Ez csak szerintem képmutatás?

Nem képmutatás.

Megmondta, hogy nem a személyeddel volt problémája, hanem úgy általában a barátnőkkel.

Most, hogy összeházasodtok, rájött, hogy te leszel az unokái anyukája, így mégis csak normálisan, családtaghoz illően kéne viselkedni.

8assal értek egyet. Szerintem is valami olyasmiről van szó, hogy csak kirakat lenne részéről a családi ebéd/vacsora féle eljegyzés, a rokonok előtti lánykérés. Pedig szíve szerint azt akarná hogy a kisfia örökké a seggében maradjon... undorítóak, önzőek az ilyen anyák, és nem érdekli őket igazán a gyerekük boldogsága.

Amúgy mi sem tartottunk eljegyzést, pedig minket nem fúrt senki:D egyszerűen csak nem tartottuk fontosnak. A férjem megkérte a kezem. Csak kettesben voltunk akkor.

Aztán közöltük hogy össze fogunk házasodni, majd amikor már volt időpont, azt is. És ennyi.

Elég nevetséges lett volna apámtól megkérni a kezemet a férjemnek, mivel én magam is utálom őt, mert megkeserítette az életemet lelkileg, és utálom. Emiatt pedig a férjem sem szereti őt. Ráadásul ha nagy ritkán telefonon akar velem beszélni, akkor is csak azt hajtogatja hogy mikor hagy már el a férjem, mikor ver meg meg ilyenek. Nekem erre nincs szükségem. Így arra sem volt, hogy tőle kérjünk engedélyt a házasságunkhoz. Nem érdekelt a véleménye.

Nem lett volna értelme jópofizni. Nem lett volna őszinte, ezért nem is tartottunk ilyesmit. Csak az esküvő után volt ebéd.