Mi ez a mánia, hogy eljegyzés/esküvő elött mindenképpen költözzön össze a pár?

Megismerni meg lehet összeköltözés nélkül is egymást, méghozzá nagyon jól is, csak tudni kell az embernek mit kell figyelni és rá kell szorítani magát, hogy ha lát valamit, akkor ne fordítsa félre a fejét, meg használja a józan eszét. Azonban manapság még a párkapcsolatok is felszínesebbek lettek már, mint minden emberi kapcsolat emellett az hajlamosak is elfelejteni, hogy mégis mi is a fontos valójában, mire kellene figyelni, ha meg észrevesznek valamit, akkor általában kizárják a dolot, mint mikor leszakad a lábad és az agyad blokkolja a nagy fájdalmat, úgy blokkolják a kellemetlen dolgok észrevételét, mintha nem is lenne, esetleg elintézik annyival, hogy majd "megváltozik", "leszoktatom", "megszokom".

Az összeköltözés valjóban ezekre "gyógyír" vagy hasonló, ezek helyett használatos, mert ott nem lehet dolgokat nem észrevenni, elhanyagolni, faék egyszerűségű ebből a szempontból, nem lehet eltéveszteni a dolgokat.

Ugyanakkor szerintem a probléma az vele, hogy összeköltözés után ugyanannyi szar házasság köttetik, mint anélkül, mivel arra is hajlamosak az emberek, hogy a legjobb meggyőződésük ellenére hozzámenjenek valakihez, akivel tudják, hogy marhára nem a megfelelő pár számukra, de már rég együtt vannak, meg mi lesz, ha nem hogy jobb nem lesz, de semmilyen sem lesz helyette, meg kifutnak az időből stb.

"még a párkapcsolatok is felszínesebbek lettek már, mint minden emberi kapcsolat"

Ez annyira, de annyira tipikus, a "régen minden sokkal jobb volt" és "ma már a ... sem a régi" hozzáállás. Az emberek több tízezer éve nagyon hasonlóan működnek, csak a díszletezés más. Épp ezért több tízezer éve a házasságok bizonyos része sikertelen, más részük meg sikeres. Semmivel nincs kevesebb boldog házasság, mint mondjuk 100-150 éve, csak a válás lett több a mi kultúránkban. Egyes távol-keleti népcsoportoknál mindig is volt válás: ha a nő a férfi eszközeit, szerszámait kirakta a házuk elé, akkor elváltak, oszt jónapot, a pasi mehetett vissza anyuékhoz. A nyugati keresztény kultúrkör máshogy alakult, és mi még csak most tanuljuk annak a szabadságát, hogy házasság nélkül is lehet együtt élni, vagy épp mikor érdemes tényleg elválni és mikor kéne kitartani a másik mellett, megoldva a problémákat. (Megjegyzem inkább legyen indokolatlanul több válás, mint hogy az embernek kötelező legyen leélnie az életét pl. egy bántalmazó kapcsolatban.)

Semmilyen kapcsolatunk nem lett felszínesebb csak úgy. Én a magam részéről például elutasítom, hogy felszínesek lennének a kapcsolataim. Kevés és fontos barátom van, életem párjával pedig szerelmesek és a legjobb barátok vagyunk egyszerre. És szerintem ezzel sok-sok pár van így.

Én mindenképpen az összeköltözés híve vagyok.

(Akkor is ha mondjuk egy pár keresztény, mert ebben az esetben azzal szoktak érvelni, hogy tiltja a biblia a házasság előtti szexet. Viszont úgy gondolom hogy összeköltözés nélkül is "bűnbe eshetnek" és ugyanígy lehet gyakorolni az önmegtartóztatást összeköltözve is.)

Én a párommal 1 hónap után összeköltöztem - igaz már régebbről ismertem valamilyen szinten, tehát nem volt idegen - de nem is ment volna köztünk másképp mert a családjaink relatíve messze laknak egymástól. És úgy gondolom hogy jó döntés volt.

Nálunk rögtön az első évben nagyon komoly konfliktusok adódtak a hétköznapok miatt (onnantól kezdve hogy ki mikor mosogasson el, egészen addig, hogy hétvégén kinek a barátaival legyünk, vagy kinek a szüleit látogassuk meg). Érdekes módon a mi kapcsolatunk valahogy "fordítva" alakult, ellentétben az átlagos párokkal, nálunk nem az eleje volt a felhőtlen rózsaszín ködös időszak, amit később felváltanak a veszekedések, hanem a nagy veszekedésekkel kezdődött, majd ezek egyre csökkentek, és pár év múlva már nyugisabban, szerelmesebben tudtunk együtt élni. Ez egy folyamat, ami még mindig tart (azóta már összeházasodtunk), de nagyon örülök annak, hogy nem a házasság után kezdődtek az összeköltözésből adódó problémák, mert akkor valószínűleg magában a házasság intézményében csalódtunk volna, pedig valójában nem az viszi rossz irányba a kapcsolatot, mint sokan gondolják.

Hány ember tévesen ítéli meg a házasságot?? És tényleg elhiszik, hogy a párjuk attól változott meg hirtelen, hogy elkezd egy karikagyűrűt viselni a jobb kezén. Hát rohadtul nem. Csak előtte meg se próbáltak összecsiszolódni, és amikor összeköltöznek hirtelen minden borulni látszik.

http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__egyeb-ker..

Talán ezért is. Itt se nagyon derült volna ki, hogy mennyire birtokló és agresszív a pasi, ha nem borul a bili egy, a fiókban megtalált emlék miatt.

Én két élettársi kapcsolaton vagyok túl és nem tudom a választ. Számomra semmi nem derült ki. Ismertem őket, semmi, de semmi újat nem tudtam meg. De! Totál megrekedtünk. Nem okolhatom az együtt élést, mert az egyik még tini szerelem volt, és engem is elért a nem éltem eleget szindróma, aminek utólag amúgy semmi értelme nem volt, de hát ez van, nem ő volt az én párom és kész, a másiknál már az elején tudtam ,hogy nem szeretem annyira, mint az előzőt szerettem, szóval hogyan is működhetett volna?

Viszont együtt élni kényelmes, mint valaki említette, és anyagilag is megéri. Csak ha nem az igazi, tényleg ne mondjunk igent, mert annál nagyobb öngól nincs is!

Együtt élés nélkül házasodni? Mint mondottam volt én újat egyik páromról se tudtam meg az összeköltözéstől. alapvetően minden pasit úgy nevelnek a mai napig, hogy a nő kiszolgálja, mert minimum azt látja, hogy anya teszi elé a vacsit. Ki jobban, ki kevéssé ezt a párjától is elvárja később. Mosogatógépet mindenképpen venni kell, sok konfliktust el lehet vele kerülni.

Én együtt élek a vőlegényemmel, bár erre is sokan legyintenétek, mert külföldön dolgozik, csak hétvégén jön haza. Tervben van, hogy kiköltözöm én is amint lehet. De én nem adnám fel az életemet, a barátaimat a jó munkámat, hogy valakinek a barátnője/élettársa legyek egy külföldi kiszolgáltatott helyzetben. Nekem ehhez az eljegyzés és a kitűzött esküvői időpont igazán a minimum. bár gyereket sem szülnék házasság nélkül, max ha véletlen becsúszna.

Az előbb együtt élek, később házasodok dologról meg annyit, hogy nézzetek körül ezen az oldalon! Hány pasi nem akarja elvenni a nőjét x év után se? Nincs motiváció. ebben anyámnak is van némi igaza, bár Isten látja lelkem, nagyon fel tud bosszantani, de ő mondogatja mindig, "úgy élnek, mintha lenne feleségük, csak semmilyen kötelezettséggel nem tartoznak! Hülyék lennének elvenni titeket! Én se vennélek el. Van mosott ruha, meleg étel, és még minimális felelősséget sem kell vállalni." Azt hiszem erre mondják, anélkül ihatják a tejet, hogy gondozni kéne a tehenet. Vagy valami ilyesmi. No igen. ezen is el lehet gondolkodni. Persze ez csak annak számít, akit végül 30 körül elhagy az "élettársa" és akkor jön rá, hogy marha kevés ideje maradt szerezni valakit, akinek szülhet egy gyereket, mielőtt késő lenne.

Nem jó a régi rendszer és az új is fos. De hát ez van, lehet választani a két rossz közül. Akárki akármit mond, ez így is, úgy is lutri. Nem kevéssé fájdalmas 5 év után szakítani, mint válni, csak kevesebb papírmunka, szóval ilyen szempontból is kb mindegy. Ha meg gyerek is van a történetben, akkor főleg semmi különbség. Felesleges túldimenzionálni a kérdést.

Alapvetően lássuk be! Mindegy ki mit ideologizál ide, az az igazság, hogy mindenki akkor házasodik, amikor az az ember felteszi neki a nagy kérdést, akit ő is szeret. Ha ez együttélés előtt van, akkor is igent mondasz, max majd a jegyesség alatt együtt éltek, ha úgy gondoljátok, az is kb egy év. Valaki meg hiába házasodna együtt élés nélkül, ha nem kérik meg a kezét, nem fog összejönni. ahogy esik úgy puffan, a mai világban sodródni kell az árral és úszni, ha örvénybe kerülsz. Már semmilyen szabály nem érvényes, ami korábban, nincsenek kapaszkodók a sötétben, mindenkinek a saját útját kell kitaposni így, vagy úgy.

Az összeköltözés nem mánia, hanem szükséges. Érzelmi és elég erős anyagi vonzata van. Az érzelmi okokat gondolom nem kell magyarázni. Anyagi okok: ketten könnyebb fizetni egy saját albérletet, rezsit, kaját stb.

Sokan a házasság próbájaként is csúfolják. Ami megállja a helyét, hiszen a próbán mindenki igyekszik a legjobb arcát mutatni. A felek ilyenkor mindent megkapnak, amit régen pl csak házasságban volt. Ez azt eredményezte, hogy csökkent a házasságok száma, hisz miért házasodék, vennék fel egy csomó felelősséget, ha anélkül is minden pozitív dolgot megkapok?

Viszont egy előnye mindenképpen van a házasság előtti összeköltözésnek, megismered saját magad, hogyan reagálsz különböző helyzetekre, hogy oldod meg a problémáidat, hogy viszonyulsz a párodhoz. Miután levontad a következtetések, már megismered magad és az igényeidet.

Mi nem azért lakunk együtt házasság előtt, mert "mindenképpen kell" és mert "meg akartuk ismerni egymást". VÉgeztem az egyetemmel és más mód nem volt a kapcsolat fennmaradására, csak ha egy városba költöztünk (az egyetemet más városban végeztük).

Mondjuk nekem nem sok újat hozott az összeköltözés, inkább megerősített abban, amit eddig is tudtam a páromról: tisztaságmániás :) ugyanakkor megtapasztaltam, hogy ha beteg vagyok gondoz, soha nem vár rendetlenség, ha hazaérek melóból, mindig mindenben a segítségemre van (najó, legtöbbször). Szóval nálunk ez a kis 3 éves együtt élés esküvő előtt, a házasság előszobája lett, de nem szándékosan (az esküvőt arra terveztük amire a párom is befejezi az egyetemet)...

Én is azt mondom, nem is annyira az együttélés a fontos, hanem az egymásba vetett hit és bizalom. Valamint az, hogy hogyan oldunk meg konfliktusokat...

24-N