Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
6 éve vagyunk együtt a párommal, ő 33, én 24 éves vagyok. Még nem kérte meg a kezem. Vélemények? (többi lent)
Amikor először felhoztam a témát (egy évvel ezelőtt), azt mondta, hogy ő arra gondolt, hogy erre akkor kerülne sor, ha lediplomázom. Megbeszéltük, hogy ennek nincs igazán értelme, ha pár hónapon belül úgyis összeházasodnánk (minek költsünk eljegyzési gyűrűre pl), itt a szándék lenne a lényeg, hogy komolyan gondolja. Ezért abban állapodtunk meg, hogy megkér, mielőtt betöltené a 33-at. Ez májusban lesz. Ennek ellenére az az érzésem, hogy az egészhez úgy áll, mintha a fogát húznák. Azt, hogy most már tényleg el kéne menni ékszerüzletbe, én erőltettem, effektív meg is szerveztem az egészet, ki van választva a gyűrű, tudjuk az árát, megvan a méret, már csak el kellene mennie megrendelni. Mégis, most, hogy konkretizálódott a dolog, minden fontosabb lett, hirtelen bejött egy csomó "váratlan" kiadás, stb, elég esélytelennek látom a dolgot.
Megelőzendő az ezirányú kommenteket, leírom, hogy jövőre végzek egy elég komoly egyetemen, és nem lesz rossz fizetésem sem ebben a szakmában, tehát nem arról van szó, hogy a pénzére hajtanék, vagy bármi ilyesmi. Egyszerűen úgy érzem, hogy vagyunk már olyan szinten a kapcsolatunkban, hogy megtegyük ezt a lépést, hogy elhatározzuk magunkat és egyúttal a külvilág felé is mutassuk, hogy mi a szándékunk. Ráadásul ő bőven elég idős már ahhoz, hogy elkötelezze magát (mellesleg nem egy csapongó Don Juan típus amúgy sem).
Szóval az lenne a kérdésem, hogy szerintetek én vagyok türelmetlen, vagy van igazság abban, amit szeretnék? Szerintem feleslegesen pocsékoljuk egymás idejét, ha ennyi év nem volt elég ahhoz, hogy eldöntsük, hogy akarjuk-e ezt az egészet. Persze, voltak nálunk is hullámvölgyek, de mindig kikeveredtünk belőlük valahogy, meg egyébként is, hol nincsenek. A környezetemben egyre-másra jegyzik el, veszik feleségül egy-két évek után a lányokat, már totál nevetségesnek érzem magam, hogy egy relatíve idősebb pasi ennyire nem tudja elhatározni magát.
Mit gondoltok?
Jaj szegény pasi... még kb kasztráltad is.
Egyébként így ennyi alapján piszok egyértelmű. Te akarsz esküvőt. Ő meg nem.
Hogy miért és kinek milyen álmai vannak a jövőre nézve, az más kérdés.
Nem olvastam végig ezt a sok vàlaszt, csak szemezgettem.
Itt annyira egyértelmű a dolog, hogy fantasztikus: Te akarsz gyűrűt, hàzassàgot,ő meg nem.
Csak személyes vélemény: biztos nem véletlen...A korban is benne van, régòta együtt vagytok... Mègsem akarja.
Végezd el az egyetemet, dolgozz pàr évig... Mondjuk ettől elvehetne, mert egy férjes asszonyként is megteheted.
Nem is vàgysz nagy felhajtàsra, hatalmas lagzira, tehàt bàrmilyen oldalròl közelìtjük meg: te erőlteted, nem akar megkérni.
Beszélni kell róla őszintén és nem ilyen gyűrűs trükköket alkalmazni, hogy már majdnem megveszed..
A váratlan kiadások meg általában csak kifogások, mert egy esküvőhöz nem is kell pénz, vagy csak minimális: a százezres ruha és a 150 vendég csak körítés, nem attól leszel házas.
"Ha annyira kíváncsi vagy rá, nézz utána, melyik idén a legjobb egyetem az országban a HVG felmérése szerint."
Ez nem jelent semmit. Kiragadott szempontok alapján kb. bármelyik iskolát lehet legjobbnak kihozni. Egy intézmény színvonalát nem ez adja.
6 év szerintem sok idő, ha olyan kapcsolatban élsz, amitől még mindig nem tudod mit várhatsz. Hogy van e közös jövőtök együtt.
Tedd fel magadnak a kérdést: el tudnád e fogadni, ha a párod nem akarna házasodni soha? Tehát nem venne el, hanem a barátnője maradnál életed végéig. (Élettársak lennétek). Ha erre a kérdésre igen a válasz, tehát neked jó az összebútorozás is végleges kapcsolati formának, akkor nincs is miről beszélni.
Bár úgy érzem nem tetted volna fel a kérdést, ha nem lenne fontos neked a házasság. Az a baj, hogy ha te úgy érzed, hogy kifogásokat keres, akkor már valószínűleg úgy is van. Meg kellene beszélni. Ha pedig erre nem hajlandó, akkor az is egy válasz, csak számodra nem kedvező, mert nem hogy nem akar elvenni, de gerinces, normális ember módjára nem képes ezt nyíltan a szemedbe mondani sem.
Szerény véleményem szerint, ha el akarna venni téged, már elvett volna, de minimum megkérte volna a kezed. Ennek nem feltétele az, hogy még tanulsz, ugyanis lánykérés után nem kell azonnal házasságot kötni. 1-2 év jegyesség simán belefér.
Ha neked a házasság fontos, neki láthatóan nem. Még x évig vársz, hátha meggondolja magát, vagy ilyesmi, annak sok értelme nincs. Nincs rá semmi garancia, hogy meggondolja magát, 6 év alatt nem tette, szinte nulla az esély hogy meg fogja.
24 éves vagy, de fiatalabb már nem leszel. Ha 30 éves korodig vársz, és akkor közli, hogy nem, soha nem fog elvenni, te szakítasz, sokkal nehezebb lesz új párt találni, mint huszonévesen. Bár a kor is akkor lényeges, ha akarsz majd gyereket vállalni.
utolso, mondjuk ez nem igaz, mint aogy semmilyen sablont vagy általánositást nem lehet ráhuzni egy kapcsolatra. mert én pl több párt is ismerek, akik 8 év utáb házasodtak. nem látok mondjuk bele az életükbe, kettőnél nme feltétlen tartom a világ legjobb döntésének, de rossznak sem, egynél sztem jo döntés volt. nyilván sokan nem akarnának várni 10 évet,hogy kiderüljön, házasodunk-e vagy sem, de attol még sok ilyen házasságkötés is van. egyébként ami közös a kérdezővel ezekben : mindháromnál igaz, hogy a lányok vele kb egyidősen jöttek össze a pasival, illetve a 3-bol 2 pasi is fiatal volt, a 3. pasi meg a kérdező pasijához közelebbi korosztály, nem ennyi idős ugyan, de majdnem. jah, és ismerek egy 4. párt is, akik ilyenek voltak, náluk pl sztem jo a kapcsolat és 6 év után házasodtak.
zárojelben mondjuk megjegyezném azt is, hogy ezekből 2 olyan pár is van, ahol a srác már érzelmileg megcsalta legalább egyszer a csajt, szerelmes lett másba, de nem derült ki egyik sem.
én nem pörögnék ennyit 24 évesen a házasodáson, pedig én is komolyabb, értelmiségi emberke vagyok, ennyiben olyan, mint a kérdező. ő sztem azért él nagyon ebben, mert az első kapcsolata és lehet, ohgy az első nagy szerelme is a fiu. én elvesztettem az első nagy szerelmem, ezért nem gonodltam már azt a második nagynál és a többi kisebbnél, hogy házasodni akarok mindenáron, vagy ohgy örökké együtt leszünk, pedig a másodikért eléggé odavoltam. de lehet, ohgy megrekedtem volna ebben az állapotban, ha az elsővel együtt maradunk, mert ahhoz sokan görcsösen ragaszkodnak (én is egyébként, csak én 10 éve nem láttam, de most is ő a legnagyobb szerelmem...).
és a 4 pár, akiket felhoztam példának, egytől egyig oylan, hogy egymásnak a legelső komoly kapcsolatai, mind a nyolcan.
szerintem sokan beleragadnak ebbe az első kapcsolat - első szerelem misztériumba, akiknél nem jön össze, azok vágyakozás szintjén, mint én, akiknek összejön, azoknál meg sok év után ugrik ki a probléma, hogy vagy tulzottan függ és ragaszkodik az egyik, vagy nem akarják eldobni maguktol a sok energiát, időt, amit beleöltek a kapcsolatba .
ők még nem veszitettek el soha senkit és nem tudják elengedni. de ilyen nincs persze, egy teljes élethosszt tekintve, arra semmi esély sztem, hogy 80éves tata-mamaként is szipiszupi lesz mniden velük. nme véleteln, hogy a 4-ből 2 párrol tudom, hogy már volt komoly érzelmi megcsalás. de azért összeházasodtak és mindenkinél megjött vagy most jön az első gyerek, kb 8-10 év után.
én nem az esküvőhöz ragaszkodnék, hanem mélyenszánto önvizsgálatot tartanék, hogy miért is akarom én ezt, biztos jo-e ez nekem, nme vágyom-e más emberekre, más érzésekre, más élményekre az életemben, számit-e ennyit a külvilág véleménye, függök-e én a pasimtol vagy sem, tényleg jobban érezném magam, ha Kovács Istvánné lennék ezentul és nem egy független , önállo ember, aki egyedül is boldog tud lenni, ha kell ?
szoval miért KELL házasodni 24 évesen, miért KELL házasodni 6 év után ?
tényleg nme lenne jobb ugy élni egy kapcsoaltban, legalább a fiatal koromra és arra valo tekintettel, ohgy mással még sosem voltam együtt párkapcsolatban, hogy inkább a jeelnt éljem meg és hogy ne házas akarjak lenni, amikor attol ugysem változnak meg a mindennapok a kapcsolatomban és az életemben, hanem inkább ADDIG akarjak ebben ak apcsolatban lenni, amig az mindkettőnknek jo ?
Nem KELL házasodni 24 évesen, és nem KELL 6 év után házasodni. Én ilyet nem állítottam.
Nem tudom mennyit olvasgattál itt gyakorin, de rengeteg olyan kérdést látni ahol x éve együtt vannak, nincs lánykérés, se esküvő, a kérdezőnek láthatóan ez fontos, de csak elpocsékolja az idejét egy olyan kapcsolatra ami számára nem vezet sehová. Ugyanis tudom, hogy divat manapság a házasság leszólása, és a "csak egy papír" szöveg is, de ettől függetlenül nem minden nő szeretné barátnőként leélni az életét, sokan törvényes, hivatalos kapcsolatban (házasságban) szeretnének élni. És 24 évesen még nem nehéz mást keresni, ha a jelenlegi partnerrel nem egyezik a jövőképük, ám ha 30 éves koráig vár, és ül a babérjain, már nehezebb a dolga. Természetesen akkor, ha fontos a házasság, és pl abba akar gyereket szülni az ember. De ilyen esetben nem is születne meg ez a sok kérdés ebben a témában.
A kérdező írta ki a kérdést, mert nyilván foglalkoztatja a téma. Semmit nem kell. Mindössze a véleményemet írtam le, miszerint ha ennyi éve húzza a párja a lánykérést is, akkor kicsi az esélye hogy ilyen tervei vannak a kérdezővel. Ez nem egyenlő azzal, hogy kizárt.
Köszönöm szépen az összes építő jellegű választ, ami a témával kapcsolatban érkezett. A többire nem reagálok, mert nem érdekel.
Házasodni nem szeretnék azonnal egyetem után, mert úgy gondolom, egy év együttélés kell, meg az esküvőmet nem a szüleimmel akarom megszerveztetni és kifizettetni, míg én az államvizsgán parázok. Egyébként a párom családjában volt példa arra, hogy a lány úgy lett eljegyezve, hogy még suliba járt, és az esküvőt is a szülei fizették. Az előző szerintem ok, az esküvőt viszont szerintem fizesse az, aki házasodik. Én erről ezt gondolom, de tiszteletben tartom mások véleményét is.
Én a saját életemet csak házasságban tudom elképzelni, ha már van párom, máshogy nem. Erről is megoszlanak a vélemények persze. Attól, hogy hozzámegyek valakihez, nem leszek feltétlen Kicsoda Kicsodáné, ugyanúgy az vagyok, aki eddig, csak már saját családom van. Meg szerintem attól épp dolgozhatok évekig, meg utazhatok, stb. Jó, hozzá kell tenni, hogy mindenképp szeretnék a suli után saját lábra állni minél hamarabb, ennyi idősen már nem jó, hogy még mindig eltartanak, meg másokhoz kell alkalmazkodni.
Szóval leginkább ezért foglalkoztat ez a téma, mert 6 év szerintem elég nagy idő, és azért nem 35 évesen szeretnék gyereket (akit én kizárólag házasságban vállalnék), szóval ha teljesen esélytelen, hogy komolyra forduljanak a dolgok, akkor lehet, hogy nem megfelelő ez a kapcsolat. Bár ezt nem gondolom, ezzel az eljegyzéses témával nem herélem ki a páromat, ahogy valaki ezt írta, ezt közösen beszéltük át és jutottunk el egy konklúzióra, szóval nem én erőltettem rá az akaratomat. Vagy arról van szó, hogy végig kamuzott (amit nem hiszek azért), vagy beparázott.
DE összességében azt szűrtem le a kommentekből, hogy túlpörögtem a dolgot, tényleg nem nekem kéne ezt az időpontot megszabni, elveszti így a varázsát az egész. Szóval köszönöm szépen a válaszokat, még átgondolom a dolgot!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!