Itt az oldalon miért vágnak fel rá annyian, hogy 1-2 hónap év után megkérték a kezüket?

Nem mindegy, hogy egy-két hónap, vagy egy-két év. Nem mindegy, hogy ebből mennyi az együtt töltött idő. Nem mindegy, hogy az együtt járás kezdete előtt ismerték-e egymást a felek, mennyire és mennyi ideje ismerték.

Tehát még ha csak az időt vesszük alapul, más sok tényező közrejátszhat.

Ha valaki hamar dönt az eljegyzés, a házasság mellett sem nem dicsőség, sem nem szégyen. Mindenki maga tudja, miért döntött így.

Nem hiszem, hogy felvágnak vele. Kinek mi jön be. Én nem mentem volna férjhez pl együttélés nélkül, valaki meg simán. Mi sokáig húztuk, 9 év után házasodtunk, már gyerekek is voltak. Nem volt fontos. Esküvőt nem is akartam egyáltalán, két tanúval mentünk. Igazából a kapcsolatunk minőségén semmit nem változtatott a házasság, de elfogadom, hogy valakinek ez fontos.

Mi 12 éve vagyunk együtt. Szerelemben, boldogságban. De mondjuk evvel sem vágnék fel. Könnyű a számokkal dobálózni, hogy x éve együtt. De nagyon sok olyan kapcsolatot látok, ahol valóban sok-sok éve együtt vannak, de az egyik félnek ehhez annyit kel tűrnie... Pl a szüleim is. 30 éve együtt. Szép szám. Csak hát már gyerekkoromban el kellett volna válniuk, mert apám pokollá tette az életünket, az agresszivitásával, alkoholizmusával. Most elélnek egymás mellett, de eszembe nem jutna dicsekedni velük, hogy 30 éve együtt vannak. És ez az ő generációjukra elég jellemző. Nem nagyon váltak/válnak. De ettől még nem boldog házasságok... meg se tudom számolni, hány idősebb kolléganőtől hallottam cifra sztorikat, hányat csalt meg a férje, vagy csak basáskodik rajta.

Úgyhogy az évek sem minden.

Szerintem te most kissé provokálod a jónépet. :D

Mi alig két évvel a megismerkedésünk után házasodtunk össze 30 évesen. Azt, hogy mennyire nem a gyerek utáni ácsingózás vezetett ide, talán jól mutatja, hogy soha az életben nem akartam gyereket és ezután sem akarok.

Mi ebből a két évből több, mint másfelet együtt éltünk, ezalatt megismertük egymást annyira, hogy biztosak legyünk benne, hogy társak szeretnénk lenni minden téren.

A szüleim egy év ismeretség után házasodtak össze a húszas éveik elején. Majdnem negyven éve házasok és a legnehezebb időszakokban (a súlyos betegségeken keresztül az anyagi nehézségeken át sorolhatnám) is kitartottak egymás mellett szeretetben. Nem hiszem, hogy szégyenkezniük kéne.