Anyám féltékeny a páromra?

Igen, féltékeny.

Nem vagy vele egyedül, sajnos ebből nagyon sok problémád lesz, próbálj beszélni vele.

Az ilyen anyuka túlságosan sajátjaként tekint a gyerekére és a barátnő a gonosz, aki elrabolja az ő kicsi fiát. A családban eddig ő volt A NŐ és nem tuja kezelni a változást. Az ilyen tipusból lesz a gonosz anyós. Képesek válásig uszitani a dolgot bármikor, ha a fiú nem elég határozott, mert nem akarja megbántani az anyját. Ugyanis pontosan ezzel élnek vissza, és nincs olyan barátnő/feleség/ember, aki sokáig hajlandó tűrni a háta mögötti (esetleg szemtől szembeni) fúrkálást.

Szerintem is meg kéne vele beszélned!

Vagy ne találkozzanak a pároddal ( ha nem használ az elbeszélgetés )

Szia!

Az ilyen esetekben sűrűn fordul elő az úgymond majomszeretet. Amikor az anya nagyon ragaszkodik a gyermekéhez, és úgy érzi, hogyha párja van akkor elveszítené!

Az, hogy mi a szülők véleménye, szinte majdnem lényegtelen!

Természetesen az ember párja adjon magára, legyen normális, és olyan, hogyha a családdal kell beszélgetni, akkor ne Te fogd a fejed, hogy olyan dolgokat mond, ami miatt elsüllyedsz!

Ha mindez rendben van, akkor se neked, se a párodnak nem kell édesanyáddal törődnötök! Ha az állapot átmeneti, akkor X idő után majd édesanyád nem fog ezzel foglalkozni. Ha mondjuk 3 hónap után is ezzel foglalkozik, akkor beszélgess el vele kicsit, hogy semmi értelme a féltékenykedésnek!

1, Te nem fogod megcsalni, mivel a gyereke vagy!

2, Édesapád se fogja megcsalni, ha szereti! Ha pedig mégis megtenné, akkor pár variáció:

- Elmondja őszintén

- Nem mondja el

- Elmondja / nem mondja el + lebukik

Tehát ezekből kifolyólag felesleges féltékenykednie!

A problémával nem vagy egyedül! Egy barátom jött hozzám ezzel a panaszával, azt tanácsoltam amit neked is. Náluk a barátom édesanyja folytatta a cirkuszt, amire a barátom ezt mondta az édesanyjának:

"Ha ennyire féltékeny vagy, akkor megígérem, hogy jövőhéten megkérem a kezed és boldogan élünk amíg meg nem halunk! De, addig hagynál egy kicsit élni? Ja, és kérsz kávét?"

Nos, ettől az anyukája kiakadt, és azóta nem mer ilyeneket megtenni! Magában persze biztos fortyog, de annak már nincs jele!

Sok sikert!

Szia!!!! :)

Igen.Voltam ilyen helyzetben. :)

Én mint barátnő írok neked..........

Hát mit mondjak...2 évig kellett várnom az "áttörésre".A helyzetekben mindig nekem kellett meghunyászkodnom, és odatennem magam, eltűrni anyósom bolondságait, elfogadni, hogy ő félti a kicsi(30 éves) fiát. :)

Én alkalmazkodtam az első 1 évben.Aztán ő is megtanult.Így mostanra már békesség van.

Azt javaslom a barátnődnek, hogy tartson ki mert eleinte semmi jóra nem számíthat!DE KITARTÁS!Azért a barátunk szüleit tisztelni kell.Így azt javaslom a barátnődnek, hogy egy ideig tanuljon meg ezzel együtt élni, és legyen optimista, !!!!ő alkalmazkodjon először anyudhoz-ez a túlélés kulcsa!!!Aztán ha "anyu" látja rajtatok, hogy össze vagytok nőve, nincs mit tenni, akkor már hozzáfog szokni a helyzethez, és el kell ismernie a barátnődet!

KITARTÁST és sok sikert!!!!!!!!!!!A barátnődnek főleg!!Kívánom a legjobbakat!!!! :)