Van itt olyan aki ott merte hagyni a párját miután az nem vette el/ nem jegyezte el, pedig megígérte?

"Régen egy "lánykérés" meglepetés volt a nőnek, amikor magától gondolta a férfi, hogy megkéri a kezét a szerelmének. "

És ha ez fordítva történik, akkor zsaroló, erőszakos a nő?

A pasi nem? Hogy előtte nem beszélte meg vele?

21. Miért, megkéri a pasi kezét?

Nem, azt akarja, hogy a férfi kérje meg. Azért az nem ugyanaz.

Az, hogy tisztázom a párommal, hogy én mit szeretnék, és rákérdezek az ő vágyaira, (nem pedig évekig szóba se merem hozni, meg tippelgetek) attól még nem kihisztizem. Tudom nehéz ezt felfogni, de szerintem az hogy én egyenesen megmondom (mivel egyenes ember vagyok), hogy én házasságban akarok élni egy idő után, az minden csak nem hiszti.

Akinek pedig olyan kapcsolata van, hogy tabunak számít megbeszélni a házasság témáját, azt kiba..tul sajnálni tudom. Bocs, hogy nekünk őszinte a kapcsolatunk, és nem kell félni 1-2 témától, nem kell óvatosan beszélni. Felnőtt embereknél ez így megy.

Ha pedig nekem nem tetszik a tudat, hogy örök barátnő legyek (vagy egy újabb csaj) akkor engedtessék már meg, hogy tisztán látva tudjak dönteni: akarom ezt, vagy nem?

Az őszinteség, és az egyenes jellem, a kommunikáció, és a tabuk nélküli kapcsolat mióta lett szégyen?

Megjegyzés: régen nem meglepetés volt, hanem közös megbeszélés, nem egyszer üzleti alapon.

Nekem volt egy vőlegényem aki 3 hónap után megkért. Erős fellángolás volt részemről, ezért igent mondtam. Aztán mondogatta hogy majd 5 év meg majd 10 év után összeházasodtunk ha lesz gyerekünk... mondtam neki hogy azért ez nem úgy megy, hogy csak ő dönti el, és én nem várok 5 évet a házasságra, nemhogy 10-et. Plusz csak házasságba szülök gyereket. Engem ne azért vegyen el valaki mert gyereket szültem neki....hanem azért mert engem akar és engem szeret. Nem vagyok tenyésztehén.

Ekkor már elgondolkodtam, hogy le kéne lépni, de még nem léptem. Vártam hogy alakul a kapcsolat. Aztán egyre féltékenyebb lett, pedig oka az nem volt rá. Azt is tiltani akarta, hogy bárkivel találkozzak, mert biztos megcsalom...

Végül ő csalt meg engem, szakítottam vele, ezért felpofozott. Visszaütöttem, aztán elhagytam. A vége miatt főleg, de azért is, mert úgysem lett volna jövője...nekem 5 év sok, ennyit nem várok, pláne nem vállalok gyereket egy szimpla kapcsolatba, és ilyen pasihoz még jó hogy nem megyek hozzá. AZ egész kapcsolatunk alig 1 évig tartott. De mégse pocsékoltam el 4-5 évet az életemből, mint más nők akik pl ide gyakorira írnak, hogy miért nincsenek elvéve....x év után.

4 évvel később ismertem meg, és jöttem össze a férjemmel 24 évesen. Ő akkor 21 volt. Nagyon passzoltunk minden téren. Ez azóta is így van:) 1 hónappal később megvolt a lánykérés, az évfordulónk előtt összeköltöztünk, és hat hónap együtt élés után összeházasodtunk. Szóval Másfél éves kapcsolat után.

Úgy voltunk vele, hogy biztosak vagyunk egymásban, teljesen felesleges évekig járogatni meg hasonlók... aki fél, 1 év alatt nem ismeri ki a párját, az 5 év alatt se fogja...plusz nekem az élettársi kapcsolatba max 1 év fért volna bele, de még azt is soknak éreztem volna házasság nélkül.

Az megint más ha valakiknek nem fontos a házasság. Bár a csak papír szöveget szánalmasnak tartom. Az nem csak egy papír. Pont azért nem írják sokan alá:) mert sokkal több annál. Elkötelezettség. (Az megint más, ha valaki nem veszi komolyan és megcsalja pl a feleségét, férjét)

De ha valakinek fontosa házasság, a párjának meg nem, akkor nincs semmi értelme a kapcsolatnak, mert nem vezet sehová. Csak az egyik fél boldogtalan lesz mert nem olyan kapcsolatban él amit mindig is szeretett volna....

Ismerek olyat, aki beletörődött hogy a pasi nem akarja elvenni, és sokszor szomorú ez miatt.

A másik lány otthagyta a pasiját 5,5 év után. Lánykérés, ígérgetés az volt, de összeköltözés és esküvő nem. Végül a pasi megcsalása miatt mentek szét.

Ha 2 embernek más elképzelése van az életről (házasság/élettársi kapcsolat) az olyan véleménykülönbség amiben ha valamelyik megalkuszik és enged a másiknak, akkor az mindenképp boldogtalan lesz...így meg semmi értelme...

Én ezért gondoltam mindig úgy, hogy max 1 évet várok a lánykérésre, utána jöhet az összeköltözés, és max még egy év a házasságig. Ha nem akar elvenni a férfi, akkor rendben, de én léptem volna. Ahogy meg is tettem anno, csak épp más okok is közrejátszottak:)de akkor még fiatal voltam, szóval nem siettem annyira.