Mi ez a mánia, hogy eljegyzés/esküvő elött mindenképpen költözzön össze a pár?

ebben látod igazad van, de ez belátás kérdése és nem a hité.

Nincs annál képmutatóbb dolog ha két ember csak azért marad együtt mert nem illik külön válni. Én hiszek, de a keresztény egyházi tanoktól prüszkölök mint a macska. Nem ezen múlik, h két ember boldog lesz e együtt vagy sem.

Hogy jön a vallás ahhoz, hogy milyen egy házasság?

Az egy dolog, hogy az egyház mit tanít, és egy másik, hogy a gyakorlatban, a való életben ez hogyan működik vagy nem működik. Bizonyára nem csak én láttam már épp elég bigott embert ahhoz, hogy lássam: kb. sehogyan. Ha már mindenképpen az a mai feladat, hogy személyes tapasztalatokból általánosítsunk, hát elmondhatom, hogy összesen 1, azaz egy darab olyan vallásos, és a hitét ténylegesen megélő és aktívan gyakorló családot ismerek, amelyik működik. Az összes többire jellemző a kifelé "mi vagyunk a boldog, hívő mintacsalád", közben meg iszonyatos veszekedések, gyerekek bántása, ordibálás, apuci félrek.rogat stb... De nem ritka pl. a gyerekek erőszakos vallásos nevelése sem.

Miközben láttam már olyan, békében, szeretetben együttélő családot is -- persze jó messze --, ahol a nőt annak idején egyszerűen eladták a férjének, az esküvő napján találkoztak először, mégis megszerették egymást, miközben kereszténységről életükben nem is hallottak. Vagy hogy ne menjünk messzire, hány pár él együtt akár már családként is gyerekkel, papíron ugyan nem házasok, mégis messze jobban működnek családként, mint sok más hivatalosan házas?

Annyiféle ember és helyzet van, és mindegyik más, mindenre van példa és az ellenkezőjére is.

És miért kell mindig azzal jönni, már a fiataloknak is, hogy "bezzeg régen"?... Ne mondja már nekem senki, hogy jobb volt az, amikor kizárólagosan a vagyon meg a társadalmi helyzet ("suba a subához, guba a gubához" -- ismerős?) alapján kötötték a házasságot gyakorlatilag a szülők, a gyerekeik nevében, és egy nőnek nem volt más választása, mint 1. férjhez megy, akkor és ahhoz, amikor és akihez mondják neki 2. apácának megy (és esetleg 3. öngyilkosság)?

Pont tudok olyanokat, akik esküvö elött nem eltek együtt, es megis boldogok, de ez az altalanos, mert igy megismered a masikat, kiderül, hogy együtt tudsz-e vele elni. Teljesen mas hetente többször talalkozni, vagy akar egymasnal aludni, mint a het minden napjan együtt kelni es együtt feküdni. Kiderl, hogy mennyire tudtok együtt csapatkent müködni, es jobban lehet arra is következtetni, hogy milyen szülö lenne a masik.

Nincs egyetlen jo recept, nyugodtan menj ferjhez együtteles nelkül, siman lehet, hogy neked meg az jön be.

Nem vagyok se auto se mosogep hogy csak probaut utan vegyenek el esetleg garanciara.

Az eletben nincs garancia semmire egy probahazassag (osszebatyuzas semmire nem jo) ez a valasi statisztikakbol derul ki.

Utolsó, ez mindkét félnek ugyanúgy jó lehet.

Én nem éreztem úgy összeköltözéskor, hogy próbaútra vitt háztartási robot lennék, hanem úgy éreztem, hogy a szerelmemmel több időt szeretnénk együtt tölteni, együtt kelni, feküdni. És nem láttuk értelmét rögtön berohanni az anyakönyvvezetőhöz. Úgyis fokozatosan voltam az ő lakásában egyre többet, nehéz lett volna megállapítani, hogy heti 4 ottalvásnál még nem házasodunk, de 6-nál már igen...?

Garancia semmire nincs. A hosszú távon, vagy egy életen át tartó kapcsolatok esetében persze minden fölösleges, ők nyilván az első nap összeházasodhattak volna, de ezt mindig csak UTÓLAG lehet tudni.

Ez nem mánia, csak nagyobb esély van arra, hogy nem lesz válás a vége a házasságnak, ha előtte együtt élnek egy darabig a párok.

Mellesleg kapcsolat és kapcsolat közt is van különbség. Akik csak járogatnak, randiznak, 1-2 éjszakát, vagy hétvégéket töltenek együtt, és hasonlók, azoknak nem javasolandó, hogy 1 lépést kihagyva rögtön összeházasodjanak.

De ha valakik több időt töltenek együtt, mint külön, a kapcsolatuk alatt, mint pl ahogy nálunk is volt, akkor simán össze lehet házasodni.

Mi is csak azért költöztünk össze, mert még volt 6 hónap az esküvőnkig, az iskolát felváltotta a munka, értelmetlen volt külön élni. És jó volt így. De amúgy nem volt kérdés, hogy működik az együtt élés. Mivel kb az egész kapcsolatunk alatt többet voltunk együtt( éjjel-nappal) mint külön. Leszámítva az első 2 hetet. Szóval ismertük egymást.

Nem mondom hogy 100%, hisz csak a halál biztos, de amennyire lehet, azért biztosra kell menni. Erről szól ez az egész.

Kivételek mindig akadnak. Vannak akinek összeköltözés nélkül is összejön a dolog, és vannak akik évek együtt élése alatt sem ismerik meg a párjukat eléggé és szakítás lesz belőle. Szerény véleményem szerint a házasság előtti összeköltözéssel csökken a szakítás esélye. De mindenki csinálja úgy ahogy akarja.

Pont ez az soha nem volt meg ennyi valas mint miota divat az osszekoltozes kiprobalas.

Nem mukodik aki nem vak latja.

Az a baj, hogy sokan az összeköltözésre az eljegyzés előtt úgy tekintenek, mint egy próbára, mielőtt elkölteleznék magukat. Kipróbálják milyen együtt élni, ha működik összeházasodnak, ha nem szakítanak.

Együtt élnek mondjuk 2 évig, kiderül nem működik. Lesz új élettársi kapcsolat, kiderül nem működik ez, sem, aztán egy még újabb kapcsolat...

Félnek az emberek az elkötelezettségtől, a konfliktusoktól, a problémák megoldásától. Inkább hagynak egy kiskaput, és erre sokan úgy tekintenek, hogy nem házasodnak össze, nem jegyzik el egymást, mert úgy sokak szerint könnyebb.

Én nem vagyok abszolút házasságpárti. Élettársi kapcsolatban élek, de úgy költöztünk össze a párommal, hogy tudtuk kölcsönösen, hogy együtt szeretnénk megöregedni. Nem azzal a felkiáltással költöztünk össze, hogy lesz, ami lesz, kipróbáljuk.

Szerintem is az a legfontosabb, hogy mennyire tudjátok a hétköznapi életben felmerülő konfliktusokat megbeszélni, mennyire tudtok csapatot alkotni. Ezen nem változtat az, hogy van - e eljegyzés, házasság, vagy akár együtt éltek - e.