Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Tényleg én vagyok a hibás, hogy nem akarom eljegyezni?
Az élettársam és a családja, leginkább persze az anyja is piszkál, hogy legyen már végre eljegyzés, házasodjunk már végre össze. Minden töketlen baromnak el vagyok mondva, hogy nem vagyok képes megkérni a kezét. Beleolvastam elég sok kérdésbe, amit nők tettek fel, akiket nem akarnak eljegyezni, és a válaszok miatt regisztráltam ide.
"Már szültél neki, így ne várd, hogy elvegyen."
"Mindent megkap házasságon kívül is, főzöl, mosol, takarítasz rá. Neki ez így kényelmes, és még a szabadsága is megmarad."
"Megbízhatatlan, szavahihetetlen, hagyd ott az ilyet."
Akkor elmondom, hogy miért nem akarom elvenni se most, se soha.
5 éve az egyetemen ismertem meg, ő 2 évvel fiatalabb nálam. Védekeztünk, először óvszerrel, majd elkezdett gyógyszert szedni, és arra álltunk át. 7 hónapja jártunk, amikor közölte, hogy teherbe esett, és el kell vennem őt feleségül. Kiderült, hogy nem szedte a gyógyszert, részéről tervezett volt a gyerek, én meg kész tények elé voltam állítva. Kidühöngtem magam, mondtam, hogy nem fogom elvenni. Hallani se akart az abortuszról, amit el kellett fogadnom, mert az ő teste, nekem nem volt beleszólásom.
Összeköltöztünk, ő átment passzív félévre. Hallottam, amikor egy barátnőjének mesélte, hogy megígértem, hogy majd a szülés után elveszem, mert pocakosan nem szeretne oltár elé állni. Szó nem volt erről, de még ezt is lenyeltem, nem hazudtoltam meg a barátnője előtt.
Miután megszületett a gyerek, végleg otthagyta az egyetemet, és azóta se csinál semmit. Én lediplomáztam, jó munkám van, de nagyon fárasztó. Amikor hazamegyek, kezdhetek neki főzni, mert ő semmit nem csinál. A hétvégém azzal telik, hogy takarítok, mert a porszívót se venné a kezébe, a portörlés, mosogatás, minden rám marad. Tegnap reggel beraktam a ruhákat a mosógépbe, beindítottam, és kértem, hogy ne felejtse el kirakni a szárítóra. Már meg sem lepődtem rajta, hogy ott rohadtak a vizes ruhák még délután fél 5-kor is, amikor megérkeztem. Pedig folyton otthon van, nem is keres munkát. Egész nap a tévé előtt tesped és édességet zabál, a gyerekkel egyedül én foglalkozok.
Teljesen elhagyta magát. Nagyon meghízott, már 107 kg, nem fésülködik, ugyanazt a kihízott pólót hordja egy hétig, és folyton leeszi magát, de nem mossa ki. A gyereknek múltkor hoztam 10 db-os túrórudit, hát arra megyek haza, hogy befalta az egészet, és szét van hajigálva a papír a kanapén. Nem sajnálom tőle, de ennyit megenni egyszerre kicsit sok, főleg inzulinrezisztenciával.
A gyerekkel se törődik, így kötődni is hozzám kötődik a kicsi, mert én foglalkozok vele. Annyi szórakozásom van, hogy heti kétszer elmegyek kondizni, de azt is sajnálja tőlem. Anyámat nem szívesen engedi a gyerek közelébe, pedig anyám sose szólt bele semmibe, csak az unokájával szeretné tartani a kapcsolatot. Az ő anyja persze folyton a nyakunkra jár, kidobni se lehet innen.
Most kitalálta, hogy vissza akar menni az egyetemre, és fizessem be marketing szakra, mert abban tudná egyedül elképzelni magát. Így is egy fizetésből élünk, és nem fér bele az a kb. 200 ezer forint félévente. De ha beleférne is, ismerem őt, csúszna pár évet, aztán otthagyná. Semmi mellett nem tart ki.
Ezek után én vagyok a gyökér, hogy nem akarom őt feleségül venni.
Kilencessel ertek egyet, ne hagyd, hogy a korulotted levok elvegyek a kedved a cselekvestol. Keress olyan ugyvedet, aki elvallalja az ugyet. Bmeg, okolbe szorul a kezem, hogy az ilyen bunozo Gyozike felek mindig talalnak maguknak jo ugyvedet, de egy apa nem.
Az ilyen kerdeseknel mindig ezt a beletorodottseget latom. Nezd meg ezt a cikket. Oke, feminfo, szoval a stilussal ne torodj, csak a szamokkal. [link] A sajat kornyezetmben is ezt latom, hogy a ferfiak sokszor meg sem probaljak megszerezni a felugyeletet, de utolag, foleg evekkel kesobb meg ugy emlekeznek vissza, hogy toluk a gyerekeket "elvettek". A ferfiak cselekvokeptelensegeben az is kozrejatszik, hogy senki nem all mellejuk. Minden barattol, csaladtagtol, ferfi forumon csak azt halljak, hogy nekik kaszaltak. Ne hagyd magad lelombozni, nagyon fiatal vagy meg.
Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy ez egy valós történet és létezik ilyen aljas ember.
Legyen erőd váltani. Jogod van egy nem számító emberrel élni! Jogod van boldog életet élni!
Hát ember, nem irigyellek. :/
Én elhiszem, hogy van ilyen, egyik ismerősömmel egy az egybe ezt játszotta el a "nő". Csak ott még járásról se volt szó, hanem csak összejártak dugni ami a csaj ötlete volt, mondván, nem akar kapcsolatot.
Ott ugyan a csaj kapta a felügyeleti jogot, de azért mert a srác olyan hátrányokkal indult, hogy pl a világon semmi rokona nincs magyarországon (pasi külföldi, gyerek magyar állampolgár), és emiatt nem tudta volna elintézni a gyerek felügyeletét amíg ő dolgozni volt. Meg a hivatalos lakcímére nem lehetett a gyereket is bejelenteni, olyan albérletet meg nem talált a tárgyalásig (elég gyorsan lement) ahova őt meg a kisfiút is bejelentették volna.
Ő ezeken bukott el.
Ezen kívül a csaj ugyanez. Semmit nem volt hajlandó dolgozni, az orvos is megjegyezte hogy a gyerek el van hanyagolva, mert a kicsinek csak erősebb lett az amúgy is súlyos ekcémája (persze mert a nő klasszik parfümös felnőtt testápolóval kente, és nem azzal amit az orvos felírt...), meg napokig ugyanabban a ruhában volt a gyerek.
Fotózz mindent és keress ügyvédet. Nem azért vagy hülye amiért nem veszed el hanem azért mert még mindig vele vagy.
Igazából miután megvan a kellő bizonyíték és az ügyvéddel is beszéltél, én ezt így mind elmondanám neki. Azt hogy dagatd, hogy igénytelen, hogy mit vár ha egyszer tán.. szott és egyébként is miért érdemelne ő tőlem bármit amikor semmit nem kapok. Megmutatnám neki is a képeket (videót is csinálj, meg minden legyen több helyre mentve) hogy ő az én helyemben elvenné e magát, hogy szerinte ő megérdemli e hogy bárki is összekösse vele az életét.
Hátha talán ez hatna valamit, esetleg megijed és összekapja magát. Ha nem akkor pedig irány és add be a gyermekelhelyezésit. Apropó, van hely ahova mehettek? Mert az fontos lesz, de az ügyvéd mindent elmond majd. Tarts ki és ne hagyd magad.
Ne fogd fel úgy, mintha itt lenne a világ vége, nem a sötét középkorban vagyunk, ahol le kell élned így az életed valakivel, kényszer miatt..
Egyik barátnőm, kb veled is egy idős lehet, szintén 5 év körüli kislánnyal, most ment szét a közös albérletből a párjától. Ő is sokat vacillált, sőt, náluk már korábban is volt egy szakítás, mikor a ygerek még ksiebb volt, aztán újra megpróbálták, összeköltöztek. Eddig bírták.
Nyilván nem kell elvenned, se nem együttmaradnod vele, ez egyébként elég durva sztori..
Nálam ez nem lenne opció, megtiltani meg nem tudja a láthatást akkor sme, ha nála lenne a gyerek.
Bár tekintve, hogy se munája/fizetése, se szakmája nincsen ( keresőképtelen), nem is tartom őt valószínűbbnek arra, hogy a gyerek nála legyen...
Minden esetre én így-is úgy is szétmennék, de ez én vagyok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!