Az anyám mesekutatóként tart előadásokat. De még életében nem mesélt soha. Képmutatás a köbön?

Volt ő már minden. Évekig agykontrollozott, aztán reikizett, aztán kineziológiázott, aztán volt asztrológus, meg illat-gyógyász meg még sok egyéb, amire már rég nem is emlékszem.

Most éppen mesekutató.

Az eddigi hóbortjai nem izgattak különösen, mert nem érdekeltek. Bár mindig mindenbe engem is bele akart vonni, de el tudtam hárítani magamtól.

De ez a mesekutatósdi most más. Ez hihetetlenül irritál. Leginkább azért, mert rajtam kívül senki nem tudja olyan pontosan, hogy ő még életében nem mondott egy mesét sem. Sem meg nem nézett, de lehet, hogy még meg sem hallgatott...

Az még rendben van, hogy gyerekkorunkban nem mesélt. Régen volt, azóta akár meg is bánhatta, hogy ezt kihagyta. Csakhogy itt van a kisfiam. Az ő egy szem kisunokája. Még a karjába sem vette soha, a játszótérre el nem vitte, egy percre nem ült le vele játszani, nem hogy mesét mesélni!!!!!

De látom a laptopján, hogy több gigabájtnyi tárhelyet foglalnak el a netről legyűjtött anyagok, amik a mesékről szólnak (nem mesék, hanem mese elméletek). A valódi mesekutatók arcképei külön fotóalbumokba vannak rendezve (nem a gépen, hanem tényleg csinált róluk egy fotóalbumot). Jelzem az unokájáról készült képet (amiket én adtam neki, ki sem teszi. Ezt viszont jól látható helyen tárolja.

Eljárt előadásokra, szemináriumokra utazott másik megyébe. Felvette az előadások hanganyagát, sokszorosította és azt hallgatta naphosszat (nem meséket, hanem meseelméletet).

Most már ott tart, hogy önmagát is kinevezte mesekutatónak és előadást tart a mese hatalmáról és fontosságáról idegen embereknek, még rádiónak is nyilatkozott.

(Ennél a pontnál jeleznem kell, hogy anyukám nem azonos azokkal a mesekutatókkal, akik már régóta szerepelnek pl. Boldizsár Ildikóval)

Nem mentem el az előadására. Pedig nagyon szívesen elmentem volna, kiálltam volna én is a pódiumra és elmondtam volna mindenkinek, hogy úgy hallgassák őt, hogy minden amit elmond csak elmélet, a gyakorlatban köze sincs egy meséhez sem.

Nagyon meg tudom érteni Spock fiát. Az apja könyve alapján generációk nevelték a gyermekeiket. Közben csak ő tudta, hogy milyen nevelést is kapott (öngyilkos lett).

Meg Milne (a Micimackó írójának) a fiát, aki úgy utálta az apját, elmondta, hogy gyerekkorában sosem volt neki fontos, mindent elvett tőle.

Én is így érzem. Dühös vagyok rá nagyon. (Lehet, hogy úgy tűnik túlreagálom, de ez most tényleg mindennek a teteje). Ehhez egyszerűen nincs joga. Menjen gyártson horoszkópot! Tanítson parázson járást! Ingázzon! vagy amit csak akar...

De ne meséljen arról, hogy egy gyerek életében mennyire elengedhetetlen a mese!!! Ehhez neki egyszerűen nincs semmi joga.

Kb. így érezhetnek a gazember politikusok gyermekei, felesége, akiknek kifelé családi idillt kell prezentálniuk.

Nem tudom mi a kérdésem. Nincs kérdésem. Csak ki akartam ordítani magamból.