Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Tényleg én vagyok a hibás, hogy nem akarom eljegyezni?
Az élettársam és a családja, leginkább persze az anyja is piszkál, hogy legyen már végre eljegyzés, házasodjunk már végre össze. Minden töketlen baromnak el vagyok mondva, hogy nem vagyok képes megkérni a kezét. Beleolvastam elég sok kérdésbe, amit nők tettek fel, akiket nem akarnak eljegyezni, és a válaszok miatt regisztráltam ide.
"Már szültél neki, így ne várd, hogy elvegyen."
"Mindent megkap házasságon kívül is, főzöl, mosol, takarítasz rá. Neki ez így kényelmes, és még a szabadsága is megmarad."
"Megbízhatatlan, szavahihetetlen, hagyd ott az ilyet."
Akkor elmondom, hogy miért nem akarom elvenni se most, se soha.
5 éve az egyetemen ismertem meg, ő 2 évvel fiatalabb nálam. Védekeztünk, először óvszerrel, majd elkezdett gyógyszert szedni, és arra álltunk át. 7 hónapja jártunk, amikor közölte, hogy teherbe esett, és el kell vennem őt feleségül. Kiderült, hogy nem szedte a gyógyszert, részéről tervezett volt a gyerek, én meg kész tények elé voltam állítva. Kidühöngtem magam, mondtam, hogy nem fogom elvenni. Hallani se akart az abortuszról, amit el kellett fogadnom, mert az ő teste, nekem nem volt beleszólásom.
Összeköltöztünk, ő átment passzív félévre. Hallottam, amikor egy barátnőjének mesélte, hogy megígértem, hogy majd a szülés után elveszem, mert pocakosan nem szeretne oltár elé állni. Szó nem volt erről, de még ezt is lenyeltem, nem hazudtoltam meg a barátnője előtt.
Miután megszületett a gyerek, végleg otthagyta az egyetemet, és azóta se csinál semmit. Én lediplomáztam, jó munkám van, de nagyon fárasztó. Amikor hazamegyek, kezdhetek neki főzni, mert ő semmit nem csinál. A hétvégém azzal telik, hogy takarítok, mert a porszívót se venné a kezébe, a portörlés, mosogatás, minden rám marad. Tegnap reggel beraktam a ruhákat a mosógépbe, beindítottam, és kértem, hogy ne felejtse el kirakni a szárítóra. Már meg sem lepődtem rajta, hogy ott rohadtak a vizes ruhák még délután fél 5-kor is, amikor megérkeztem. Pedig folyton otthon van, nem is keres munkát. Egész nap a tévé előtt tesped és édességet zabál, a gyerekkel egyedül én foglalkozok.
Teljesen elhagyta magát. Nagyon meghízott, már 107 kg, nem fésülködik, ugyanazt a kihízott pólót hordja egy hétig, és folyton leeszi magát, de nem mossa ki. A gyereknek múltkor hoztam 10 db-os túrórudit, hát arra megyek haza, hogy befalta az egészet, és szét van hajigálva a papír a kanapén. Nem sajnálom tőle, de ennyit megenni egyszerre kicsit sok, főleg inzulinrezisztenciával.
A gyerekkel se törődik, így kötődni is hozzám kötődik a kicsi, mert én foglalkozok vele. Annyi szórakozásom van, hogy heti kétszer elmegyek kondizni, de azt is sajnálja tőlem. Anyámat nem szívesen engedi a gyerek közelébe, pedig anyám sose szólt bele semmibe, csak az unokájával szeretné tartani a kapcsolatot. Az ő anyja persze folyton a nyakunkra jár, kidobni se lehet innen.
Most kitalálta, hogy vissza akar menni az egyetemre, és fizessem be marketing szakra, mert abban tudná egyedül elképzelni magát. Így is egy fizetésből élünk, és nem fér bele az a kb. 200 ezer forint félévente. De ha beleférne is, ismerem őt, csúszna pár évet, aztán otthagyná. Semmi mellett nem tart ki.
Ezek után én vagyok a gyökér, hogy nem akarom őt feleségül venni.
Ejha..durva történet :/
És ezek után is szereted, ez becsülendő :)
Ezt nem hiszem el, hogy vannak ilyen undorító nők. De azt sem, hogy vannak ekkora barmok ,már bocsánat mint te, akik ezeket eltűrik. Én főznék, mosnék, takarítanék, igényes és csinos lennék gyerek után is, mégse találok normális férfit.
Hogy válaszoljak is: nem az a csoda, hogy nem vetted el, hanem az, hogy vele vagy.
Nem szerettem, és sose voltam belé igazán szerelmes.
De a kislányomat imádom, és miatta együtt kell maradnom vele. Nem akarok hétvégi apuka lenni. Ráadásul amit gyerektartást fizetnék neki, semmire nem lenne elég, és azt se a gyerekre költené. Figyelmeztettek, hogy ennél rosszabb helyzetben lévő családoknál is az anya kapta a gyereket, nekem esélyem se lenne.
Na pajtás, te aztán jól beletenyereltél a tutiba.
Gondolom, nem sok értelme lenne beléd rúgni még egyet azzal, hogy kivesézzük, mekkora marha voltál, hogy felcsináltad:)
A kérdésedre válaszolva, abszolút jogos, hogy eszedben sincs feleségül venni. Viszont az nem világos, miért vagy még vele, miért élsz vele együtt, amikor a leírásod alapján számodra ennek a kapcsolatnak semmi pozitív hozadéka nincs, hanem egyszerűen csak fel fog őrölni.
Én az ilyen embert kidobnám, a gyereket pedig egyedül nevelném fel, amennyiben a hazai nemelfogultabszolútigazságoséskorrekt bíróság nekem ítéli meg valamilyen csoda folytán.
És még képesek a nők ezek után azon sopánkodni, hogy "hová tűntek az IGAZI, elköteleződni képes és akaró férfiak?"...
Én a helyedben addig keresnék, kutatnék, amíg találnék olyan ügyvédet, akinek kellően sok tapasztalata van a háta mögött, hogy meg tudja nyerni a gyermekelhelyezési pert. Vedd fel a kapcsolatot olyan apukákkal, akik maguk nevelik a gyereket, asszony nélkül, és kérdezd, hogy sikerült, ki volt az ügyvédjük...stb.
Senkit nem az lep meg, hogy nem veszed el, inkább az, hogy mi a francért nem állsz már végre a sarkadra, és intézed az életed úgy, hogy neked jó legyen. Minden csak kifogás, mert ha akarod, némi kutatómunkával, megfelelő ügyvéddel, amire asszonynak ugye nem lesz pénze, igenis felnevelhetnéd a kislányt, és nem kéne mellé egy zsírkocát is elviselned, aki marhának néz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!