Jól döntöttem? (Bővebben lent)

De kis naiv vagy.. főleg, hogy most már tudjuk ki vagy, gratulálok! :D Apukád biztos örül, hogy reklámozod milyen kocsitok van. Egyébként én 17 évesen, gimi utolsó évében jöttem össze az első komoly barátommal. 1 évvel később azt mondta egyetem után elvesz. 5 évvel később még a diploma előtt szakítottam, mert 5 év alatt rengeteget változtam/változtunk és rájöttem, hogy szép álmokat kergettünk 18 évesen, de rövidtávon kinyírnánk egymást felnőtt fejjel ha összeházasodunk. (egyébként végül nem kért meg, csak szövegnek jó volt, hogy velem akarja leélni az életét)

De egyébként ha még egy gagyi bizsura sincs pénze, akkor mire fel akartok eljegyzést? Hogy lehessen vele villogni? Sok víz lefolyik még a Dunán mire a házasságig jutnátok és lehet régen mással lesztek addigra.

A geológus szakhoz hozzászólva, apukád is tud róla vagy csak kitaláltad, hogy ha neki bejött vele az élet akkor neked is befog? Nekem anyuék háziorvosok, mert amikor ők jártak középiskolába még jól lehetett vele keresni, plusz érdekelte is őket (anyunak nem munka hanem hivatás), viszont nekem már ovi óta mondják, hogy kitagadnak ha orvosnak megyek, mert annyira rémes lett a helyzet. Pedig most is vannak olyan területek az orvoslásban ahol viszonylag jól lehet keresni, mégsem ajánlják. A geológus így laikusként pont ilyen. Vagy megfogod az aranytojó tyúkot vagy pályaelhagyó leszel.

naivak vagytok mindketten.

Bekerultok az egyetemre, 90% hogy nem maradtok egyutt.

Tok felesleges ez az eljegyzes, ertelme nulla.

Majd ha elvegeztetek az iskolat, sajat labra alltatok, AKKOR lehet eljegyzest tervezgetni.

" Off topic, de ilyen konkrét részleteket kiírni apádról nem túl okos."

A Bükki Nemzeti Park igazgatója nem geológus, hanem ügyvéd.

:-))))

Semmi értelme az eljegyzésnek, pláne akkor nem, ha csak főiskola-egyetem után akartok házasodni. Az még minimum 6-7 év, mire mindketten végeztek.

Másrészről: az egyetemi évek alatt sokat változhat mindkettőtök személyisége és egyáltalán nem biztos, hogy azonos irányba. Most még feneketeken a tojáshéj, addigra nagyjából felnőttek lesztek, ki tudná megmondani előre, hogy akkor is passzoltok-e majd egymáshoz???

Egyébként meg tudom, hogy nem hiszed el, és ti mások vagytok, meg érettebbek a korotoknál és hasonlók, de nekem is volt néhány ismerősöm, aki eljegyezte magát a középiskolai szerelmével, még olyan is akadt, aki megvárta a diplomát az esküvővel, ahogy ti tervezitek.

Most 35-40 közöttiek vagyunk. Mind elvált. Nem azt mondom, hogy veletek is feltétlenül ez történik majd, de elgondolkodtató arány.

Szerintem önmagában aranyos/szép, hogy komolyan gondoljátok, még egy jelképes gyűrűfelhúzással sincs gond, nem ezen múlik bármi is.

De leírom, ha nem baj, én mit tennék ennyi idősen.

Nagy felhajtást nem kerítenék a dolognak, sőt, egyelőre a szülőket sem vonnám be, felhúznánk a gyűrűt a párommal, ami KETTŐNKNEK jelentené azt, amit, mindenki másnak annyit mondanánk, hogy nincs szó eljegyzésről stb., csak megleptük egymást egy ékszerrel, szerelmünk jeleként. Aztán jöhet az összeköltözés, suli stb. és amikor már ott tartanánk, hogy kb. 1 éven belül esküszünk (max. 2 éven belül), akkor "hivatalosan" is bejelentenénk, hogy eljegyeztük egymást.

Én is gimiben jöttem össze a párommal, 3 éve. Most 21 évesek vagyunk, és külön egyetemre járunk. El tudjuk képzelni együtt a jövőnket, és szeretjük egymást, de szóba sem jön köztünk ilyesmi, amíg nem vagyunk képesek 100 %-ig megállni a saját lábunkon. Mi értelme van jegyben járni 5 évig, ráadásul úgy, hogy még a gyűrű sem a saját pénzéből van?

Azt nem teszem hozzá, hogy ennyi idősen, bla bla, mert azt már úgyis százan elmondták előttem.