Tegnap este türelmem vesztve (eddig még sosem apropóztam) : Mégis miért nem akarsz feleségül venni? (nem felhánytorgatva, hanem kiváncsi hangnemben)

Ja, igen, ezt azért illik tisztázni, mondjuk összeköltözés előtt, vagy ilyesmi.

Mi kezdettől fogva beszélgettünk a dologról, csak úgy, alkalomszerűen, vagy apropóból, és mindig mondta, hogy eljegyzés meg esküvő az neki is okés - bár neki nagyszülei-szülei is házasok jó sok éve.

Hát akkor velem meg párommal valami nagyon nem stimmel. Amikor 1 hónap környékén mindketten kezdtük érezni, hogy beleestünk a másikba, mint vakló a gödörbe és már nem csak a hormonok hajtanak, akkor átbeszéltük az esküvő, gyerek témakört, hogy igen, mindketten szeretnénk esküvőt és a gyerekszámot is, hogy egyikünk se vágyik nagy családra, de az egykés rendszer se tetszik, így a 2 az ideális, a korkülönbséget pedig majd kitaláljuk ha esetleg ott tartanánk. Félév után összeköltöztünk és ekkor tisztáztuk, hogy ha működik az együttélés, akkor 2 éven belül megkéri a kezem. Még van egy éve rá és én teljesen nyugodtan üldögélek a fenekemen addig.

Volt előtte egy több éves kapcsolatom, ott hitegetett az ex, hogy diploma után így elvesz, úgy elvesz, mert szokás az eljegyzés után 1 évvel házasodni és ő tartani akarja magát ehhez. Eljött a diploma és még összeköltözni se akart, pedig lett volna miből. Aztán szépen elkezdett romlani a kapcsolatunk. 5 évig abban a hiszemben voltam, hogy vele fogom leélni az életem. Aztán rájöttem, hogy éppen elmúltam 23, de már úgy éltem vele, mint egy összejárogató nyugdíjas "szerelmespár". Neki kényelmes volt, hogy amikor ráért és kedve volt, akkor mentem hozzá, együttalvás, stb, amikor nem volt kedve hozzám, akkor maradtam otthon.

25 éves vagyok és szeretnék 30 éves korom előtt szülni (ha lesz olyan szerencsém), így nem járogathatok évekig valakivel, hogy majd lesz valami. Így az elején megbeszélem ki mit szeretne, és természetesen nem az első randin, de azért még a kapcsolat elején mikor nem köt össze ezernyi szál.

Szóval kedves kérdező lehet le kellene ültetni a párod és nyugodtan beszélni vele, hogy te mit gondolsz erről a témáról.

Ki beszél erről a kapcsolat elején? Azok akik komolyan gondolják...

Mi is beszéltünk róla a férjemmel, és ő volt az aki felhozta a témát. Pedig csak 21 éves volt akkor. 1 hónap után a lánykérés is megvolt, és 1,5 év után összeházasodtunk.

Most minek tököljek és vesztegessem el az éveket egy olyan kapcsolatban ahol barátnőnek kellek, de feleségnek már nem ? Nekem ez fontos volt és nem voltam hajlandó életem végéig senkinek sem csak a barátnője lenni, megalkudni, se beletörődni se semmi ilyen. Miért a nő mondjon le a házasságról? Én inkább olyan pasit kerestem aki szintén házas akart lenni emberi időn belül.

Amúgy csak kifogást keres. A házasság nem kerül pénzbe. Nulla forintból is meg lehet oldani ha valakik akarják. Ráadásul nevet se akarsz cserélni... azért se kell fizetni.

"Nem értem... mégis mikor? Első találkán: EL AKARSZ VENNI? Hát nekem se jutott még akkor eszembe, hogy ez majd komolyra fordul."

Kérdező, el sem hiszem, hogy 31 éves felnőtt nő vagy, és nem egy tinilány.

1. Senki sem írta, hogy az első találkán.

2. Senki sem írta, hogy azt kell nekiszegezni, hogy 'el akarsz venni?'

Segítek értelmezni: az első pár találkozás után, ha úgy érzed, belemerülnél kapcsolatba ezzel az illetővel, érdemes megkérdezni, mi a véleménye a másiknak a házasságról, gyerekvállalásról, és hasonló ügyekről. Mert ha a tizedik alkalom után azt érzem, hogy igen, ez egy érdekes férfi, és kijelenti, hogy ő házasságellenes, és a gyerekektől a hideg rázza, nem fogok tovább randizni vele. Nem szeretnék úgy járni, mint TE, kedves kérdező, TE, hogy 3,5 évet elvesztegettél valakire, aki még csak el sem akar venni téged, pedig NEKED fontos.