Nagyon féltékeny a párom, megkeseríti a napjaimat! Szerintetek ez elég ok rá és jogosan ilyen?

Sziasztok!

Mindenkitől elnézést kérek azért, mert nem írtam a fejleményekről, pedig megígértem. Nagyon zűrös volt az életem, nem most történt a dolog, de csak most írom le, mert már kijelenthetem, hogy VÉGLEGES!

Végül ott hagytam, de nem volt könnyű. Előtte többször is próbáltam, egyszer elcuccoltam, de zaklatott, ígérgetett, visszakönyörögte magát... Másodjára akkor pakoltam össze, amikor elutazott, de még nem cuccoltam el, mert meg akartam várni, hogy lezárjam. Rosszul tettem, mert végül MEGÜTÖTT!

leírom a történetet, de hosszú lesz. Akit érdekel, el tudja olvasni. Minden kommentelőnek köszönöm a bátorítást és a lelki támogatást, ez is sokat segített!

Először is megtiltotta, hogy a szüleimnél töltsek egy éjszakát, merthogy "nála lakok, nincs máshol keresni valóm" erre én kiakadtam és dacból mégis elmentem, sokáig nem mentem vissza hozzá, annak ellenére, hogy irogatott és könyörgött. Mondtam neki, hogy nem szeretném látni, nem kell nekem ez a kapcsolat, nem vagyok vele boldog. Csak zaklatott és válltig állította, hogy megváltozott, lenyugodott, belátja, hogy nem volt fer amit csinált, szóval menjek vissza és hagy majd nekem szabad teret, nem fog így bekorlátozni stb... tudtam, hogy nem igaz, de csak hogy a lelkiismeretem megnyugodjon, mondom ok... találkozzunk 1x, de ha meg is változott már késő, mert én már nem akarom őt, úgy érzem nem fog menni. Közben mielőtt találkoztunk, az én javaslatomra elutazott 4 napra amsterdamba egyedül, hogy kicsit ő is kiszellőztesse a fejét és lehiggadjon, töltsön egy kis időt nélkülem. Amikor vissza jött, aznap találkoztunk, én reggel főztem neki, hogy mégiscsak várjam valahogy... Előző nap küldött magáról egy képet, amin a városban áll.. kíváncsi voltam, hogy ki fényképezte, amikor azt mondta egyedül van kint. gyanús lett, gondoltam felregisztrálok Instagramra lecsekkolni, mert ott sok képet posztol mindig és tudja, hogy nekem nincsen, úgyhogy nem láthatom. Ott egy képnél bejelölte, hogy valami nővel volt. Megnéztem a nő adatlapját és ő olyan képet posztolt, amin együtt mosolyognak boldogoan... holott nekem azt mondta, hogy egyedül van kint. nagyon kiakadtam. A nő neve Sonnia. megvártam még vissza jön, hogy személyesem vonjam kérdőre. Így hangzott a beszélgetés:

Én: -Na milyen volt az út? Jól érezted magad?

Ő: -Igeeen! Nagyon jó (széles vigyorral)

Én: - egyedül voltál?

Ő: - Igen

Én: - Akkor ki csinálta rólad a képet, amit küldtél?

Ő: - Egy régi haverommal véletlen összefutottam

Én: - Csak nem a Sonnia??

Ő: - Honnan tudsz a Sonnia-ról? Mi bajod van vele?

...és innentől sokat veszekedtünk, elmondtam, hogy nem tudom mi van köztük, de nem tűröm ezt el, még ha csak barátság is, mert nekem egy férfi szám nem lehet a telefonomban, nem lehet férfi barátom, akkor ő milyen jogon fényképezkedik nőkkel és étterembe is mentek...

Nagyon ki voltam, ő meg csak bizonygatta, hogy félreértem és imád engem, Sonnia egy régi barát csak... Végül estére nála maradtam, mert már nagyon késő volt, nem volt buszom a szüleimhez. Mellesleg ekkorra már minden cuccomat össze pakoltam bőröndökbe, mielőtt ő megérkezett volna, tehát elevel nem terveztem maradni, le akartam lépni. Este rám akart mászni, de nem hagytam. Másnap reggel tök boldogan felkel, hogy ne hülyéskedjek, pakoljuk ki a cuccom. Mondom nem... nekem akkor sem tetszik ez az egész, tiszta ideg voltam még reggel is. Ő nekem esett, hogy milyen negatív vagyok, lehúzom a hangulatát, pedig olyan boldog volt amikor megjött, látnom kéne, hogy minden erejével azon van, hogy megfeleljen nekem, sugárzott belőle a pozítívság... de továbbra is csak szomorkodtam és idegeskedtem. Semmi bántót nem mondtam neki, de őt zavarta, hogy miért nem próbálok a békülésre törekedni, ahogyan ő teszi. Elmondtam neki, hogy rossz vele. Több mint egy éve, folyamatosan terrorban tart és korlátoz. ...ekkor nekem esett, üvöltözött, hogy ez nem igaz. Felém jött, ordított, majd a fejem lenyomta az ágyra, amikor felálltam úgy felpofozott, hogy visszaestem az ágyra és megint tenyérrel lenyomta a fejem, alig bírtam elmenekülni, kergetett. Ki akartam szaladni, de visszarángatott és bezárta az ajtót. Ki akartam mászni az erkélyen, onnan is vissza rángatott és azt is bezárta. telefonálni akartam, de elvette a telefonomat... majd térden csúszott utánam, hogy beszéljük meg, nem hagyhatom ott. Nagy nehezen végül sikerült kijutnom és a barátnőmhöz menekültem. Még aznap 4-en, másik 2 sráccal és barátnőmmel, elmentünk a cuccaimért és mindent elvittem. Utána lekezelő stílusban írt nekem, hogy adjak meg neki néhány szükséges telefonszámot stb... ert néhány bizniszét én intéztem. Úgy beszélt velem, mint egy kutyával. Én elmondtam neki, amit kért, majd rámcsapta a telefont. Azóta nem beszéltem vele. írt, de nem mertem reagálni. Nagyon rossz érzés, de jobb nélküle. Ezúttal végleg vége. Azzal, hogy meg tudott ütni, szerintem megváltoztak az ő érzelmei is, nem szerelmes már belém, maximum birtokol. Úgy érzem tényleg megcsalt, mert ha hű és szerelmes, akkor nem tudott volna kezet emelni rám. Undorodok tőle. :(

Az elmúlt időben próbálok talpra állni és új életet építeni nélküle. Szerencsére a szüleim és barátaim mellettem állnak és támogatnak. Nehéz, de már jobban vagyok. Megérte kiszállni. Ha bárki olvassa ezt a jövőben, aki hasonló helyzetben van, akkor én is csak azt üzenem, hogy MENEKÜLJ, MIELŐTT BEKATTAN, NE HEZITÁLJ!!! :(((