6 éve vagyunk együtt a párommal, ő 33, én 24 éves vagyok. Még nem kérte meg a kezem. Vélemények? (többi lent)

Amikor először felhoztam a témát (egy évvel ezelőtt), azt mondta, hogy ő arra gondolt, hogy erre akkor kerülne sor, ha lediplomázom. Megbeszéltük, hogy ennek nincs igazán értelme, ha pár hónapon belül úgyis összeházasodnánk (minek költsünk eljegyzési gyűrűre pl), itt a szándék lenne a lényeg, hogy komolyan gondolja. Ezért abban állapodtunk meg, hogy megkér, mielőtt betöltené a 33-at. Ez májusban lesz. Ennek ellenére az az érzésem, hogy az egészhez úgy áll, mintha a fogát húznák. Azt, hogy most már tényleg el kéne menni ékszerüzletbe, én erőltettem, effektív meg is szerveztem az egészet, ki van választva a gyűrű, tudjuk az árát, megvan a méret, már csak el kellene mennie megrendelni. Mégis, most, hogy konkretizálódott a dolog, minden fontosabb lett, hirtelen bejött egy csomó "váratlan" kiadás, stb, elég esélytelennek látom a dolgot.

Megelőzendő az ezirányú kommenteket, leírom, hogy jövőre végzek egy elég komoly egyetemen, és nem lesz rossz fizetésem sem ebben a szakmában, tehát nem arról van szó, hogy a pénzére hajtanék, vagy bármi ilyesmi. Egyszerűen úgy érzem, hogy vagyunk már olyan szinten a kapcsolatunkban, hogy megtegyük ezt a lépést, hogy elhatározzuk magunkat és egyúttal a külvilág felé is mutassuk, hogy mi a szándékunk. Ráadásul ő bőven elég idős már ahhoz, hogy elkötelezze magát (mellesleg nem egy csapongó Don Juan típus amúgy sem).

Szóval az lenne a kérdésem, hogy szerintetek én vagyok türelmetlen, vagy van igazság abban, amit szeretnék? Szerintem feleslegesen pocsékoljuk egymás idejét, ha ennyi év nem volt elég ahhoz, hogy eldöntsük, hogy akarjuk-e ezt az egészet. Persze, voltak nálunk is hullámvölgyek, de mindig kikeveredtünk belőlük valahogy, meg egyébként is, hol nincsenek. A környezetemben egyre-másra jegyzik el, veszik feleségül egy-két évek után a lányokat, már totál nevetségesnek érzem magam, hogy egy relatíve idősebb pasi ennyire nem tudja elhatározni magát.

Mit gondoltok?