Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Nagyon féltékeny a párom, megkeseríti a napjaimat! Szerintetek ez elég ok rá és jogosan ilyen?
Korábban írogattak nekem srácok, akiknek én mindig tisztán elmondtam, hogy van párom, akit imádok, de haverilag még beszélgettem velük, volt, hogy valamelyikkel összefutottam egy italra, de mindig tisztáztam, hogy semmi több nem lehet! Én nyitott ember voltam, szerettem barátkozni, de SOHA SOHA nem csalnám meg az párom, mert rajongok érte, vele képzelem el a jövőm. Amikor a párom megtudta, hogy haverkodom más férfiakkal, akik van, hogy többet akarnak tőlem, azóta betegesen féltékeny, válltig állítja, hogy megcsaltam/csalom. Az nem érdekli, hogy én tisztáztam velük, hogy semmit sem akarok tőlük. Folyton az jár a fejében, hogy én biztosan "B" opciót kerestem helyette, biztos volt valami indítékom, hogy szóba álltam velük, pedig tényleg nem. Csinos, 20 éves lány vagyok, modellkedtem is, de már olyan szinten elcsúfítottam magam, hogy tényleg senki sem szól be, nem akarnak velem ismerkedni, vagy ha mégis, én már nem vagyok nyitott, hanem rideg és barátságtalan, bunkó. Már otthoni laza, egyáltalán nem szexi ruhákat hordok, igénytelen haj, ápolatlan arcbőr, semmi smink...:((( Én ezt is elfogadom és hajlandó vagyok így élni miatta, mert benne látom a jövőm, de ő a mai napig kiakaszt a féltékenységével. Ha megelégelem és le akarom zárni, vagy meg akarom beszélni, akkor engem okol, hogy miattam vesztette el a bizalmát. Lehet, hogy igaza van? :( már megbántam, bocsánatot is kértem tőle, hogy fiúkkal barátkoztam...
Nehéz szakítani vele, mert nagyon szép jövőt terveztünk, a tenyerén hordoz, nagyon jó életem van mellette és ha normális, akkor rengeteg szeretetet és törődést ad, tényleg imád és nagyon kedves, szerető férfiként tud velem bánni. Úgy érzem senkit nem tudnék újra ilyen közel engedni és szeretni, ha őt elveszítem. Néha viszont előtör a sárga szörny és idegronccsá tesz... Én már ott tartok, hogy magamat okolom, de lehet, hogy hülyeség...? Véleményeket kérnék! Bocsi a hosszú sztoriért, muszáj volt kiírnom magamból!
2 éve vagyunk együtt, 2hónapja eljegyzett. Én 20, ő 29 éves.
válasza:"már olyan szinten elcsúfítottam magam, hogy tényleg senki sem szól be, nem akarnak velem ismerkedni, vagy ha mégis, én már nem vagyok nyitott, hanem rideg és barátságtalan, bunkó. Már otthoni laza, egyáltalán nem szexi ruhákat hordok, igénytelen haj, ápolatlan arcbőr, semmi smink...:((( Én ezt is elfogadom és hajlandó vagyok így élni miatta, mert benne látom a jövőm, de ő a mai napig kiakaszt a féltékenységével. Ha megelégelem és le akarom zárni, vagy meg akarom beszélni, akkor engem okol, hogy miattam vesztette el a bizalmát. Lehet, hogy igaza van? :( már megbántam, bocsánatot is kértem tőle, hogy fiúkkal barátkoztam.."
Hát te nagyon hülye vagy. Csak egy kis infó. Általában azzal vádol meg valaki másokat, amit maga már elkövetett.
Mellesleg az ilyen ember nem magabiztos, hanem elnyomó. Menekülj amíg teheted, mert előbb utóbb bekerülsz miatta a zárt osztályra. Ezt halál komolyan mondom. Nyom és nyom egyre lejjebb, amíg a józan eszed rá nem megy a dologra.
válasza:Más pasi mellett is lehetsz boldog, mind anyagilag, mint érzelmileg. Idővel. De azért most ne a pénz legyen a legfőbb. Hanem hogy nem tisztel, hanem birtokolni akar, hülyének néz... Légy magabiztos, légy nő, tudd, hogy mit akarsz. Őt akarod így? Vagy egy pasit akarsz ilyen-olyan értékekkel, ami Neked megfelelő? Ebből rájössz, hogy rossz helyen kutatsz a boldogság után, aki itt véleményt írt, mind biztos forrásból írt, mert az ilyen mentalitású férfiak tényleg ilyenek, eldurvulhatnak. Még ne menj férjhez, gondolkozz.
Ha nem élsz vele, könnyedebben le tudsz lépni. Utána nehezebb lesz.
Érzelmileg persze megfog törni a dolog, de mellette soha nem leszel szabad és az, aki voltál. Fiatal vagy, még bárkivel boldog lehetsz. Képzelj el egy normális férfit Magadnak, aki nem féltékeny, aki nyugodt, megért Téged... Vannak ilyenek :) Váljon az álmod valóra :)
válasza:Nagyon köszönöm mindenkinek a kommenteket! Nagyon sokat segítetek nekem azzal, hogy mellém álltok, bár amennyire belémsúlykolta, hogy én rontottam el a kapcsolatot és az én hibámból nem bízik bennem, már nehéz elhinni, hogy nem így van, pedig tudom jól, hogy sosem csaltam meg.
Mindannyian olyan megnyugtató dolgokat írtatok, jó tudni, hogy kívülálló szemmel ilyen egyértelmű a dolog. Azt hiszem tényleg el kéne hagynom, bár még nem tudom hogyan. 2-3napja volt egy nagyobb veszekedés, amikor majdnem ott hagytam, de végül a karjaiba borulva kötöttem ki, bizonygatva, hogy hűséges vagyok és bízzon bennem. Úgyhogy még kell valamennyi idő, mire összeszedem magam annyira, hogy meg is tegyem.
Viszont van még valami! Lehet, hogy ezzel máshogy látjátok ti is a helyzetet...
Talán ez is közrejátszott abban, hogy ilyen lett ő. Nem is tudom hogy írjam... nagyon szégyenlem magam emiatt, de őszintének kell itt lennem, hogy lássam a véleményeteket és tisztán tudjatok ítélni. 15 éves koromban kezdtem dolgozni, először takarítónő és szobalányként. Később kaptam jó lehetőségeket fotózásokra és ruha/hajmodellként, amik nagyon élvezetes és jó munkáknak tűntek, de a sok ajánlgatás közepedte elvesztettem a fejem és elvállaltam néhány akt fotózást is. Fősuli mellett megváltás volt ilyen jó pénzt keresni úgy, hogy még szabadidőm is maradt és nem voltam élő-halott mint a korábbi munkáknál. Később észbe kaptam és rájöttem, hogy ez nem normális, abbahagytam, de ez a fekete folt máig bennem van és nem tiszta tőle a lelkiismeretem. Ezalatt már bőven együtt voltam a párommal, de még nem laktunk együtt, így nem igazán tűnt fel neki. Próbáltam neki elmondani, de amikor belefogtam a témába, hallani sem akart róla, így az én titkom maradt. Viszont a mai napig mondja, hogy ő úgy érzi van valami titkom, amit nem mondok el. Lrzi, hogy anno valami gyanús dolog volt, amiról ő nem tud és talán emiatt hiszi azt, hogy megcsaltam. Az igazságot nem mondhatom neki el, mert szeretném elfelejteni azt a részt az életemből.
Viszont amikor féltékenykedik, akkor mindig arra hivatkozik, hogy azzal vesztettem el a bizalmát, hogy más férfiakkal beszélgettem barátilag és ő ezt nem tűri el. Azt sem túri el, hogy a barátnőimmel elmenjek meginni egy kávét, vagy bármi...
Szóval így kerek a sztori. talán ezért érzem úgy, hogy miattam vált ilyen szörnyeteggeé. Vagy lehet, hogy egyébként is ez lett volna a vége, ha végig őszinte vagyok vele? Elvégre megcsalni tényleg sosem tudnám és ezt neki éreznie kéne nem...?
Nehezen fogadom a negatív és lenéző véleményeket, mert ez tényleg kényes téma nekem, de kíváncsi vagyok, ti mit szóltok ehhez...
válasza: válasza: válasza:különben a kollégám 34 évesen sakál részegen lengő pajszerral rohangált Agárdon a strandon de csak egy nagy röhögés lett belőle :D
De még egyszer: nem kell elmondanod.
válasza: válasza: válasza:"Emellett nagyon jó életkörülményeket teremtett nekem, amitől szintén nehéz megválni, bár ez nem elsődleges ok nálam, de számít"
"Nagyon jó családapa lenne egy biztos háttérrel"
"ma egy sikeres üzletember és én nagyon tisztelem az életfelfogását és az egész lényét"
"nem fogok találni még egy ilyen alkalmas embert"
Nem szeretek idézgetni, de mégis megteszem, mert annyira benne van, miért nem akarsz elmenni ettől az embertől. Lubickolsz a jólétben, ezért még önmagadat is feladtad, semmi büszkeség, tartás nincs benned, és ennek egyértelműen látszik az oka. Mindennek és mindenkinek van ára. "Alkalmas ember", mint valami gazdatest. Annyira görcsösen írod mindenütt, mennyire imádod, de mégis kit akarsz ezzel becsapni?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!