Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Eljegyzés » Nagyon szeretem a vőlegényem....

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Nagyon szeretem a vőlegényem. Miért aggódok néha mégis?

Figyelt kérdés

Több, mint két éve járunk, egy baráti kapcsolatból lett egyre több és több, aztán egyszer csak azon kaptam magam, hogy beleszerettem. Ő mindig is szeretett, és kivárta, hogy megérjek mindig a kapcsolat soron következő lépéséig türelemmel, szeretettel.

Egyébként is ilyen vagyok, ilyen lassan beleszeretős fajta, ha volt is, aki azonnal tetszett, az a könnyen jött-könnyen ment kategória volt nálam, sose tudtam felületes ismeretség után belezúgni senkibe!

Fantáziálgatás, plátói szerelem, az igen, de mély, igazi szeretet, na az nem így jön szerintem.

Szóval mire beleszerettem, nagyjából ott tartottunk, hogy távkapcsolatra kellett váltani, a munkahelyek más városba szólítottak el minket.

Nemrég kérte meg a kezemet, előtte-azóta is nagyon jó a kapcsolatunk, azonban azóta elkezdtem agyalni-lehet, itt követtem el a hibát?

Nem látom, hogy fogunk tudni majd együttélni!

Sokan mondják, hogy lakva ismerszik meg a másik, nos, mi 8 napnál többet sose laktunk együtt! :(

És nekünk két év alatt sose volt veszekedésünk, kisebb vitáink előfordultak, de mindig szépen közös nevezőre tudtuk hozni a dolgainkat.

Számomra ez annyira hihetetlen, hogy ilyen van, lehet, dicsekvésnek hangzik, de emögött ott van a döbbenet, hogy lehet tényleg így is? Szüleim már 29 éve házasok, nincs nap,hogy nagy hanggal össze ne vesznének valamin, habár általában hamar kibékülnek, még ha gyakran morognak is egymásra.

Nekem valahol ez a természetes, megszokott, és talán ezért nem tudom ezen túltenni magam, hogy hogy lehet nálunk ilyen szép és jó minden.

igen, ott van az a probléma, hogy a munkahelyeinket össze kéne hozni, valakinek be kell áldozni, de erről már beszéltünk a vőlegényemmel, tiszta sor, ő is nézeget lehetőségeket, egyelőre én nem tudok, csak gondolkozni. ( ez most hosszú, hogy nekem miért nehezebb váltani, de így van)

Ráadásul itt van az esküvő is, ami szervezést, nem kis munkát és pénzt igényel, ezen is van egy csomó megvitatni való (nem egyeznek az elképzeléseink, de eddig nem volt gond, mindent meg tudtunk beszélni.)

Magamnak gyártom a problémát azon, hogy ilyeneken agyalok, hogy milyen mégis ez a kapcsolatunk, megérett-e a házasságra, vagy nem túl korai-e? /(Tekintve, hogy mindig késtem egy kicsit a kapcsolat különböző szakaszaiban, ez valahol még tán természetes is lehet)

Vagy tényleg lenne még mit próbára tenni a mi esetünkben, a kapcsolatunkat illetően? (gondolok itt együttélésre-ami nem megoldható a közeljövőben)

Beszéltem már vele erről, de szerinte nem probléma hogy nem veszekedtünk még soha, (én se vágyok rá)

és a távlati terveink is nagyjából egyeznek, csak ilyen faramuci helyzetben vagyunk.

Nem vagyok vallásos, de az esküvő számomra szentség, amelyet az ember örök életére köt. Nem tudok úgy nekiállni a házassághoz, hogy legfeljebb elválunk, mert akkor minek házasodunk össze?

Szeretnék örökre gondolkozni.

Ha vele vagyok, nincsenek kétségeim, nagyon jól megvagyunk, de nélküle eszembe jutnak ilyesmik is, utána meg azon agyalok, hogy miért is jutnak eszembe.


Mi a véleményetek? Előre is köszönöm, és köszönöm, hogy végigolvastátok!



2014. nov. 12. 14:08
1 2 3 4
 11/34 anonim ***** válasza:
41%

Csak ma hiszik azt a fiatalok, hogy össze kell költözni az esküvő előtt.Mi nem költöztünk össze, még is sikerült a házasságunk.

A legfontosabb, hogy szeressétek egymást.

2014. nov. 12. 14:43
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/34 A kérdező kommentje:

Nem pénzen múlik az összeköltözés lehetősége, hanem munkahelyen-nyilván, az adja a pénzt.

Csakúgy a semmire a munkahelyét egyikünk se adhatja fel.

Teljesen messzi városok,több, mint 240 km, úgyhogy csak hétvégén tudunk találkozni.

Ő csak decemberig marad ott, de utána ki tudja, hova kerül, a cége fél Magyarországon dolgoztat.

Nekem meg nem olyan a munkám, hogy félévente-évente költözzek egy teljesen másik városba, ráadásul eléggé helyhez kötött jellegű munkám van.

Nagyon szeretném összehangolni, költöznék is érte, de így hova?

Ő nagyon szereti a jelenlegi munkáját, tudna váltani más jellegűre, nézelődött is, de nem egyszerű az sem.

És azt sem szeretném, hogy miattam menjen olyan helyre, amit nem szeret.

Felvetődött, hogy alakítsunk ki egy lakást valami központibb helyen Magyarországon, ahova minden nap haza tudna járni akár hosszabb út után is, de érezhetitek, hogy ezt sem lehet valakitől elvárni....még két-három órát utazzon oda-vissza.

Igazából a gyerek kérdés azért jött szóba, mert akkor viszont tényleg mehetnék utána fél-egy évente, nem kötne a meló.

Aztán addigra alakulna a helyzet, de ugye ez is elég meredek gondolat.

2014. nov. 12. 14:45
 13/34 anonim ***** válasza:
60%

Csak hétvégente találkoztok? Így persze, hogy nem veszekedtek. Bár ahogy látom, a munkahely kérdést nehéz lesz megoldani, valakinek engedni kell.

Hová siettek? Oldjátok meg a munkahelyet, az összeköltözést és ha minden stimmel, jól kijöttök továbbra is, akkor lehet házasodni. Addig lutri.

2014. nov. 12. 14:50
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/34 A kérdező kommentje:

Köszönöm a válaszaitok! Utolsó, pont ezt mondja a józan eszem.

A szerelmes meg azt, hogy ugyan, miért ne menjek hozzá férjhez? Hiszen őt szeretem és ő is szeretne mihamarabb elvenni.

Úgy tervezni az esküvőt, hogy közben azon agyalni, hogy tudnánk mihamarabb összeköltözni-elég idegörlő, mit ne mondjak!

2014. nov. 12. 14:54
 15/34 anonim ***** válasza:
61%

Azert ez igy eleg meredek, hogy hetvegente talalkoztok, soha egy percet nem eltetek meg egyutt, es hazasodni akartok?


Teljesen normalis hogy aggodsz. Ugyanis nem is ismered a parodat. Nem tudod hogy hogyan viselkedik, reagal egy csomo llyan helyzetben, ami a hazassagban, egyutteleskor elofordul, hetvegi kapcsolatnal meg sohasem.


Ha hetvegen latod a parod, akkor arra az idoszakra mindig osszeszeded magad, igyekszel a jobbik oldaladat mutatni.


A hazassagot felejtsd el egy idore. Ossze kell koltozni, es legalabb egy evig de inkabb tovabb egyutt elni.


Aztan tudod hogy erdemes-e hazasodni vagy nem. Plane ha nem akarsz valni. Ettol fuggetlenul ez nem garancia arra hogy sohasem fogtok elvalni, mert az emberek valtoznak, senki sem olyan 20 evesen mint 40 evesen.


A gyerekvallalas erre az alapra is rozsaszin alomnak tunik igy kivulrol.

2014. nov. 12. 14:56
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/34 anonim ***** válasza:
100%

Kisgyerekkel pont hogy röghöz kötöttebb lennél.

Vagy hogy gondolod?

Fél évente, évente új otthon, háziorvos, védőnő, később új ovi új óvónők, játszótársak?

Egy gyereknek állandóságra van szüksége.

Plusz az albérletek nagy százalékát nem adják ki kisgyerekes szülőknek.

Ezt unokatestvéremmel végigszórakozták a szülei. Emberi kapcsolat nulla, nem is nagyon tud kialakítani, csak ideig óráig, folyton "sodródik az árral", miközben a biztonságérzete olyan mint Malackáé.

2014. nov. 12. 15:00
Hasznos számodra ez a válasz?
 17/34 anonim ***** válasza:
32%

Lakjatok előbb együtt, csiszolódjatok össze.

Nálunk az első 1 évben még tányértörés (pontosabban bögrét vágtunk a földhöz) is volt.

2014. nov. 12. 15:02
Hasznos számodra ez a válasz?
 18/34 A kérdező kommentje:

Ha tudnám, nem tettem fel a kérdést. Gyerektéma csak felmerült, meg úgy vagyok vele, hogyha valaki nemi életet él, mégha védekezik is( tesszük), gondolni kell rá, hogy nincs 100%-os védekezés.

Ha besikerülne, megtartanám, más kérdés, hogy ezt már 20onéves korom óta tudom.

Ha egyedülálló anya lennék is, és nem támogatnának, is megtartanám, mert az én gyerekem, és hiszem, hogy ami tőlem telik, teljes szívvel megadnám neki.

De nem, nem szeretnék most gyereket, de ha majd igen, akkor nyilván úgy, hogy ketten akarjuk.

2014. nov. 12. 15:06
 19/34 anonim ***** válasza:
77%

Szia

Én úgy látom a kapcsolatotok csak eddig a pontig tökéletes.

Egy olyan helyzetben vagytok ahol nincs kompromisszum. Valakinek fel kéne adnia az életét.

De ti ahelyett hogy ezt komolyan végigbeszélnétek, cakkumpakk kikerülitek.

Az együttélést pont hogy ezek a dolgok nehezítik meg. Mert döntéseket kell ott már hozni, nem lehet kikerülni őket.

2014. nov. 12. 15:07
Hasznos számodra ez a válasz?
 20/34 A kérdező kommentje:

Nem tettem fel volna a kérdést, ha tudnám a választ.

Értelmes nőnek tartom magam, ugyanakkor érzelmekkel telítettnek is.

Nyilván az eljegyzést ő kezdeményezte, teljesen váratlanul, és nagyon szépen, megadva a módját.

Az igen is természetes volt a részemről, nincs mit gondolkoznom rajta, újból megtenném.

De ez elindított valamit bennem, amitől ilyen skizofrénen viselkedem, még magamat is elítélem olykor.

Jó olvasni a külső szemekkel bírók véleményét, köszönöm!

2014. nov. 12. 15:09
1 2 3 4

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!