelki tàrsak vagyunk, soha nem cserélném el semmire azt ami köztünk van. De nem szabad mindent nagyon megtervezni előre, mert ugyan nem törvényszerű, de bàrmi beüthet ami miatt màsképp alakul az életed.

Mi most màr lassan 6 éve hàzasok vagyunk, ilyenkorra màr szerettünk volna a tervezett 2 gyerekből legalàbb az elsőt, de évek óta tudjuk, hogy ez nem fog összejönni. Mindkét oldalon vannak problémàk. Az én betegségem javul, de későn lett felfedezve, akkor amikor orvost vàltottam mert a tb alapú nem törődött olyan rossz eredménnyel amivel kellett volna. Màr elfogadtuk a helyzetet. A tervek megvàltoztak. Kettesben maradunk. Ami egyébként jó dolog mert sok előnye van, és nem azon sirànkozunk mi nincs, hanem azon amink van. Èljük az életünket. Itt vagyunk egymàsnak és ez olyan mély és különleges kapcsolat ami nem sok embernek van.

Ezzel azt akartam leírni, hogy ne azon bànkódj amid nincs, értékeld az életed, pàrod és csalàdod még lehet, nagyon fiatal vagy. Tervezgetni meg csak óvatosan! Nekünk is lehetne gyerekünk ha nagyon akarnànk, tudnànk lépéseket tenni érte, de màr nem izgat a téma. Annyira nem erőltetjük a gyerek dolgot. Ha akar jöjjön természetes úton, ha nem akkor így is jó. A szerelmünk, a boldogsàgunk és a hàzassàgunk nem azon múlik van e gyerek vagy nincs.Ezért nem kell mindenàron.

Miért komolytalan az, hogy olyan férfira vágyik, akivel nem csak bulika meg szercsi-lávcsi van, hanem komoly párkapcsolatra, akivel tervezhet hosszú távra is?

Attól még, hogy 22 éves, nem kötelező kiélnie magát, és ha tündérmesének számít egy olyan pasi, akivel komoly kapcsolatot lehet tervezni, akkor nagyon nagy gond van a fejekben. :)

Nyilván nem tőlünk várja a kérdező a holtomiglan pasast, de a kérdés nem is az volt, hogy honnan szedjen pasit, csak hogy hogy érzik magát a helyzetében lévők. Erre kapott több választ, nem csak neki tetszőt, mert simán írt korrekten gyerekes-családos is.