Miért mondja a többség önzőnek azt a férfit, aki nem akar a párjával elmenni egy családi képmutató, heherészős összejövetelre? Ilyen alapon a nő is lehetne önző, amiért olyat vár el a férfitől, amit az nem akar, nem?

Nem értem, a családi összejövetelben mi a képmutató?!

Szerintem ha egy pár együtt él, közös jövőt tervez, akkor családi eseményekre is együtt illik járni.

Fogalmam sincs, én nem mondanám önzőnek (pontosabban negatív értelemben önzőnek nem, kell egy egészséges szintű önzés, hogy ne tapossanak át az emberen). Nyilván nem megyek olyan emberek közé, akiket nem akarok látni, ha az még csak nem is kötelező dolog, mint pl. egy munkahely...

Bár azt el tudom képzelni, hogy a párja kicsit kínosnak érzi a kérdéseket, hogy a másik miért nincs ott, bár szerintem simán megmondhatja, hogy nem akart menni, illetve felőlem hazudhat is, ha olyan fajta...

Az ilyen összejöveteleket nem ismerem, én csak azt ismerem, amikor imkompatibilitás miatt megszakítom a kapcsolatot távolabbi (vagy közelebbi) családtagjaimmal. Ha nem jövünk ki, minek?

#4: Ezt nagyon jól és szépen írtad, s ha már a kérdezőt nem lehet pontozni, ezúton közlöm, hogy szívesen olvastam soraid.

#6: Attól még lehet valakinek párja, hogy nem akar képmutató összejövetelekre járni (bármit is jelentsen az). Nekem is van párom, immár tizenpár éve, a családjával (még 2 fő) néha összejövünk és remekül elvagyunk, senki se képmutató, irigy, utálkozó vagy bármi. De olyan pár is van, ahol az egyikük családja kerülendő, teszik is mindketten. Úgyhogy nem kell egyedüllétre kárhoztatni azt, aki őszintén önmaga akar lenni...

És mi ez a képmutató összejövetel?

Szerintem sem való neked család.

"Egy pár két emberből áll, de ez nem azt jelenti, hogy megszűnnek önálló egyéniségeknek lenni, és össze vannak nőve, és csakis együtt jelenhetnek meg mindenhol. És hogy "illik" elmenni? Hát ez az, hogy az illem fontosabb, mint a valós érzések, a valós késztetések. Elég kényszer van amúgy is az ember életében, minek kell még tetézni mesterségesen generált butaságokkal?"

Természetesen nem kell egymáshoz nőni, de a család egy más kérdés. Annak RÉSZEI vagyunk, akár kérded, akár nem. Azzal, hogy elveszel valakit, a családját is elfogadod vele együtt (már ha neki jó a viszonya velük és tartja a kapcsolatot!). Nincs annál gusztustalanabb, amikor a pár egyik fele a saját kényelmességéből elutasítja azt, hogy a párja életében ilyen szinten részt vegyem. Könyörgöm, ezekkel az emberekkel nőtt fel, a szívében a fele helyet ők foglalják el. Neked meg kényszerű f*szság?!

Jó esetben a párom családja olyan, mintha az én családom lenne. ROssz esetben meg legalább lefogadom, hogy neki ezek az emberek fontosak, és nem zárkózom el előlük!