Én 24 vagyok párom 22. több mint1 hónapja vagyunk együtt és ő megkérte a kezem én elöször minden gondolkodás nélkül igent mondtam mert örültem neki. Jól döntöttem e? Nem-e korai még?

Szerintem nagyon-nagyon korai, de ti tudjátok... Egy hónap alatt az emberben még inkább a hormonok dolgoznak, és úszik a boldogságban. Saját tapasztalatom, hogy minimum fél-egy évnek el kell telnie ahhoz, hogy reálisan láthasd a másik hibáit is, ne csak az erényeit. Szerintem két-három év, és legalább egy évi együttlakás után térjetek vissza a kérdésre!

Nagyon korai

Szerintem is korai, de ez "csak" egy eljegyés, nem kell jövő héten férjhez menni.

De korai.Lásd,hogy azok,akik 1-2 év után jegyzik el egymást,és utána esküvő meg minden,90%-uk vállással ér véget.

Valóban korai, de láttak már karón varjút... Egyrészt nem kötelező össze is házasodni azonnal, másrészt lehettek együtt nagyon boldogok is akár!

Általában azt mondják, korai. De ha belegondolok, nekem tökmindegy lett volna, ha a férjem egy hónap után elvesz. Akkor is már 12 éve lennénk együtt.

Szerintem is korai, de végül is ez csak egy eljegyzés, semmire nem kötelez. De az esküvővel még azért jó volna várni 1-1,5 évet, és feltétlen éljetek együtt, mert elválni már nem jó móka.

Egy hónap után még nagyon ne hozzatok végleges döntéseket, mert ennyi idő alatt nem lehet egymást megismerni. Azt mondják, a szerelem az első három hónapban elvakít, ilyenkor dolgoznak a leginkább a hormonok. Tudom, már sokszor megtapasztaltam. Megismerkedtem egyszer egy igazi patkánnyal, de az első három hónapban tökéletesnek tartottam, aztán még 3-4 hónapig azt gondoltam, hogy oké, vannak rossz tulajdonságai, de majd jobb lesz. Teszem hozzá, kapcsolatunk második hónapjában már terhes is voltam, és úgy örültünk neki... Na, most itt vagyok egy egy éves gyerekkel egyedül, akire az apja egyáltalán nem is kíváncsi, bezzeg amíg terhes voltam, folyamat zsarolt, hogy adjam majd neki a gyereket, mert különben megkeseríti az életemet. Pedig amikor a baba kiderült, mi is elkezdtük tervezni az esküvőnket, utólag látom már, hogy az egész egy rémálom volt, én meg nem tudtam, mitől vagyok feszült és nyomott egyfolytában, mert pl. maga az esküvő "szervezése" is maga volt a pokol, de akkor még ezt nem így értelmeztem. Amikor rám akarta erőszakolni, hogy olyan ruhát válasszak ami neki tetszik, szerintem meg ocsmány volt, de nekem nem lehetett belelszólásom az ő ruhájába, valami idióta katonai egyenruhában akart lenni, és egyáltalán, mindennek olyannak kellett lennie, ahogy ő azt megálmodta, az nem is érdekelte, hogy én mit szeretnék, de közben hangoztatta, hogy ezt mind értem teszi. És mondom, az első három hónap tökéletes volt... Aztán elfajultak a dolgok. Az első három hónapban sose hittem volna, hogy meg fog rugdosni acélos bakanccsal, terhesen. Ennyit arról, hogy mennyire lehet egy pasit megismerni ilyen rövid idő alatt. A másik, már a fiam születése után, az nem volt ilyen borzasztó, csak jó példa az elkapkodott döntésekre. Akkor volt talán fél éves a fiam, én meg örültem ezerrel, hogy végre elmehetek egy nyári fesztiválra két napra, mint a régi szép időkben. Na ott megismerkedtem egy férfival, aki ráadásul nem is volt olyan nagyon fiatal, szóval 32 évesen feltételezhető volt, hogy tud éretten döntéseket hozni. Na, szóval összejöttünk, egymásba szerettünk, csak éppen 200 km-re lakott tőlünk, kétszer lejött meglátogatni, harmadjára ideköltözött (egy hónap után), felmondott a munkahelyén, kivett egy szobát, keresett munkát és már arról beszéltünk, hogy akkor ő felvesz lakáshitelt és most karácsonykor már a saját lakásunkban leszünk. Ja, csak éppen két hónap után kiderült, hogy elmúlt az a bizonyos szikra. Pedig le se tudom írni, mennyire jó volt az a két hónap, szinte éreztük egymás gondolatait, úgy gondoltuk, egymásnak vagyunk teremtve, minden tökéletes volt. Aztán elmúlt ez az érzés, két hónap után azt vettük észre, hogy minden idegesít minket egymásban, hogy nem szívesen vagyunk együtt, hogy már nem találjuk a közös hangot, úgy beszélgetünk, mint két idegen. Szóval én ezek után felállítottam magamnak egy szabályt, mégpedig azt, hogy 6 hónap után lehet csak szó (de még csak szó) összeköltözésről (de nem közös lakásba, hitellel), és egy év EGYÜTTÉLÉS után esküvőről.