Viharos család. Van még itt más is, aki hazugságban él? Apás kérdés.

Nem tudom, nálunk ilyen komoly hazugság nincs inkább csak képmutatás, hogy mosolygunk egymásra egyes múltbéli sérelmek miatt, de senki sem beszél róla, ami néha nagyon idegesítő tud lenni, mert sokszor megmondanám a magamét, de jaaaj nem szabad, jaaaaj beteges szegény, bántja eleget az isten, nem szabad bántani.. stb.

Viszont nem értem, hogy miért kell E/3-ban regélni? Ha a végén nem váltasz át, akkor is mindenki tudja hogy rólad van szó, ez csak bosszantó inkább. (Nem, nem csak én vagyok kukacos, sok mindenki szóvá teszi és tényleg!)

Ha visszefele nézegetsz és sajnálkozol, az nem visz előrébb. Ha előre nézel és a változtatható dolgokba fektetsz ennyi energiát, az már sokat segíthet rajtad.

Ami megtörtént, megtörtént, változtatni nem tudsz rajta. Azon már igen, hogy keseregsz és konzerválod magad ebbe a állapotba, vagy túllépsz rajta és a jövődre koncentrálsz.

Ez nálunk is így volt, 5 évesen apám elment, sose tudtam miért, síri csönd volt ha felhoztam, senki nem mondott semmit, mamám apámat mindig úgy emlegette mint a saját fiát, anyámat meg meg se kellett kérdezni elárulta a szeme, hogy utálja amiért elment. Én mindig is meg akartam ismerni, de 14 évesen azt se tudtam hol kezdjem, mindig arról álmodoztam, hogy majd 18 éves koromra megtalálom és elvisz abból a házból.

Mit ad Isten 18 évesen heccből rákerestem a nevére egy közösségi oldalon és nagybátyám pont akkor jött be mikor rámentem egy profilra és meglepődve megkérdezte, te megtaláltad apádat? Kicsit se döbbentem meg....

Majd küldtem neki egy sms-t, hogy emlékszik e még arra az x időpontra mikor egy kislány megszületett. Sírva hívott fel, hogy hogy felejthetné el.

Kiderült anyámról, hogy nála nagyobb céda nem volt akkor a városban és apám a munkából arra ment haza , hogy mással kényezteti magát, ráadásul még ő sértődött be, hogy apám elhagyja és velem fenyegetett, hogy elvisz vidékre, soha nem talál meg. Mivel akkor apámnak majdnem semmije nem volt, és a korszak se volt az igazi ,nem tudott mit csinálni, várta, hogy benőjön a fejem lágya és ha kíváncsi leszek rá egyáltalán akkor megismerjük egymást.

Örülök, hogy megismertem, jó ember, szerény lelkű azért is nem tudott erőszakkal menni semmiért, ha velem lett volna végig nem lenne jobb apuka nála, és ezt ezerszer bizonyítja most is.

Kérdező:

Próbáld elengedni a múltat.

Nekem nem váltak el a szüleim,de el kellett volna.Szégyen, vagy nem szégyen, sajnos nem tudták azt adni nekem,amire mindig vágytam volna tőlük.Túlságosan elvoltak foglalva a pénzhajhászással és mindenki mással,kivéve a két saját gyerekükkel.

Ez van.Volt egy időszak -szinte végig a kamaszkorom!-amikor ábrándoztam egy igazi anyukáról(apukáról is),aki olyan mint pl xy barátnőm anyukája,sokat bánkódtam ez miatt.Utána a következő az volt, hogy próbáltam magamnak bemesélni, hogy igenis az én szüleim jók,fogadjam el őket és szeressem.Aztán mindig jött a bántás,és végül odajutottam, hogy nincs okom többet megbocsátani nekik.Vannak és kész,kényszerből egy ál-egy mű-teljesen hideg,unalmas és látszara normális kapcsolatot próbálok velük fenntartani,ami egyenlő a nullával az ismerőseim szüleihez képest...Hát ez vam

Egyet lehet tenni:ha lesznek gyermekeid, azon kell lenned, hogy ne kövesd el a szüleid hibáit.

" a szülők között kiderült a sztori" milyen sztori?

Nincs apád hát nincs, felejtsd el. Engem az anyám hagyott el, de nincs is szükségem rá. Ha nem tudod milyen valaki, ha nem is ismered miért hiányzik?