Nem erre a valaszra vartam, talan nem szeret?

talán azért 4 év alatt csak lehetett volna erről 1× beszélni.

biztos majd kiugrottál a bőrödből:

- leszel a feleségem?

- jó. na gyere kihűl a vacsi.

:D

amúgy mitől ilyen nyugger a csaj?

Teljesen megértem őt.

1. ha alapból nem bulizós természetű, az esküvői felhajtás egy rémálom lesz neki: piás rokonok, barátok, fenn kell lenni x ideig - ha hulla fáradt, akkor is -, üvöltő zene, stb.

2. meghaltak a szülei, szerinted mennyire esik majd neki jól, hogy se az édesanyja, se az édesapja nem lehetnek ott, kvázi teljesen egyedül lesz*

3. nem, nem álmodik minden nő erről

4. a rokonok megsértődnek, ha nem lesz lagzi. ÉS??? Ki nem szrja le, de ha neked fontosabb a családi béke, mint a menyasszonyodé, akkor hajrá (azt nem lehet, hogy elmentek kéttanúsra, és aztán valami fesztelen kertiparti kíséretében megünneplitek?)

5. azért az nem semmi, hogy négy év alatt egyszer sem került szóba a dolog kettőtök közt - mindenképp üljetek le normálisan megbeszélni, különben lehet, esküvő sem lesz

* te, akinek élnek a szüleid, nem értheted, mit érez. Édesanyám meghalt. A kislányhoz, akire vigyázok, eljött messze élő nagyanyja. Az anyuka az édesanyja vidáman beszélgettek, nevettek (a kisunokán is) én meg majdnem elsírtam magam, hogy ez a pillanat nekem soha nem fog megadatódni.

Itthon elmeséltem a barátomnak, hogy mennyire elszomorított a szituáció, erre azt felelte, hogy "de majd az anyukám átjön és"... nem sokon múlt, hogy ne csapjam rá az ajtót. Végül pár lélegzet után elmagyaráztam neki, hogy attól, hogy babázik, feljön, kedves, nem a saját anyum.

Nem is az a fő téma itt, hogy akar-e lagzit, vagy nem (a miénk is 30 fős, kötetlen buli volt, anyósomékon kívül mindenkinek tetszett), hanem a lány reakciója:

-Jó.

Nekem a leírásodból kicsit halvérűnek tűnik a menyasszonyod, visszahúzódó, introvertált, szomorkás, csendes, gondolom a személyisége alakulásában nagyban közrejátszott a tragikus baleset.

De ha Te egy kicsit is másmilyen vagy, ill. sokszor zavar a viselkedése reakciója (mint most is a lánykérésnél), akkor gondold meg kétszer, mert tapasztalatból mondom, az idő múlásával az ember jellemvonásai felerősödnek, nem változnak.

Beleegyezett hogy hozzád megy. Mit vársz? Egyébként meg meg is értem hogy nem akar lagzit...mi se akartunk a férjemmel. 17 -en voltunk összesen. Nagyon szűk család, és a legközelebbi barátok. Utána egy ebéd.

Miért akarna lagzit, szaloncukor ruhát, több milliós pénzpocsékolós lakodalmat minden nő?

El akarod venni de nem is ismered. Legalábbis ez jön le, az alapján hogy azt se tudtad mire vágyik....

4 éve együtt vagytok, gondolom jóideje együtt is éltek már. Mondod neki, hogy házasodjatok össze, ő rábólint, de nem ugrik ki a bőréből. Miért kéne? A kapcsolatotokon szerintem sokat nem fog a házasság változtatni. A barátnőd valószínű nem az a tipikus nő, akinek az álmai netovábbja, hogy valaki elvegye, és fehér ruhában végigvonuljon, majd több havi félretett pénzét elverje egy lakodalom miatt. Van ilyen is.

Érdemes egyébként a lakodalom tekintetében egy komprumisszumkész megoldást összehozni - az se járja, hogy csak aláírjátok, és nem hívtok vendégeket, ha te mást szeretnél. Biztos van valahol középút is.

Szomorú szovjet filmek jutnak eszembe ilyen házzasság kezdetéről:

- hozzám jössz gyévuska?

- hát, jó hozzás megyek trepja. De pucold már tovább a kolompért, mert a házmester még bekopogtat.

-pucolom, gyévuska. Azért szép lesz a mi életünk, ugye gyévuska?

-szép trepja, csak pucoljad mán azt a kolompért.

Ha nem tudtok kompromisszumot kötni,ne is házasodjatok,teljesen felesleges.

Ha ő nem bir ki egy ebédet vacsorát,zene nélkül nem mennyaszonyi ruhában akkor megette a fene.Ennyit megtehet érted ahogy te is lemondhatsz a világraszoló lakodalomról.

Nálunk is igy volt és mindketten jól éreztük magunkat az esküvönk napján ami pont ma volt 9éve:)