Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Nagyon féltékeny a párom, megkeseríti a napjaimat! Szerintetek ez elég ok rá és jogosan ilyen?
Korábban írogattak nekem srácok, akiknek én mindig tisztán elmondtam, hogy van párom, akit imádok, de haverilag még beszélgettem velük, volt, hogy valamelyikkel összefutottam egy italra, de mindig tisztáztam, hogy semmi több nem lehet! Én nyitott ember voltam, szerettem barátkozni, de SOHA SOHA nem csalnám meg az párom, mert rajongok érte, vele képzelem el a jövőm. Amikor a párom megtudta, hogy haverkodom más férfiakkal, akik van, hogy többet akarnak tőlem, azóta betegesen féltékeny, válltig állítja, hogy megcsaltam/csalom. Az nem érdekli, hogy én tisztáztam velük, hogy semmit sem akarok tőlük. Folyton az jár a fejében, hogy én biztosan "B" opciót kerestem helyette, biztos volt valami indítékom, hogy szóba álltam velük, pedig tényleg nem. Csinos, 20 éves lány vagyok, modellkedtem is, de már olyan szinten elcsúfítottam magam, hogy tényleg senki sem szól be, nem akarnak velem ismerkedni, vagy ha mégis, én már nem vagyok nyitott, hanem rideg és barátságtalan, bunkó. Már otthoni laza, egyáltalán nem szexi ruhákat hordok, igénytelen haj, ápolatlan arcbőr, semmi smink...:((( Én ezt is elfogadom és hajlandó vagyok így élni miatta, mert benne látom a jövőm, de ő a mai napig kiakaszt a féltékenységével. Ha megelégelem és le akarom zárni, vagy meg akarom beszélni, akkor engem okol, hogy miattam vesztette el a bizalmát. Lehet, hogy igaza van? :( már megbántam, bocsánatot is kértem tőle, hogy fiúkkal barátkoztam...
Nehéz szakítani vele, mert nagyon szép jövőt terveztünk, a tenyerén hordoz, nagyon jó életem van mellette és ha normális, akkor rengeteg szeretetet és törődést ad, tényleg imád és nagyon kedves, szerető férfiként tud velem bánni. Úgy érzem senkit nem tudnék újra ilyen közel engedni és szeretni, ha őt elveszítem. Néha viszont előtör a sárga szörny és idegronccsá tesz... Én már ott tartok, hogy magamat okolom, de lehet, hogy hülyeség...? Véleményeket kérnék! Bocsi a hosszú sztoriért, muszáj volt kiírnom magamból!
2 éve vagyunk együtt, 2hónapja eljegyzett. Én 20, ő 29 éves.
válasza:"Viszont amikor féltékenykedik, akkor mindig arra hivatkozik, hogy azzal vesztettem el a bizalmát, hogy más férfiakkal beszélgettem barátilag és ő ezt nem tűri el. "
"Azt sem túri el, hogy a barátnőimmel elmenjek meginni egy kávét, vagy bármi... "
LÉGYSZI LÉGYSZI vegyél erőt magadon és MENEKÜLJ!!!!!
Kérd a szüleid segítségét ha egyedül nem megy,de hagyj hátra mindent,és hagyd ott ezt a férget! (bocs)
Én ilyen kapcsolatban voltam,a végén konkrétan már az is baj volt,hogy levegőt vettem.
Csinos voltam,szép voltam,de már az is meg volt határozva,hogy csak egy kék pólót és egy farmert vehettem fel, a hajamat pedig lent összefoghattam.Sőt még a hajamat is levágta,hogy minél csúnyább legyek.Nélküle nem mehettem sehova,ha közösen elmentünk valahova és mondjuk wc-re kellett mennem oda is elkísért.Ha ránéztem valakire akkor én már megcsalom....nem mehettem ki az udvarra sem nélküle,mert tuti a szomszéd fiú miatt akarok kimenni.Egyszer egy alkalommal úgy alakult, hogy 3 percre a legjobb barátommal kellett hagynia,(mert a főnökének,aki félre hívta, még sem mondhatta,hogy az asszony nem maradhat egyedül),na szóval a legjobb barátom egyébként fiú és annyit mondott nekem,hogy nézz már magadra hogy nézel ki! Ezt akartad,neked így jó? Mi lesz ezután??? Famrer-sportcipő-póló-ocsmány haj-nulla smink a régi énem helyett,a szép ruhákban,szép magas sarkú cipőkben,festett hosszú haj, köröm,smink,stb. Akkor ott észhez térített. Kb egy hét kellett,míg lelkileg is összeszedtem magamat.Szóltam a szüleimnek,látogassanak meg,de ne jelentkezzenek be.Jöttek,semmi nem volt otthon,ezért elugrott a boltba.20 percem volt,csomó mindenem ott maradt,de nem bánom,csak a legszükségesebb dolgaimat hoztam el.Anyám apám szája tátva maradt,mert szinte semmit nem tudtak,hogy a háttérben mi zajlik.Apámtó jól le is szidott,de akkor már láttam,hogy a saját érdekemben. Aztán a következő két hetet anyám testvérénél töltöttem 200km-el arrébb.Persze ment anyámékhoz,hogy beszélni akar velem stb,de szerencsére nem árulták el hol vagyok,mert képes lett volna utánam jönni.Onnan már úgy jöttem haza,amilyen voltam.Haj,szép ruha,stb. Belül nagyon féltem de kivül határozottnak tűntem,és idővel visszanyertem régi önmagamat. Amiket leírtál egy az egyben illik rá is.Nem lesz jobb,nem lesz szép életed.Minden egyre csak rosszabb lesz.Ha pedig gyereketek is születne,őt is ennek tennéd ki.
Említettem,hogy amikor üzleti útra el kellett mennie véletlenül elvitte magával a lakáskulcsot,én pedig ott maradtm bezárva egy hosszú hétvégére a lakásba??? És hogy hogy nem a telefon is pont elromlott.Mobil meg akkor még nem volt.
Na szóval szedd össze magad,és bármennyire is nehéz menekülj.Később hálás leszel magadnak ezért.
Mai napig néha szoktam látni a városban.
Erős vagyok határozott,de még mindig gyomorgörcsöm van ha összefutunk,pedig ez lassan 20 éves történet.
Van egy felesége és egy kislánya. A feleség póló-farmer-sportcipő kombóban,a hosszú haja is oda lett....
Régen olyan természetes szépség volt,sosem tűnt ki a tömegből,de szépen csinosan öltözködött. Mára a szemében semmi csillogás,csak a bánat és a fájdalom tükröződik benne.Sokszor esett már el a fürdőszobában,vagy miután felmosott,szegény valahogy mindig a kezét meg a szeme környékét üti meg.Legutóbb olyan szerencsétlenül esett el,miután lecsúszott a lépcsőről,hogy a nyaka is lila lett....érted remélem a keserű íróniát...ne várd meg míg idáig jutsz.
válasza: válasza:Az a csoda, hogy hagy dolgozni. Tényleg nem normális, ahogy viselkedik. Megcsalta valamelyik barátnője, vagy a szüleivel volt rossz kapcsolata? Nem is értem valaki, hogy tud ilyenné válni. Az meg nem érdekli, hogy a másiknak fájdalmat okoz. Ha őszintén beszélnél vele arról, hogy ezek a dolgok Neked fájnak, akkor nem érdekelné? Nem ad a véleményedre? De gondolom már megpróbáltál vele beszélni erről...
Te dolgod, hogy döntesz, de ne feledd, lesz, aki segítsen úgyis. Kereseted van, gondolom megélnél belőle. Amit már írtam, hogy lesz, aki szeressen, csak ne hagyd magad, mert vannak jogaid. Ne járj még egyszer ugyanígy, tanulj belőle. Nem minden férfi ilyen, csak ki kell fogni. Ja és nem benned van a hiba, hanem a párodban... Na, sok sikert a döntéshez, remélem megérik benned. Légy erős és bátor, mindig, minden esetben, ez a legfontosabb!
válasza:"ha 1percnél tovább van nálam a telefonom, vagy tabletem, már problémázik.." De persze ti JÓL elvagytok, véletlenül sem akarja leépíteni az összes emberi kapcsolatodat... na ne már...
Egyetértek az előttem szólóakkal: menekülj, amíg tudsz!
- 2 évet pazaroltál az életedből arra, hogy megoldd a problémáját. Eredmény: teljesen kifordultál magadból a pasi miatt, slampos lettél, leépítetted a baráti kapcsolataidat, ő meg nem változott semmit. És ez csak romlani fog. Mindig romlik.
- Ha így haladtok, olyan egyedül maradsz, mint a kisujjam. Lesz valami gáz (anyagi, érzelmi, családi tragédia, bármi), kihez fogsz fordulni?
És még egy dolog: a pénz. Ugyan szard már le! Mivel a többire volt már példa, így erre mondok:
A párom amikor megismertem jóval 500 000Ft felett keresett (külföldön). Tudott belőle félre tenni, hazaadni a szüleinek és még így is nagy lábon megélt belőle. Most meg örül, hogy nem a híd alatt kell laknia, mert bebukott egy befektetést.
válasza: válasza:Huha #31-es ez tényleg nagyon durva történet, ennyire mélyre nem szeretnék jutni, bár ki tudja, hogy már milyen mélyen vagyok. te tudod jól, milyen érzés mindent, még a nőiességedet is feladni egy kapcsolatért, majd később rájönni, hogy ez őrültség. Minden tiszteletem a bátorságodért, hogy össze tudtad magad szedni és túlléptél rajta. A kommenteket végigolbűvasva már tudom mit kell tennem és dolgozok rajta, hogy minél hamarabb kilépjek ebből a kapcsolatból. Köszönöm, hogy felnyitottátok a szemem, mert én eddig azt hitttem ez normális és csak én hisztizem túl, de már látom, hogy nem az.
Skorpió 87 neked is köszönöm a válaszokat, mindegyik hasznos és kedves hangnemű, igazi empatikus ember lehetsz.
A 32-es válaszoló eléggé begyöpösödött és megkeseredett, esetleg irigy ember lehet. Kívnom neki,hogy mielőbb találjon rá is a boldogság, hogy ne itt kelljen kiélnie magát más problémáin.
A párom az elmúlt napokban feltette a pontot az i-re. Esténként sétáltatom a kiskutyámat, nagyon édes kis őzike kinézetű :)) Sokan megállnak megmosolyogni, megsimogatni... én ilyenkor 2-3mondatot váltok az emberekel, mert jól esik a kedvességük, majd tovább megyek. Ezek általában nők, vagy gyerekek... nemrég elszökött a kutyusom és egy fiatal házaspár találta meg, majd a ház gondnokán keresztül juttatták hozzám vissza, így én őket nem látta. pár napra rá egy srác oda jött hozzám, hogy ez a kutyus tűnt e el. Mondom igen, honnan tudsz róla. Azt mondta ő é a FELESÉGE találták meg. Amikor elmondtam páromnak, hogy képzeld kivel találkotam, ők találták meg a kutyát stb... teljesen kiborult, hogy miért állok én szóba férfiakkal az utcán, nem szabad ilyen barátságosnak lennem, hogy mindeféle járókelővel beszélgetek.
Szó szerint azt mondta, hogy az ő felesége nem engeheti meg, hogy barátságos legyen. Ha odajönnek megmosolyogni, simogatni a kutyát, akkor hagyjam rájuk, majd ha befejezték álljak odébb, de ne szóljak hozzájuk. Ez már nagyon durva... tényleg beteges. meg mondtam neki, hogy nem fogja az utolsó örömöt is kiölni belőlem, amikor egy barátságos, mosolygós ember vagyok (voltam), nem leszek egy frigid banya az ő kedvéért sem. Ami sok, az sok. Ember vagyok, társas lény, szükségem van a szocializációra.
Hálás vaytok nektek, hogy felnyitottátok a szememet, mert enélkül lehet, hogy csak bocsánatot kértem volna a páromtől, amiért idegenekkel szót váltok és változtattam volna a szokásomon, de most NEM fogok, fel is út le is út...:) már érzem a végét ennek és várom hogy újra szabad, boldog ember lehessek.
válasza:8-as és 21-es vagyok
Örülök, hogy észhez térsz :) Úgy látszik Neked is kellett pár "pofon" az itteniektől, mint amilyet én élőben adtam a barátosnémnak.
Ez, amit most leírtál már egy következő lépés. Mármint az, hogy ne állj szóba senkivel az utcán. Elérte, hogy elhagytad magad, elérte, hogy ne barátkozz fiúkkal, hogy már a barátnőidet is hanyagolod. A telefont/gépet/tabletet ellenőritgeti. Lassan szépen elvette mindened, ami Neked örömet okozott. Csoda, hogy a kiskutyádat nem dobta még ki. Bár ki tudja, tényleg elszökött a kutyus, vagy ő dobta ki valahol?
A következő lépés tényleg az lenne, hogy bezár a házba/lakásba, és nem enged ki.
Minél előbb lépj le, búcsúzkodni sem kell. Szurkolok!!! :)
válasza:Pontosan, kellett egy jó "atyai pofon" az itteniektől. :) A kiskutyámat már el akarta vitetni, mert féltékeny, hogy túl sokat foglalkozom vele. "Állandóan simogatom, babusgatom, nem tudok különbséget tenni ember és állat közt, többre becsülök egy kutyát mint őt stbstb..."
Örökbefogadott kis jószág, azt mondta vigyem vissza oda, ahonnan hoztam, mert "összehugyozza a házat és megkeseríti az életét". A kutya kb másfél hete van nálam, ezalatt majdnem teljesen szobatisztára neveltem, már csak kb 2 naponta 1x ha bepisil. Kértem, hogy legyen türelmes, mert pár nap alatt én sem tudok csodát tenni. Megmondtam neki, hogy ennek már nem engedek, a kutya marad.
Pesti vagyok :D de nem hagyná a lelkiismeretem, hogy szó nélkül lelépjek 2 év után. Elvégre a horrorr mellett sok jót is kaptam tőle, főleg az első évben. Az is tény, hogy őszintén szeret engem, mégha hülyén is fejezi ki, de azért tisztelem annyira az együtt töltött időt, hogy lezárjam. :) Persze ha nem fogja megérteni, akkor marad a menekülés, de szerintem annyira nem vészes a helyzet. Szokta mondogatni vitáknál, hogy ha nem tetszik valami, vagy nem tudom eltűrni őt, akkor menjek vissza szüleimhez, ő meg ha nehezen is, de majd túl lesz rajta... hát most ez fog történni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!