fejléc
Gyakori kérdések Belépés Új kérdés Véletlen kérdés
Keresés
Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Házasság » Mit tegyek ebben a helyzetben?...

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Mit tegyek ebben a helyzetben? Jól döntöttem? (Gyerekvállalás. )

Figyelt kérdés
Házasok vagyunk 2 éve, 4 éve ismerjük egymást. Férjem 39, én 37 éves vagyok. Férjemnek van az előző kapcsolatából egy hét éves lánykája. Mindketten nagyon szeretnénk gyereket, de másfél év küszködés után feladtam a reményt, hogy lesz is. A helyzet a következő: mindkettőknek van munkája, de hitele is, ami az egyikőnk fizetését elviszi, mert időközben annyit emelkedtek a törlesztőrészletek. Tehát gyakorlatilag egy fizetésből élünk. A ház, ahol lakunk, nem a miénk, hanem a férjem anyjáé és nagybátyjáé és nem úgy néz ki, hogy bármelyikük is meg akarná könnyíteni, hogy megvegyük a házat. Már rengeteget gondolkoztam azon, hogy juthatnánk plusz pénzhez, amivel egy kicsit nagyobb biztonsággal vághatnánk bele a gyerekvállalásba. Másodállás kilőve a környékünkön, örülhetünk ha rendes melónk van. Felmerült már bennem az is, hogy menjünk külföldre dolgozni, de azt meg a férjem utasítja el a lánya miatt. (Kevesebbet láthatná.) Természetesen az ő szempontjait is figyelembe vettem, mert olyan helyet néztem, ahonnan hetente, kéthetente haza tudnánk járni. De nem fogadta el ezt a javaslatot sem. Ebben a helyzetben nem érzem azt, hogy meglennének azok a minimális feltételek, amik számomra szükségesek lennének ahhoz, hogy gyerekünk szülessen. A férjem meg úgy áll hozzá, hogy szülessen csak a baba, majd lesz valahogy. Erre a mentalitásra én meg képtelen vagyok. Inkább úgy gondolkodok, hogy ha bármi is történik (mennünk kell a házból vagy egyikőnk munkahelye megszűnik), akkor csak mi, felnőttek igyuk meg a levét. Ezt meg is beszéltük, meg is visel rendesen mindkettőnket. Férjem még hozzátette, hogy ha emiatt el akarok válni, nem hibáztatna. Tényleg ez lenne a megoldás, hogy hagyjam el? Vagy vállaljam be így a gyereket, a nagy semmibe? Vagy én parázom túl a dolgot, hogy mi kéne a gyerekvállaláshoz?
2014. jún. 30. 06:41
 1/10 anonim ***** válasza:
5%
szerintem váljatok.
2014. jún. 30. 06:46
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/10 anonim ***** válasza:
51%

Nem tudtok a hiteltől megszabadulni? Mégis milyen hitelt vettetek fel? Ha lakás, akkor azok a lakások hol vannak?

Egyébként ha nincs semmi tartalékotok, ráadásul az egyik fizetés elmegy a hitelre, akkor ha a te fizetésed kiesik illetve annak a hetven százalékából 2 évig meg tudtok élni? Ha igen akkor vágj bele, ha nagyon szeretnéd, illetve a korod miatt, de én nem mennék bele a hitelek miatt.

2014. jún. 30. 06:50
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/10 anonim ***** válasza:
85%
ha a megélhetésre is hitelt vettetek fel (mert ezek szt nem lakásra kellett) , akkor inkább ne szülj.
2014. jún. 30. 06:53
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/10 anonim ***** válasza:
69%
37 éves vagy!Ketyeg a biológiai órád!Meddig akarsz várni?Lehet,hogy 4-5 év múlva is ugyanez lesz a helyzet.És ha már nem lehet gyereked,bánni fogod egész életedben!Én 36 éves vagyok,első gyermekemet várom és nekem se valami fényes az anyagi hátterem,de nem kockáztatok.Vágj bele!
2014. jún. 30. 07:00
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/10 anonim ***** válasza:
100%
Szerintem először is mérlegelnetek kéne, hogy ha elváltok, akkor külön tudtok-e boldogulni a saját lábatokon a hitelek miatt. Másodsorban teljesen megértelek, egy gyerek nagy felelősség és az a helyes ha akkor vágtok bele, ha már minden feltétel adott hozzá, de arra nem lehet alapozni, hogy mennyire biztos egy állás. Ha az egyikőtök munkahelye megszűnik, gyerektől függetlenül másikat kell keresni, és 37 évesen már itt lenne az ideje lassan. Ami gáz, hogy a férjed felelőtlennek tűnik. Neki is arra kéne törekednie, hogy biztos egzisztenciát teremtsen a családjának, a leendőnek. Ezen mindenképp gondolkozz el. Azt javasolnám, hogy nézzetek körül a környezetetekben hátha van olyan idős személy aki kötne veletek eltartási szerződést akár ottlakással is. A gyerekválalláshoz tényleg elengedhetetlen néhány feltétel, de van olyan is aki már annyira vágyik rá, hogy nem ezt tartja a legfontosabbnak és az albérlet sem zavarja, a kérdés, hogy Te és a férjed vágytok-e a babára igazából? Mert ha nem akkor várjatok még. Tudakozódjatok a hiteleitekről is, hátha az őszi mentőcsomag hoz akkora könnyebbülést, amitől mindkettőtöknek új lehetőségek nyílnak.
2014. jún. 30. 07:02
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/10 anonim ***** válasza:
31%
Gyereket semmiképpen sem vállalnék a helyetekben, de el sem válnék. Gyerek nélkül is lehet boldogan élni.
2014. jún. 30. 08:56
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/10 A kérdező kommentje:
Köszönöm a válaszokat! valóban nincs sok időm már a gyerek-témán hezitálni, de akkor sem döntenék másképpen, ha huszonévesen kerülök ilyen helyzetbe. Köszönöm a hasznos tippeket, ezekre még nem gondoltam, de utánanézek mindenképp.
2014. jún. 30. 10:19
 8/10 anonim ***** válasza:

Ne haragudj de kicsit butácskának tünik az a mondatod hogy ugyanugy döntenél mintha 20éves lennél....

A kor itt nagyon lényeges.Ha 20as éveidben lennél akkor könnyebb dolgod lenne hisz lenne minimum 10-15éved hogy megszabadulj a hiteltől és még lenne időd gyereket válallni,nyilván a mostani helyzetedben ez kizárt.

2014. jún. 30. 10:41
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/10 anonim ***** válasza:

Itt az a kérdés, hogy a hitelekre vett fogyasztási cikkek további élvezése, vagy a saját gyermek születése a fontosabb.

Komoly összegű hitelt szerintem kizárólag a saját családi fészek megvásárlására szabad felvenni. minden más kölcsönre vett dolog a jövő felélését jelenti.

Én sem értem, miért nem ébredtél korábban. A helyedben biztos eladnám a cuccokat, rendezném a hiteleimet belőle, aztán sürgősen szülnék egy gyereket.

2014. júl. 1. 09:24
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/10 anonim ***** válasza:

Amikor én születtem (tervezetten, nem véletlenül), anyukám munkanélküli volt, apukám fizikai munkás, egy egyszobás városszéli albérletben éltek, és nem sok kilátásuk volt a jövőre nézve.

A környezetünkhöz képest sosem éltünk jómódúan, albérletről albérletre költöztünk, évente-kétévente megszűnő, majd új munkahelyekkel. Hitel, adósság, lopások egyaránt kijutottak az évek alatt. Mindebből gyerekként én nem láttam semmit, testvéremmel együtt nagyon boldog, csodaszép gyerekkorunk volt.

Később apámnak sikerült egy jobban fizető állást találnia, én diplomát szereztem, így ha évtizedek alatt is, de sikerült előrébb lépnünk.

Nagyon boldog és hálás vagyok, hogy a szüleim akkor bevállalták ezt a döntést, és végigküzdötték értünk az életet. Azt hiszem, hogy ők sem bánták meg.

Számomra az ő üzenetük az, hogy az élet mindenképpen küzdelmes és nehéz, de éppen a család és gyerek az, ami ebbe örömöt hoz. Nagy kár az első miatt lemondani a másodikról.

2014. júl. 1. 09:57
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:

Felnőtt párkapcsolatok főkategória kérdései »
Felnőtt párkapcsolatok - Házasság kategória kérdései »




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!